A mesében az elérendő cél az önmegvalósításunk

Mit tanulhatunk a mesehősöktől? Milyen erőforrásokat, hamuban sült pogácsákat lelhetünk fel a mesékben? Hogyan tudjuk ezeket hasznosítani az életünk során? Ezekre a kérdésekre Kádár Annamária pszichológus adott választ szerdán Szegeden, a Mathias Corvinus Collegium által szervezett programon. 

A meseterápia úttörője hangsúlyozta, egy mese minden állomásában felfedezhetjük magunkat, így a mesehős elindulásában, amely a komfortzónánkból való kilépést jelenti, valamint az égig érő paszuj tetejére való felérésben is, mely az önmegvalósítás útját jelképezi.

Rámutatott, ahogyan a mesék főszereplőinek, úgy nekünk is szükségünk van az optimista szemléletre, ha kilépünk a mézmocsárból, vagyis a zónánkból, és tudni kell azt, hogy ilyenkor nincs visszaút, mert az bukáshoz vezethet. Kiemelte, a mesehős sem úgy indul el, hogy mindene megvan, hanem időközben lesz a gebéből táltos paripa is, mégis mernek fejest ugrani a saját történetükbe, mert hisznek benne, magukban. Ez fontos stratégia a mi életünkben is – tette hozzá.

Megjegyezte, ahogyan a mesében, úgy az életünkben is rengeteg olyan helyzet van, amikor úgy tűnik, hogy minden elveszett, ilyenkor kell elővenni a tarisznyából a hamuban sült pogácsánkat, vagyis az erőforrásainkat, amelyek többek közt lehetnek családi élettörténetek vagy olyan pozitív mondatok, amelyeket másoktól, például a szüleinktől vagy épp a szomszédtól hallottunk.

Lényeges az is, hogy egy mesehős soha nem siet, lassan utazik, tehát a saját élettempónkat is érdemes lelassítani, türelmesnek lenni a cél eléréshez vezető úton. Kádár Annamária leszögezte, a saját történetünk hőseivé is válhatunk akkor, amikor képesek leszünk arra, hogy újrakeretezzük az életünket, például amikor már viccesen mesélhetővé tudjuk tenni a felsüléseinket.

A szakember jelezte, a kiegyensúlyozott élethez fontos az is, hogy megtanuljuk megélni a jelent, ne mindig a telet vagy a tavaszt várjuk, az adott évszakot élvezzük, valamint az is lényeges, hogy mérsékelt, célorientált jövőnk legyen, hiszen a mesehős sem éri be a félmegoldásokkal, és nemcsak egy kitűzött célja van, például a sárkány lefejezése, hanem mindig továbbmegy.