A Móra Ferenc Múzeum fogadta be a szabadiskola műveit

Folytatódik a szegedi Belvárosi Rajzkör a járvány idején átmenetileg megrekedt hagyománya; újra kiléptek az otthonukat adó Károlyi Műterem Galéria falai közül, és vendégségbe indultak. Tárlatuk a Móra Ferenc Múzeum közösségi terében látható április végéig. Az idén tizenkilencedik éve működő szabadiskola tagjai közösen válogatták ki bemutatott munkáikat. 
 

A jelen művészeti ereje 
 

– Jó kis képek vannak a spájzban elraktározva, és szépen előhívhatjuk onnan az alkotásokat. Hatalmas ajándék – mondta mosolyogva a Belvárosi Rajzkör művészeti vezetője a Vendégségben tárlat válogatásáról. Pataki Ferenc elképzelése szerint a közös foglalkozásokon készült munkáktól ellépve ezúttal az önálló, azok közül is az alkotókra leginkább jellemző művekre koncentráltak. 
 

A múlt megidézése
 

– Ül az ember a szobában, rágondol a kiállító térre, benne az alkotásokra, és kirajzolódik az összhatás, hogy melyik festmény hova kerül, miként erősítik egymást – fogalmazta meg. A Móra-múzeum felkéréséről hozzátette még: csodálatos, hogy a múlt megidézése és megtartása, ugyanakkor a jelen képzőművészeti szerepvállalása egyaránt helyet kap az intézményben. Látni kell ennek a törekvésnek a nagyságát és erejét, a tanító jellegét. 

Ott kezdődött minden 
 

– A Móra-múzeum invitálása nagy megtiszteltetés mindannyiunknak – mondta lapunknak az egyik alkotó, Molnár Géza, aki szerint a közösségi térben sokakat elér majd tárlatuk. Géza a Pataki Ferenc festőművész-grafikus vezette szabadiskola haladó szakkörének tagja. Szerinte a Móra-múzeumot ábrázoló olajfestménye az épületben igazán megtalálta a helyét. Az alkotás keletkezéstörténetéről egy korábbi különleges városi rendezvény emlékét idézte fel: a szegedi színház jelmezeibe öltözve az alkotók egy tetszőlegesen kiválasztott helyen a közönség előtt alkottak. Géza a Móra-múzeum előtti téren a kulturális intézmény épületét, a szökőkutat és a rózsakertet örökítette meg. – Azt hiszem akkor kezdődött a természet iránti fogékonyságom, az örök elköteleződésem a plein air festészet iránt – mondta Géza, aki festőtársával, Boldizsár Gáborral együtt a legcudarabb téli időben is hosszú órákat tölt a szabadban alkotással. 
 

Antik örökség 
 

Az éppen Olaszországban is kiállító Olasz Attila festőművész kezdetektől a képzőművészeti kör tagja. Mint lapunknak elmondta: úgy véli, változatos és szépen összeállított anyag került a közönség elé. Az Attilától látható Oszlop hullás című alkotás most először szerepel tárlaton. A hideg és meleg színvilágú festmény fókuszában az antik oszlopok töredékei, alattuk az izzó, lávaszerű föld, mögötte és felette a sejtelmes, örvénylő kékség. Az alkotó – rá jellemző – motívumgazdag, akrillal kartonra festett műve az antik romok, a mitológia, a mítoszok szellemiségét idézi, illetve teszi fel egyúttal azt az őt örökösen foglalkoztató kérdést: vajon a 21. században mi maradhat meg a régi világ szellemiségéből? 
 

Művek közösségi térben 
 

A szegedi Móra Ferenc Múzeum először rendez kiállítást a korábban lényegében a vendégek pihenőhelyeként használt közösségi térben. Ezentúl rendszeresen itt mutatkozhatnak be különféle szegedi alkotóközösségek. A most kiállító művészek: Boldizsár Gábor, Börcsök Zsuzsanna, Dobay Teréz, Dudás Mónika, Gátfalviné Balogh Pálma, Iványi­né Szalontai Anikó, Kálmán János, Kincses Ágota, Kovács Tápai Annamária, Krasznai Barbara, Lázár Éva, Lisovszki Márta, Magyar Mihály, Molnár Géza, Olasz Attila, Pál Éva, Pataki Ferenc, Perényiné Borsa Anikó, Rusz-Rácz Ildikó.