Közösségépítéstől Guinness-rekordig – plébánosból lett palacsintakirály

23 éve szentelték pappá a makói születésű Gyenes Csabát, aki a kezdetek óta nagy hangsúlyt helyezett a fiatalok nevelésére, éppen ezért nem véletlen, hogy a két évtized alatt 46 gyerektábornak volt vezetőségi tagja. 20-tól 300 főig terjedő táborokban látott el lelkipásztori feladatokat, vagy a konyhát vezette, és persze számos tábornak ő volt a fő szervezője. 

– Ezek a táborok azért fontosak, mert a fiatalok kiszakadnak a megszokott környezetből, és megismerik a másikat, szembesülnek azzal, hogy ők semmivel sem rosszabbak vagy jobbak a társaiknál. Például az őrség alatt, a tábortűz melletti beszélgetések eredményezik ezt, valamint a közös programok is, amelyeken napközben vesznek részt. A reggeli szentmise után, a lelki programok mellett túrázni, kirándulni, strandolni mentünk, de jártunk például az esztergomi bazilikában és egy karmelita kolostorban is. A közös programok által közösségek jöttek létre, mert mindenki folyamatosan beszélgetett a másikkal. Ma az a legnagyobb probléma, hogy az emberek nem beszélgetnek – avatta be lapunkat Tiszasziget, Újszentiván és Kübekháza plébánosa. 

De nemcsak a táborozók, hanem maga a lelkipásztor is rengeteg élménnyel gazdagodott. Mint mondta, nem elsősorban a helyszínek miatt, hiszen van olyan hely, ahol sokszor táboroztatott, hanem azért, mert a fiatalokkal és a szintén táborozó szüleikkel barátságok köttettek. Kiemelte, sosem cserélne el egyetlen ilyen tábort sem egy külföldi nyaralásra. 

Ajándéknak születtünk 

Mindemellett az idén 25 éves ÁGOTA Alapítvány táboraiban is rendszeresen jelen van, valamint lelkipásztori feladatokat is ellát a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatónál. Megjegyezte, az ÁGOTA fiataljai nemcsak hitoktatásban részesülnek, hanem sokszor a mindennapi élet kerül előtérbe, valamint az, hogy ajándéknak születtek, és eszerint kell élniük, nem pedig tehernek kell érezniük magukat. 

– Mindannyian ajándéknak születtünk a másik ember számára. Éppen ezért nem szeretem a célkitűzéseket, ezek teszik tönkre az emberek lelkivilágát. Nekem sosem voltak célkitűzéseim. Megszülettünk és élünk, ez bőven elég. Sokan nincsenek békében önmagukkal, és azt gondolják, hogy ha megvalósítják a céljaikat, akkor különbül néznek majd rájuk, pedig számos példa van arra, hogy ez nem igaz. Ott van például Cristiano Ronaldo, ő megvalósította a céljait, mégis jobban szidják, mint bárki mást – mutatott rá. 

Úgy véli, jó ajándékok akkor tudunk lenni, ha törődünk a másikkal. Szerinte a karácsony akkor lenne igazán szép, ha nem lennének csomagok, helyette felkészülnénk, és a családtagok, barátok örömével, fájdalmával, érdeklődési körével kapcsolatos kérdéseket tennénk fel az ünnepi asztalnál. Így valóban a szeretetről, a családról szólna, bár ez sokkal nehezebb, mint csomagokat vásárolni – tette hozzá. 

Fókuszban a fiatalok 

Gyenes Csaba egyébként már káplánként, Békéscsabán is sokat foglalkozott a fiatalokkal, 40 fős középiskolás hittancsoportot vezetett, majd 2000 karácsonyától Kunágotán szolgált, ahol szintén 30 fős középiskolás csoportja volt. A Békés megyei községben játszóházat is indított a plébánián, ide nemcsak a hittanosok, hanem bárki járhatott a szülőkkel együtt. Volt olyan hétvége, amikor 100-nál is többen pingpongoztak, kézműveskedtek, fociztak, csocsóztak a plébánián. 

– Később, amikor Zsombóra helyeztek, akkor már inkább felnőttek számára tartottam hittant, de ugyanígy Dombegyházon is volt csoport. A 20 évestől a 60 évesig jártak az órára, a téma pedig a vasárnapi evangélium volt, valamint a mindennapi élet. Fontos, hogy felnőttként is hittanra járjon az ember, mert annyi szellemi termék ér minket, hogy tisztázni kell a fogalmakat. Sokan olyan szavakat használnak, amiknek nem is tudják a jelentését, de divatos. Ilyen a pörgés. Múltkor megkérdeztem az egyik ismerősömtől, hogy pontosan mit jelent az, hogy pörög. Azt mondja, hogy sok dolgot csinál egyszerre. És ez pörgés nélkül nem megy? – kérdeztem tőle. Azt mondja, hogy de. De pörgéssel jobban megy? – kérdeztem. Erre azt válaszolta, hogy nem. Nagyon sok ilyen torz fogalom kering ma a világban – magyarázta. 

Könnyű tételeket kért 

Gyenes Csaba 18 éves volt, amikor megkeresztelkedett, akkor döntötte el, hogy ezt a hivatást választja. 

– Középiskolás koromban kezdtem hittanra járni, de igazán 1990 nyarán tértem meg, amikor cserkésztáborban voltunk. Előtte viszont már érdekelt, hogy van-e Isten, így érettségi előtt tavasszal azt kértem Istentől, hogy könnyű tételeket kapjak. Az nem lett volna sportszerű, ha azt kérem, hogy sikerüljön az érettségi. Minden tárgyból a legkönnyebb tételeket húztam ki. Az egy jel volt. Azóta egyébként egyetlen vizsga előtt sem kértem tőle segítséget – mondta el. 

A lelkipásztor szerint az nem jó kérdés, hogy mi szeretne lenni valaki, hanem azt kell megkérdezni, hogy mi hiányzik az életéből. 

– Ha elmegyek egy vendégségbe, és van öt étel, akkor nem azt gondolom át, hogy mit akarok enni, hanem melyik étel hiányzik a legjobban. Én a hivatás választásakor is azt fogalmaztam meg magamban, hogy mi az, ami hiányzik az életemből, valamint az is fontos, hogy ha két életünk lenne, akkor az első életünkben mik szeretnénk lenni. Ez alapján döntöttem – jegyezte meg. 

Rekordokat állított fel 

Mindemellett a palacsinta is jelentős szerepet tölt be Gyenes Csaba életében, nem véletlen, hogy sokan „A palacsintás plébános”-ként emlegetik. Többször is Guinness-rekordot állított fel palacsintasütésben. 

– Először 2001-ben az ÁGOTA táborban sikerült rekordot állítani, akkor sütöttem először 24 órán keresztül palacsintát, körülbelül 10 ezer darab készült. Nagyon sokat készültem erre, a sportpályára jártam futni, 25 kört futottam nyáron a legmelegebben két súlyzóval a kezemben, de ez nem fizikai, hanem mentális edzés volt. Az első rekord után sokan kezdtek sütésbe az országban, többen megdöntötték a rekordot, majd 2011-ben a zsombói iskola udvarán már 48 sütővel sütöttem egyszerre 24 órán keresztül, majd 2012-ben a zsombói falunapon 18 ezer darabot készítettem egy nap alatt. Ezt szintén megdöntötték, majd utoljára Kevermesen állítottam fel rekordot, akkor 33 ezer sült meg 24 óra alatt – mesélt az elképesztő teljesítményéről. 

Hatalmas mennyiség a 33 ezer palacsinta, mégis elfogyott az utolsó darabig. Szombat délután fél négyre végzett a plébános, négy órára pedig már egy darab sem volt. A legtöbb helyben fogyott el, de több ezret a környező települések intézményeibe is vittek belőle. 

– 700 kilogramm liszt kellett mindehhez, 90 literes dézsában kevertük a tésztát egy keverőszárral. Tejport és tojásport használtunk, szóda nem volt benne, hiszen ekkora mennyiséghez 2 ezer liternyi kellett volna – részletezte. 

De nem a kevermesi volt az utolsó, amikor több tízezer palacsinta miatt serpenyőt ragadott, ugyanis a dunaföldváriak úgy döntöttek, hogy szeretnék megdönteni a rekordot, ebben pedig a plébános tanácsát kérték. Végül nemcsak szavakkal, hanem a mintegy 30 fős csapatával segítette a rekord megdöntését, ugyanis minden sütésekor jelen van a volt hittanosaiból, régi barátaiból álló csapat. 48 ezer palacsinta sült meg Dunaföldváron Gyenes Csaba közreműködésével 24 óra alatt, 1300 kiló liszt felhasználásával. 

Emberközpontú szemlélet 

Lapunknak a lelkipásztor azt mondta, soha többet nem szeretne rekordot felállítani, mert bár nagyon jó buli, de rengeteg teendővel, előkészülettel jár. Hozzátette, a sütés a legkisebb része. Elárulta, otthon sosem készít palacsintát, akkor szokott csak fogyasztani, ha egy-egy eseményre meghívják őt és a csapatát palacsintát sütni. Ugyanis előfordul, hogy gyereknapokon, falunapokon vagy gyerektáborokban palacsintát süt a plébános. 

Nyitottságát ez jól tükrözi, valamint az is, hogy Tiszaszigeten résztvevője minden intézmény és közösség rendezvényének, így ott van például a jótékonysági vacsorán és a gazdakör programján is. Ezeken az eseményeken gyakran megszólítják, sőt elmondása szerint gyakori, hogy ekkor történik meg 2-3 keresztelő leegyeztetése is. A rekord Kevermesen volt, ott egy vacsora alatt 5 keresztelőt jegyzett be a naptárába. Mindemellett pedig azon kevés lelkipásztor közé tartozik, aki kimegy a hívek közé a templom elé a szentmisét követően. 

Megkérdeztük arról is, hogy szerinte ki az igazán jó lelkipásztor. 

– Nem az a jó, aki népszerű. A jó lelkipásztor az, aki úgy viszi közelebb az embert Istenhez, hogy közben igyekszik lelki békét és életszeretetet adni. És ezt úgy kell adnia, hogy az a lelkipásztor nélkül is stabil legyen – emelte ki. 

Mindebben pedig példaképe is van Gyenes Csabának, többek közt az egykori teológiai tanárai, valamint Katona Pál volt makói plébános, és Kerényi Lajos piarista szerzetes, római katolikus pap, a haldoklók fáradhatatlan látogatója is.