Hallott már csirkékre horgászó kőművesekről?

„Szenvedélyes tyúktolvaj” címmel jelent meg rövid hír a Délmagyarország 1912. február 18-ai számában. Annyira ízes a megfogalmazása, hogy szó szerint idézzük.Lippai Imréné szegedi fakereskedő jelentést tett a rendőrségen, hogy pénteken éjjel ismeretlen tettes ellopta a tyúkjait. A rendőrség kinyomozta, hogy a tyúkokat egy veszedelmes tyúktolvaj, Batki Mihály lopta el. Batki csenevész növésű, elmebajos ember, akinek mániája a tyúktolvajlás. Mást még soha életében nem lopott, mint tyúkot, de azt rengeteg mennyiségben. Akkor botlottunk bele, amikor annak jártunk utána, mi mindent lopkodtak embertársaink száz évvel ezelőtt. Tyúklopásról rengeteg hírt találtunk – sőt, „igazi tyúkpörökről” is írt a lap. 
 

Tyúkpörök, szó szerint 
 

1913. július 23-án például „két napig tartó tyúkpörről” számoltunk be öt vádlottal, ötvenhat lopással. Két alsóvárosi suhanc szervezett tolvajbandát, két évig fosztogatták a külvárosi tyúkketreceket. Több száz tyúkot tulajdonítottak el, megkárosítottak börtön- és bankigazgatót, bírót, katonatisztet, városi ügyészt. Négy-négy évi fogházra ítélték a két fiút, fellebbeztek. Tyúkpörként emlegetett lapunk egy 1927-es pert is, amin tanyai tolvajszövetkezet fölött ítéltek. Tyúkokra, pulykákra és paprikafüzérekre specializálódtak – írta meg a Délmagyarország az év december 14-én. Jellemző módszerük volt, hogy „amikor a tanyai magyar kissé illuminált állapotban kocogott hazafelé a szegedi hetivásárról, (…) felkapaszkodtak a saroglyára és onnan emelték le észrevétlenül a baromfit.” 
 

Nyomot hagyott 
 

A baromfi azonban olykor nyomra vezette a rendőrt. 1934-ben „Egy tyúk, és más semmi…” címmel közöltük: négyhavi fogházat kapott egy Vásárhelyen élő román állampolgár. A Szabadság téren a kabátja alá rejtett egy tyúkot, majd elszaladt a rendőr elől. Hiába dobta el azonban a szárnyast, a rendőr „szétnyitotta a kabátját és ott megtalálta azt az ismertető jelet, mely mutatta, hogy Drecsin nemrégen tyúkot szorongatott”. Három évvel később pedig az derült ki, hogy nem mindenki részesíti előnyben a hagyományos módszereket. Spielmann József börtönviselt kőműves „drótból horgot készített és ezzel kiment a körtöltésre, de nem halászni, hanem tyúkokat horgászni. Sikerült egy csomó tyúkot megfognia a horoggal.” 
 

Halál járt a lopásért 
 

Még akkor sem tudtak leállni a notórius tyúktolvajok, amikor a lopásért halál is járhatott. 1943. december 14-én írta meg a Délmagyarország, hogy a szegedi törvényszék statáriális bírósága két visszaeső tyúktolvajt is halálra ítélt. Az elsötétítés alatt elkövetett bűncselekményekre vezették be a rögtönítélő bíráskodást. Egy vásárhelyi és egy derekegyházi tolvaj állt a bíróság előtt. A második, egy napszámos „iparszerűen űzte a tyúklopást”, ült is már miatta kétszer az évek során. Az eladott állatok árából élt, kegyelemért folyamodott.