2022.03.23. 14:00
Kitüntették Császár Ildikót, a vásárhelyi kórház nefrológusát
Lovagkereszttel tüntették ki a hódmezővásárhelyi kórház nefrológus főorvosát, Császár Ildikót – ő vezeti az intézmény Covid-belgyógyászati osztályát és a sürgősségit, illetve a helyi dialízisközpontot, Makón pedig a dialízis-szakrendelést. Az elismerést lelkiismeretes munkájáért kapta. Azt mondta, az orvosi hivatást másként nem is érdemes művelni.
Császár Ildikó kiemelte, az elismerés a csapatnak is szól. Fotó: Szabó Imre
A nefrológia, azaz a vese belgyógyászata nem egy népszerű pálya, hiszen az ide tartozó betegségek nem olyan látványosak, mint mondjuk a szívbetegségek. Amikor az egyetemen 22 esztendeje végzett, öt lehetőség közül a vásárhelyi belgyógyászatot választotta, és miután látták, hogy nagy munkatempóval dolgozik, Császár Ildikót felkérték, hogy dolgozzon a műveseállomáson ügyeletesként. Onnantól, a belgyógyászszakvizsga után vált számára egyértelművé, hogy ezzel a szakterülettel szeretne foglalkozni. De igyekszik mindig az egész embert nézni.
– Orvos pedig azért lettem, mert gyerekkoromban érteni akartam az embert. Persze egyre kevésbé értem, de nem bántam meg sem a nefrológiát, sem a belgyógyászatot – mondta a hódmezővásárhelyi–makói kórház főorvosa, a Covid-belgyógyászati és a sürgősségi osztály, illetve a helyi dialízisközpont vezetője.
A napokban lovagkeresztet vehetett át a fővárosban Kásler Miklós minisztertől.
– Majdnem sírtam, amikor megkaptam – vallotta meg.
Nem ez az első kitüntetése. Korábban megkapta az intézmény Semmelweiss-napi kitüntetését, illetve a Hódmezővásárhely Egészségügyéért díjat. A lovagkeresztet lelkiismeretes munkája elismeréséért ítélték oda neki. Hangsúlyozta, úgy gondolja, nem egyedül kapta – nagyon fontos a csapat, amellyel együtt dolgozik.
– Nehéz megmondani, mi a szép a nefrológiában, de akár az orvoslásban. Az biztos, hogy ez egy szolgálat, nem pusztán munkahely, ami szerencsés esetben találkozik az ember adottságaival – hangsúlyozta. Úgy fogalmazott, akkor jó, ha utat tudnak mutatni a betegnek, egyensúlyt tudnak teremteni számára, és sikerül összehangolni az orvos és a páciens együttműködését. A betegséget közölni, pláne a rossz kilátást a hozzátartozónak, persze nagyon nehéz.
– De mindig igyekszem arra az akár több évtizedes időszakra koncentrálni, amíg a betegnek sikerül csaknem teljes életet biztosítani – mondta. Hozzátette, akinek szolgálat az élete, annak nincs hobbija. A járványhelyzetben például mindennap bent volt a kórházban, nem volt ünnepnap, hétvége. Szerinte ezt csak így lehet csinálni.
