Gonoszjárás decembertől vízkeresztig

A jóságos, fehér szakállú, piros kabátos, puttonyos Mikulás és a gyerekeket felénk karácsonykor megajándékozó Jézuska a jót képviselik a világban – gonoszjáró időszak is kezdődik azonban december elején. A mai negyveneseknek még a krampusz is eszükbe jut, akit nem volt szokás soha szeretni, de nem is azért kísérte a Mikulást, hogy megszerettesse magát. Most már a virgács is kimarad a legtöbb csomagból, ám nem is olyan régen még párban jártak Szent Miklós napján. A jó gyerekeket a Mikulás, a rosszakat a krampusz „jutalmazta”. 

Láncos Mikulás 

A Magyar néprajzi lexikon arról ír, hogy a téli ünnepek ajándékozó lényeinek igen régi hagyományai vannak. Ezek lehetnek szerencsét hozó, de ijesztő, démonikus lények is. A lexikon Szent Miklós legendájára vezeti vissza a jóságos Szent Miklós mellett megjelenő ördögöt vagy krampuszt – a Mikulás-járás szokás volt bizonyos magyarlakta vidékeken is. A játék lényege az volt, hogy Miklós püspök kíséretével együtt betér olyan házakba, ahol gyerekek vannak, és ott vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza vagy virgáccsal fenyíti, illetve a kíséretében lévő ördöggel fenyítteti őket. 

Ismert a Mikulás-járásnak olyan formája is, ahol láncos, álarcos, szalmába burkolt Mikulás ijesztgeti a gyermekeket. 

Ördögi krampuszok 

A krampusz alakja, ahogy korábbi cikkünkben megírtuk online felületünkön, a sógoroktól érkezett hozzánk. Az osztrák hegyvidék „szülötte” az ördöghöz hasonlatos, láncot csörgető, félelmetes lény. 

A december 6-ára virradó éjszakát ma is hagyományosan Krampusnachtnak, Krampusz éjszakájának nevezik, beöltöznek, és krampuszfelvonulásokat tartanak, rémisztő álarcokkal. 

A szokás az Alpok régiójában még mindig él német, osztrák, svájci területeken. A 17. századtól kötötték össze a figurát a Mikulással, kezdtek el párban közlekedni, addig külön-külön járták a házakat. Eredetileg vaskos vesszőköteget hordott magával, nem aranyozott, virgácsnak becézett gallyacskákat. 

Borbálától vízkeresztig 

Dömötör Tekla, a neves néprajztudós szerint az európai néphitben a gonoszjárás két fő dátuma a karácsony körüli és a május 1-je körüli időszak. 

Az első fő szakaszon belül Európa különböző tájain más-más kiemelkedő jeles napokat találunk. Ilyenek lehetnek Borbála, Miklós napja, Luca napja, a Lucától karácsonyig terjedő tizenkét nap vagy a karácsonytól vízkeresztig tartó tizenkét nap. Egy 1728–29-es szegedi boszorkányper vádlottja így mondta tanúvallomásában: „Szt. Luca asszony napján, karácsony és Szent György napján legtöbb bűbájosságot szoktak végben vinni.” 

Az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája a Gergely-naptár bevezetése előtt éppen Luca napjára esett, ilyenkor több ideje van a gonosznak garázdálkodni. 

Elvisz a Luca 

A fényhozó szűz szent mellett egész Közép-Európában él a néptudatban egy boszorkányos nőalak is, akit a magyarok lucapuca, luca, lucaasszony, a németek Lutzelfrau néven emlegetnek – olvastuk Bálint Sándor, a neves szegedi néprajztudós Ünnepi kalendáriumában. A tudós ezt a Lucát egy női démonra vezeti vissza, aki több közép-európai nép hiedelemvilágában felbukkant a téli napforduló időszakában. 

Szeged környékén ritkán adták a Luca nevet a lányoknak, mert attól féltek, meghal, „elviszi a Luca”. Tápén eltitkolta a születésnapját, aki ekkor született, és voltak olyan részei az országnak, ahol kivájt Luca-tökkel ijesztgették egymást az emberek. Ha Luca nem csinált bajt, csináltak helyette az emberek: szétszedték és a háztetőn rakták például össze a szomszéd szekerét. 

Megesz a cica 

Úgy tűnik, minél hidegebb van, annál ijesztőbb lények vertek tanyát a népek hiedelemvilágában. Itt a krampusz fegyelmez, a boszorkányos Luca okoz galibát, de Izlandon például keményebb figurákkal találkozhatunk. Yule, a karácsony macskája nem egy kedves állat: akin nincs új ruha­darab karácsonykor, azt megeszi. A hagyományt máig tartják. 

Ugyanitt trollok osztják az ajándékot, vagyis rejtik a gyerekek cipőjébe, karácsony előtt 13 napig. Aki rossz volt, nemhogy rothadó krumplit kap, de a trollok anyja, az óriásnő fel is falja. Ha nem készítenek ki neki finom falatokat, az egész ház népe a gyomrában végzi. 

Görögországban látszik, hogy melegebb van, ott könnyebb elbánni a föld alól előbújó gonosz manókkal – ezek szintén karácsonykor jönnek elő. Ha disznóállkapcsot akasz­tanak a kandallóra, nem mernek bejönni a kéményen, de véd ellenük a konyhai szűrő is. Ha az ajtó elé teszik, a manók kényszeresen számolni kezdik a lyukakat, de háromnál meghal­nak, mert az náluk szent szám. 

Olaszországban pedig vízkeresztkor hozza az ajándékot a Befana nevű boszorkány. Befana bár csúnya, de jóságos, és a rossz gyerekeknek szánt ajándék is kegyesebb nála, mint a krampusz virgácsa vagy a trollok rothadó krumplija. A Befana szenének nevezett fekete cukorkát osztja. El tudjuk képzelni, hogy régebben, amikor még a virgácsot sem aranyozták, igazi szenet kaptak a rendetlenkedők.