Szacsvay Lászlóé az idei Páger-díj – Fotók az ünnepségről

Rendhagyó módon zajlott a Páger-díj átadóünnepsége vasárnap délután a makói Hagymaházban. Ennek apropója az volt, hogy éppen tíz esztendeje hunyt el az elismerés egyik ötletgazdája, Franyó Róbert, a Páger Antal Stúdió vezetője. A színpadra hívták az édesanyját, Franyó Jánosnét, valamint Sipos Jenőt, aki az első Páger-emléknapot kitalálta, illetve Varga Mártát, aki szintén sok ötlettel és munkával járult hozzá a nemes ügyhöz. Az is kiderült, hogy a gyűrű ötlete Karsai Ildikó grafikusművésztől származik. Az ünnepséget rendkívülivé tette egy produkció is: a tangóharmonikán muzsikáló Marczika László és barátai elénekelték a Villa Negrát, Páger egyik emlékezetes dalát.

A díjat ezúttal is szakmai kuratórium döntése alapján ítélte oda a város képviselő-testülete. Mint elhangzott, azért Szacsvay László kapta, mert közel kétszáz színpadi és filmes szerepét nagy odaadással formálta meg. Különleges karakterszínész, szinkronszínész. Játékában mesterien alkalmazza a nevettetést, a groteszk humor és a sokat sejtető irónia eszközeivel.

A díjátadót követő szokásos beszélgetésen, amelyen Réz András filmesztéta, Kútvölgyi Erzsébet színművésznő és Gyarmati Antal, Páger Antal unokája társalgott a kitüntetettel, sok érdekesség hangzott el. A közönség megtudta például, hogy Szacsvay László matematikából úgy adott be dolgozatot középiskolában, hogy a papírra a nevén kívül nem írt semmit. Azért nem bukott meg, mert minden évben tavasszal felelt egy kegyelemkettesért, az érettségin pedig a vizsgabizottság elnökének kérdésére, hogy mit tud, Kosztolányi Mostan színes tintákról álmodom című versét szavalta el. Ez olyan jól sikerült, hogy itt is megkapta a kettest – a verset egyébként most is elmondta, osztályzat helyett pedig vastapsot kapott.

Szacsvay László önmagát úgy jellemezte, érdekes és kiváló művész, valamint hogy sosem ült közel a tűzhöz, de sosem fázott. A Délmagyarországnak az ünnepség után azt mondta, Páger Antalt, akivel háromszor is dolgozott együtt, zseniális művésznek tartja.  Egyetlen mozdulatával óriási dolgokat tudott kifejezni – mondta. Nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy megkapta a gyűrűt. Meg fogja mutatni azoknak, akik közel állnak hozzá, de a mindennapokban nem fogja viselni, nehogy munka közben megsérüljön vagy elvesszen. Egyébként sem szokott semmilyen ékszert hordani. Ünnepi alkalmakkor azonban az ujján lesz.