Szivattyús hajómalom éleszti újjá a Körtvélyesi Holt-Tiszát – Fotók a festői tájról

A fok a meder és az ártér közötti oldalirányú csatorna, amelyen a folyó vize áradáskor kifolyik az ártérre, apadáskor pedig vissza. Ez a „bevágás” nyitja meg az utat az áradó folyó előtt, a hullámtér szélesebb és alacsonyabb részei felé: feltölti a mélyedéseket, gödröket, az alacsonyabb területeket. Az ár levonulásával a víz a fokokon keresztül visszatérhet az anyamederbe. 

– A nagy kiterjedésű és összefüggő hullámtérben régebben virágzott a fokgazdálkodás, óriási volt a halbőség és gazdagon teremtek a Tisza által öntözött ártéri gyümölcsösök. Mindez meghatározta Hódmezővásárhely és a tágabb környék lakosságának mindennapjait. Áradáskor a fokok, a hozzájuk csatlakozó csatornák, erek és kubikgödrök lassan feltöltődtek vízzel, majd amikor a víz kezdett visszavonulni, a fokokat elzárták, és a csapdába esett halakat könnyedén kifogták. A levonuló ár nyomán a hullámtérben dús legelők sarjadtak, így a halászat, a legeltetés és a gyümölcstermesztés olyan ritmusban zajlott, ahogyan azt a folyó diktálta – fogalmazta meg Albert András, a Mártélyi Tájvédelmi Körzet természetvédelmi őrkerület-vezetője. A védett terület legértékesebb magterületének tekinthető Körtvélyes térségében a mai napig jól nyomon láthatóan kirajzolódnak a 19. századi folyószabályozás előtti vízrendszer ma­­radványai. A hullámteret elöntő tiszai áradások idején újraéledve ma is jelentős szerepük le­hetne az áradó víz­­tömeg levezetésében. Jelen állapotukban azonban alig alkalmasak erre. Egy többéves beruházással a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága tulajdonképpen életre kelti a korábban megváltoztatott ártéri területet. 

Kefe sűrűségű akác 

 

A hullámtérben, a fokgazdálkodásnak is köszönhetően egykor kialakult mozaikos táj és sokszínű élővilág az ártéri gazdálkodás megszűnésével gyökeresen átalakult. „Bár a Mártélyi Tájvédelmi Körzet fél évszázada védelem alatt áll, egyértelmű, hogy az ilyen területeken a magára hagyás elve nem működik – fogalmazta meg a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben nyolc éve mezőőrként dolgozó Albert András. – Különösen a kilencvenes évek végétől figyelhető meg az, hogy legeltetés és művelés nélkül a hullámteret benövik az agresszívan terjedő fásszárú növények. Megállíthatatlanul terjed az Észak-Amerikából származó gyalogakác és zöld juhar; áthatolhatatlan dzsungelt alkotnak a fákon a parti szőlő indái. A kefe sűrűségű gyalogakácos bozótban nagyon lelassul a víz áramlása, a mozgási energiáját elvesztett víz pedig megszabadul a terhétől: lerakódik a lebegtetett hordalék. Részben ezért, részben a szállított hordalékhoz képest túl kicsi hullámtér miatt az utóbbi 50–70 évben felgyorsult a feltöltődés. Ez a folyamat, ha nem avatkozunk be, eltünteti a vizek levezetésében és tárolásában fontos szerepet játszó hullámtéri medreket. 

A szivattyús hajómalom 

 

2021-ben kezdődtek a kivitelezési munkálatai a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben annak a KEHOP-projektnek, amelynek fő célja, hogy minél hosszabb ideig, szabályozhatóan juttassanak ismét vizet a hullámtéri fok- és mederhálózatba. A beruházással olyan vízi műtárgyakat épít ki, illetve rekonstruál a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, amelyek száraz időszakban a víz megtartását, áradások időszakában pedig a hatékony levonulást segítik. A vízmozgás szabályozásának központi eleme egy, a Tiszára telepített szivattyús hajómalom, amely a folyó megújuló mechanikai energiáját, illetve másodlagosan napenergiát használva egy kisebb teljesítményű szivattyút üzemeltet folyamatosan, további energiaköltség és széndioxid-kibocsátás nélkül. Az így kiemelt hordalékszegény víz októbertől májusig folyamatosan pótolja a körtvélyesi élőhelyrendszer, a holtág és a hozzá kapcsolódó Horgas-tó, Sebes-fok, Csala-fok, laposok és kubikok vizét. A holtághoz közvetlenül csatlakozó kisebb-nagyobb csatornákat kikotorják, az erdei utak alatt átfolyókat és átereszeket építenek ki, valamint szabályozhatóvá teszik a holtág alsó végén található Tűfarok vízszintjét. Ezekkel együttesen nemcsak a vízi és mocsárvilág éled újjá, hanem sokkal szabályozottabban és hatékonyabban lehet elteríteni az áradáskor érkező nagy mennyiségű vizet. A kiépített műtárgyak a térségben gazdálkodók érdekei mentén szabályozzák a maximális hullámtéri vízszintet, a felesleg visszavezetésével a folyóba. Javulnak az ott élő Natura 2000 jelölő fajok – mocsári teknős, réti csík, vágó csík, vidra, bakcsó, üstökösgém, haris, réti fülesbagoly – életfeltételei; valamint élőhelyeik állapota. 

Nem őröl, pumpál 

 

– Reményeink szerint a kialakítandó teljes élőhely-revitalizáció, de különösen a hajómalom a térség egyedülálló, hagyományőrző, ugyanakkor korszerű tájépítészeti látványossága, turisztikai célpontja lesz. Működő hajómalmot ma Magyarországon nem láthatunk, bár az igaz, hogy Baján és Ráckevén is van egy-egy, múzeumi bemutató célokat szolgáló hajómalom. Hozzánk legközelebb Szlovéniában a Murán, Verzejnél van olyan hajómalom, amely üzemszerűen működik. Ott a műemlékként megőrzött szerkezet látogatói akár vásárolhatnak is a helyben őrölt lisztből. Régebben a Tiszán és a Dunán is voltak ilyen hajómalmok, amelyeket nemcsak gabona, hanem Szegeden például paprika őrlésére is használtak. A mártélyi projektben megvalósuló szivattyús hajómalom e tradicionális gépezetekhez hasonlóan a folyó sodrási energiájának hasznosításával fog működni, csak nem őröl, hanem vizet pumpál a körtvélyesi élőhelyrendszerbe – hangsúlyozta Albert András. 

Kettévágott erek: Az alföldi táj gazdag élővilágát és a benne élő, alapvetően önellátó, extenzív tájhasználatra berendezkedett emberek létfeltételeit a természeti erők évezredek alatt fokozatosan formálták. Ehhez képest a 19. századi folyószabályozás robbanásszerűen gyors tájátalakítást hozott. A lecsapolás és ármentesítés során alig egy évszázad alatt az Alföld vizes élőhelyeinek 90 százaléka eltűnt. A Tisza árterének hajdani természetes felszíni formáit – fokokat, ereket, laposokat, laponyagokat, hátakat és „hegyek” szövevényét – kettévágták az árvízvédelmi töltések, így létrejött az intenzív mezőgazdaságnak és iparnak teret adó, úgynevezett mentett oldal. Sajnos mindezek hatására a terület élővilága is megcsappant. A 20. század utolsó évtizedéig a körtvélyesi térség jelentős táplálkozó- és szaporodóhelye volt az őshonos halfaunának, a vízi makrogerincteleneknek és az őket fogyasztó vízimadarak tömegeinek. A legutóbbi évek adatai azonban jól szemléltetik, hogy a tájhasználat megváltozásával ez is változott. Az élőhelyromlás miatt megfogyatkozott a terület vízimadár-állománya, ami egyben a többi élőlénycsoport populációjának csökkenését szintén jelzi. Miközben a hullámteret egyre magasabban és egyre rendszertelenebbül önti el az áradó folyó.