A vásárhelyi élet megörökítői: Plohn Illés, Till Viktor, Gévay Béla, Veress Gyula

1869 késő tavaszán alapította Plohn Illés az első fényképész műtermet Hódmezővásárhelyen, miután Makóról áttelepült a városba, ahol megteremtette a családi fényképek készítésének hagyományát, megörökítette közössége értékeit. Fia, Plohn József 1894 nyarán vette át a vállalkozást be­­tegeskedő édesapjától. A Plohn-­­­műterem fennállásának 75 éve alatt a legnagyobb elismerést a tanyai munkákat bemutató fotósorozatával nyerte el, amelyet az 1896-os Országos Millenniumi Ki­­állításon mutattak be, s ezért első díjat és millenniumi nagyérmet nyertek. Plohn József az 1890-es évek­ben és az 1900-as évek elején kö­­zel há­­romezer felvételt ké­­­­szített Vásárhelyen és környékén, részben a helyi gaz­daságokról, megörökítve az állattartók és földművelők munkáját. A fotók egy részét az 1904 augusztusában megrendezett ipari és mezőgazdasági kiállításon mutatta be. 

A víz alatti város, szeged 

Számtalan felvétel megmaradt azok közül, amelyeket Plohn Illés az 1879-es szegedi nagy árvíz idején készített a víz alatt álló városról. A sorozat értékét növeli, hogy megmutatja Szeged régi utcaszerkezetének részleteit, illetve több, az áradás után lebontott ház is látható a képeken. 

A múlt lenyomatát őrző papírfelvételek a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, il­letve a városi könyvtárban ta­lálhatóak. A nagy árvíz után nyolc évvel később, 1887. június 1-jén omlott össze a kis-tiszai zsilip Batida és Nagyfa között, amelyet szintén megörökített a neves fotográfus. A töltés egy 36 méteres szakaszát alig egy óra alatt elmosta a Tisza, és víz alá került Vásárhely és Tápé határából 17 ezer hektár kiváló termőföld. Bár másfél méterrel alacsonyabban tetőzött a folyó a korábbi nagy árvízhez képest, a hidrau­likus ta­­lajtörés és a zsilip hibás alapozása miatt elkerülhetetlen volt a katasztrófa. 

„Konkurensek” Vásárhelyen 

A Plohn-műhely az 1880-as évek végétől a vásárhelyi művészeti élet egyik központjaként is működött: későbbi híres alkotók fordultak meg a családnál. Nem véletlen, hiszen József és Tornyai János egyszerre koptatták a főgimnázium padjait az 1880-as évek elején. Később, az akkor már elismert festőművész alkotásaihoz számtalan tanulmányfotót készített, közülük a leghíresebb a Juss című festmény tanulmányaihoz készített, közel harminc különböző beállítást megörökítő felvétele. 

Plohn Illés első konkurense Gévay Béla volt, aki Budapesten műtermi felvételei mellett a város kiemelkedő épületeiről készített sorozatokat. Megfordult Egerben és Gyulán, onnan Hódmezővásárhelyre hozta útja 1884-ben. Négy év múlva Szegedre költözött, ott élt és dolgozott haláláig, ám sajnos kevés felvétel maradt fenn it­teni munkásságából. Veress Gyula valamivel később, 1892-­­ben költözött Hódmezővásárhelyre, és egészen 1911-ig maradt. Életrajzi adatai máig hiányosak, tudható, hogy dol­gozott Kolozsváron, és más er­délyi városban is feltűnt a neve, de csak néhány fotográfia őrzi munkássága emlékét. 

Mai Manóval közös műterem 

Huszthy László 1893 nyár végén járt a dél-alföldi városban. A neves Mai Manóval Budapes­ten több közös műtermet ve­­zető Szigeti Jakab szintén a vá­­rosban időzött 1897 nyarán. Eközben az 1890-es években a Plohn-műterem mindennapjai is megváltoztak: a betegeske­­dő alapítótól fia, József vette át feladatait. Méltó utódként, hiszen édesapjától szerzett tudását Budapesten és külföldi tanulmányúton tökéletesítette, hogy végül hazatérve szülővárosában alkosson maradandót. Életműve a háború viszontagságaiban részben elpusztult, de 1952-ben özvegye, Nagy Má­­ria a megmaradt 1635 üvegnegatívot a vásárhelyi Tornyai János Múzeum gondjaira bízta, Galyasi Miklós akkori múzeumigazgató közbenjárására. Ahogy Bernátsky Ferenc helytörténész, muzeológus a gyűjteményről fogalmazott: az üvegnegatívon fennmaradt képek részletgazdagsága ma is lenyűgöző. A múlt beszédes lenyomata valamennyi fotográfia. 

A kitartó munka büszkesége 

Helyi gazdaságok mindennapjait Plohn Illés már 1873-ban dokumentálta, a Vetró- és a Dobossy-tanyát fényképezte tulajdonosaik kérésére. A gaz­­dálkodók büszkék voltak ki­­tartó munkával felépített birtokaikra, érthető, hogy fotósorozaton is meg akarták örökíteni. Nemcsak az állataikat, vagy a terményeket mutatták meg, az ott folyó kemény és kitartó munka apró részleteit is. Az 1904. augusztus 14. és 28. között megrendezett első nagyszabású vásárhelyi ipari és mezőgazdasági kiállításon a résztvevő gazdák terményeik és állataik mellett birtokaikat is részletesen bemutatták az ott készült felvételeken. 

A Kovács Sebestyén Aladár család rác úti birtokáról már két időpontból is őriz fényképeket a vásárhelyi közgyűjtemény. A történet érdekessé­­ge, hogy kezdetben csak a Till Viktor által 1926 nyarán készített felvételeket kötötték a családhoz, időközben Plohn József hagyatékában is azonosítottak a birtokról készült képeket. A Vásárhely és Vidéke 1904-es tudósításában úgy fogalmazott: „Feltűnő csínnal, ízléssel és szakavatottsággal van összeállítva a Kovács Sebestyén Aladárné csoportos gazdasági kiállítása is, mely kitűnő térképek, tervek és fényképekben mutatja be a kiállító 531 holdas rácz úti gazdaságának épületeit, gazdasági üzemét, jószágállományát, esőzési és talajviszonyait.”