A tavasz kezdetét ünnepelték elődeink Szent György napján

Sárkányölő Szent György egyházi kultusza a középkorban virágzott igazán, a lovagok, lovasok, fegyverkovácsok és szijjártó céhek, később a cserkészek patrónusa volt. 

A nép­hitben, népszokásokban azonban egy ősi római pásztorünnep, a Pa­­lilia szokásai köszönnek vissza. Az igazi tavasz kezdetét ünnepelték ilyentájt ősidők óta, az egyház, ahogy Bálint Sándor írta Ünnepi kalendáriumában, „bölcs körültekintéssel helyezte György ünnepét erre a napra”. 

A római pásztoristen, Pales egykori ünnepén kisöpörték az istállókat, vízbe mártott babérágakkal meghintették, a Vesta-szüzektől kapott szalma lángjánál a pásztorok megfüstölték magukat és a jószágokat. 

Áthajtották nyájukat a tűzön, és maguk is átugráltak rajta háromszor, hogy a bajtól, a boszorkányok rontásától megmeneküljenek. 

A pásztorok, miután áldozatot is bemutattak az istennek, imájuk végén a reggeli harmatban mostak kezet. 
 

Sárkányok, kígyók, gyíkok

A pogány kultuszt ellensúlyozandó került Szent György ünnepe erre a napra. A legenda szerint a sárkányt is megölte a szent, aki később vértanúvá vált, ki lenne hát alkalmasabb, hogy oltalmát keresse a nép maga, jószága, földje számára, a gonosz távol tartására, ami ilyentájt az emberek megrontására törekszik? A régi hagyományok azonban tovább éltek, ahogy ezt a magyarlakta területek, így megyénk népszokásaiban is tetten érhetjük. 

Szent Györgyre és a sárkányra a kígyókkal, békákkal kapcsolatos hiedelmek emlékeztetnek: hitték, hogy az e nap előtt fogott gyíkkal gyógyítani lehet, a kígyótól pedig tudást, más hiedelem szerint gazdagságot lehet szerezni. Megvan a magyarázata, miért gondolták különlegesnek az ilyen állatokat: a hüllők, kétéltűek „éledését” a tavaszi felmelegedés hozza meg, a tavaszt pedig e naphoz kötötték. A szomszédos megyében, Nagykőrösön a Szent György-nap előtt fogott gyíkot a torokgyík megelőzésére tartották alkalmasnak. 
 

Kihajtották a jószágot

Az ősi pásztorünnep hagyományait nem nehéz felfedezni az állatkihajtáshoz kapcsolódó szokásokban. Ahogy a Magyar Néprajzi Lexikon is írja, az állatok első kihajtását többnyire zöld ággal végezték, hogy az állatok szépen gyarapodjanak. A nyírfa- és a rózsaág rontáselhárításra volt alkalmas, és ugyanezt szolgálta az is, hogy a jószágot áthajtották a tűzön, megfüstölték. 

Országszerte jellemző volt, hogy kapuba fektetett láncon hajtják át a marhákat, de gyakori volt, hogy fejszén, ekevason, vagy a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján terelték át az állatokat. Ezen a napon zajlott a magyarlakta területeken a legtöbb helyen a határjárás, vagyis szomszédos helységek határjeleinek, mesterséges dombjainak felújítása, a kutak, források megtisztítása. Ek­­kor fogadták fel hagyományosan a pásztorokat, kocsisokat, cselédeket, zajlott a városi, falusi tisztújítás. 

Szeged tisztújítási napjául már Zsigmond király is Szent György ünnepét nevezte meg. Számos görögkatolikus falunkban a nagyböjt és húsvéti szent ünnepek után csak Szent Györgytől fogva szólhatott a muzsika, nóta, lett szabad táncolni. Ezt a napot a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincs keresésére is, amelyről úgy hitték, hogy minden hetedik évben Szent György-napkor lángot vet. 
 

Gonoszjáró nap

Dömötör Tekla néprajztudós Naptári ünnepek – népi színjátszás című könyvében jegyezte fel a gonoszjáró napokról, hogy az európai néphitben a gonoszjárás két fő dátuma a karácsony és május elseje körüli időszak. A tavaszi periódus fő dátuma május elseje – gondoljunk csak a német nyelveterületen elterjedt Walpurgis-éjre, aminek nálunk is megvan a párhuzama, csak a mi boszorkányaink a Gellérthegyen randevúznak az ördöggel, nem a Brockenen. 

Magyar nyelvterületen Luca napja mellett Szent Györgyé az egyik legismertebb gonoszjáró nap a néphitben, hiszen tél és tavasz fordulójaként tartották számon, és az átmeneti időszakokban a boszorkányok könnyen megronthatnak embert, állatot. 

A néprajztudós idézett egy 1728–29-es szegedi boszorkányper vádlottjának tanúvallomásából: „Szt Luca asszony nap­­ján, Karácsony és Szent György napján legtöbb bűbájosságot szoktak végben vinni, Szt György napján pedig még többet.” A szegedi boszorkányok „Szent György­kor az esőt és a halált is eladták”. 
 

Eső, tej, sáros orrok

A néphagyományok között szétnéz­­ve úgy tűnik, bizonyos folyadékok kitüntetett szerephez jutottak ezen a napon. A boszorkányok a tehenek tejére próbáltak ilyenkor rájárni. Nem átallották a tejhozam elszedése érdekében megfejni a köcsögfát, a kútágast vagy az udvaron felállított ágast, amin a kimosott tejesfazekakat szárították. 

A boszorkányok rontása ellen védekeztek füstöléssel, fokhagymával, sok helyen kimosták, kiforrázták a tejesköcsögöket kakukk­fűvel vagy más, gyógyhatásúnak vélt füvekkel: gyógynövények gyűjtésére egyébként ezt a napot tartották az egyik legalkalmasabbnak. Az eladott esőért sem véletlenül keseregtek Bálint Sándor gyűjtése alapján: a néphagyomány szerint a Szent György napja táján hulló meleg eső is aranyat ér a gazdának. 

Szegedi hiedelem szerint jó lesz a termés, ha a Szent György-napi vásárban esik az eső, és a koldusnak besározódik az orra: egykor a koldusokat is részeltették a vásári egyezséget követő áldomásban, hogy imádkozzanak szerencséért a jószágtartásban. Sokszor végződött úgy az áldomásivás, hogy „a koldusok egészen a sárga földig leitták magukat, és így az orruk is csupa sár lett”. 
 

Török átok a harmat

A Szent György éjszakáján húzott harmatban van a föld ereje, zsírja, hitték régen. „Ebből csöppentettek kovászukba a régi szegedi kenyérsütögető asszonyok is, hogy a kenyerük minél szebbre süljön. Ezért húzták meg ilyenkor más földjét fehér lepedővel a bűbájosok. Odahaza kicsavarták belőle a harmatot és pogácsát sütve, a maguk tehenével etették meg, hogy az hízzék és tejeljen minél bőségesebben más földjének erejéből” – olvastuk Bálint Sándornál. 

Szent György napjának hetét, ha már szóba került az értékes eső és harmat, volt, ahol török átka hetének nevezték. Többféle változatban is ismerjük a népmondát, miszerint a török meg akarta átkozni vagy átkoztatni a magyarokkal az országot. Mivel nem értette a magyar nyelvet, sikerült „megvezetni” egy áldás jellegű átokkal: verje meg az Isten az országot szentgyörgyharmattal. Más változatban egy magyar katonát fogott el a „muszka”, megfenyegették, agyonlövik, ha nem át­­kozza el a hazáját, aki „átokként” Szent György-napi esőt kért minden évben az országnak. 

Az e napi menny­dörgés is bő termést jelez, viszont ha párnát, dunnát tesznek ki szellőztetni, az azt jelenti, sok jégeső lesz. Egyes helyeken nem szabad kiteríteni a vásznat fehéríteni, mert az ördög felcsavarja a fára. Ha olvasóink vasárnap a fán találták meg a kiterített lepedőt, tudjanak róla: lehet, hogy nem a szél volt a tettes, hanem a gonosz erők.