Az éghajlatváltozás nem a jövő, már érezhetjük

Jégeső, zivatar, hirtelen lezúduló csapadék és dupla szivárvány – röviden összefoglalva az elmúlt egy hét időjárási eseményei. Épp hogy 20 fokig melegedett a levegő, máris akkora zivatart kaptunk a nyakunkba jégesővel tarkítva, mint a nyári kánikula után. Miért fordulhat ez elő? Többünkben felmerült a kérdés, amit fel is tettünk Gál Tamásnak, az SZTE TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék tanszék­vezető-helyettes egyetemi docensének. Elmondta, a zivatar és a jégeső nem elsősorban, vagy nem feltétlenül amiatt alakult ki, mert a felszín közelében meleg volt, hanem azért, mert nagy volt a hőmérséklet-csökkenés felfelé, a magasságban egy nagyon hideg légtömeg érkezett. 
 

Beszélt a dupla szivárványról is. Kiemelte, a szivárvány egy fénytörési jelenség, ami csak akkor tud kialakulni, hogyha a csapadékzónába be tud hatolni a napsugárzás. Hozzátette, múlt hét vasárnap egy zivatarcella alatt állt a megye egy része, viszont nyugatról tiszta volt az ég, a nap magassága már lejjebb ment, így pont be tudott sütni a felhőzet alá. A dupla fénytörés pedig abból adódott, hogy a napsugárzás áthaladt a felhőrend­szer alatt, ott két különböző in­­tenzitású csapadékzónán ment keresztül, így jött létre egy erősebb és egy gyengébb szivárvány – mutatott rá. 
 

Gál Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy már viszonylag előrehaladott állapotban van az éghajlatváltozás, amelynek oka elsősorban a sarkvidékek melegedése. Alapvetően a sarkvidék és a szubtrópusi te­­rületek hőmérséklet-különbsége határozza meg az áramlásokat a mérsékelt övben, így Magyarországon is, és ha ez a különbség csökken, akkor megszűnik a rendszeres ciklontevékenység. 
 

Ehelyett észak felől jön egy hideg beáramlás, vagy dél felől egy meleg beáramlás, amelynek következtében az évszakos átlagtól jóval hűvösebb vagy épp melegebb levegő tölti ki itt a térséget. Szintén a különbség­csökkenés eredményezi azt, hogy a frontális csapadékok helyett a konvektív csapadék kerül túlsúlyba, és csak zivatar formájában kapunk majd csapadékot – magyarázta. 
 

Az egyetemi docens hangsúlyozta, az éghajlatváltozás nem a jövő, már érezzük a hatását, ami fokozódik majd. Bár megállítani már nem tudjuk a változást, de a súlyosbodás ellen tehetünk: a következő néhány évben drasztikus lépések kellenek a szén-dioxid-kibocsátásunkban és a vízmegtartásban is – magyarázta. Gál Tamás szerint sokan úgy vélik, hogy ezek a drasztikus lépések, vál­toztatások sokba kerülnek, de az éghajlatváltozással járó károk enyhítéséhez sokkal több pénzre lesz szükség.