Az ö-zés is összeköti egymással a hódmezővásárhelyieket

A Wass Albert Irodalompártoló Egyesület gondozásában 2016-ban jelent meg az Írások vásárhelyi nyelvön című könyv, ami válogatást tartalmazott az addigi pályázatok anyagaiból. A következő évben egy CD-t adtak ki Vásárhelyi beszédös lemez címmel, majd megjelent a Még szöbb történetök Vásárhelyül, amelyet a II. Őz-Ősök Találkozóján mutattak be idén júniusban.

Most újra pályázatot hirdettek az élő ö-ző nyelvjárású hanganyagok gyűjtésére. Az egyesület már a felhívást is „vásárhelyi magyarul” írta: „Bizonyára mindönkinek van olyan ismerőse, aki még szépen beszéli vásárhelyi anyanyelvünket. Űket löhetne beszélgetésre bírni, oszt fölvönni hangrögzítőre.” Az egyesület szívesen fogad olyan vásárhelyi ö-ző nyelven elhangzott anyagokat is, amik családtagoktól felvett, régi magnó- vagy videófelvételeken hangzanak el. Várnak saját hangon felvett történeteket, visszaemlékezéseket is az élet bármilyen területéről, lehet az akár humoros családi történet, város- vagy szakmatörténet, katonaélmény stb. A pályázatot e-mailben, pendrive-on vagy lemezen is el lehet juttatni a városi könyvtárba, a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület részére. A beadás határideje december 6-a.

A vásárhelyiek büszkék a nyelvjárásukra. Ma is sokan beszélnek vásárhelyi magyarul.

– Hogy a pályázatunk mennyiben járult hozzá az ö-ző nyelvjárás megmaradásához, nem tudjuk, mert nincs ilyen jellegű felmérésünk. Mi mindenesetre tovább folytatjuk ezt a munkát, és azt tervezzük, hogy jövőre újra kiadunk egy könyvet, méghozzá CD-melléklettel, hogy írásos és hanghordozón rögzített nyoma is maradjon nyelvjárásunknak az utókor számára – mondta Fülöpné Rákos Éva, a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület egyik alapítója.

– 16 éve élek Vásárhelyen, a Dunakanyarból származom. Nagyon tetszik ez a nyelvjárás, de nem vettem át az ö-zést. Érdekes, hogy sem a munkahelyemen, sem a szűkebb környezetemben nem beszélnek ízesen, de ha boltba vagy piacra megyek, ott már hallani a vásárhelyi tájszólást – mondta Pécsi Orsolya.

Nagy Andrásné viszont született vásárhelyi, és ezt szereti a beszédével is kifejezni.

– Otthon, az ismerősi körben mindig így váltunk szót, ahogy ezt kisgyermekként megtanultuk. De tájszólás nélkül is tudok beszélni. Volt olyan időszak, úgy a 70-es, 80-as években, amikor lenézték az embert, ha ebben a nyelvjárásban szólalt meg. Erre esett a főiskolás időszakom is. A társaim tudták, hogy ö-zök. Mindig ugrattak, hogy na, ezt hogy mondod vásárhelyiül? Ma is megy a váltás, de többször ö-zök, mint nem. Ez összeköt bennünket, vásárhelyieket. Volt, hogy külföldön is felkaptam a fejem, mert vásárhelyi beszédet hallottam – mondta Nagy Andrásné.

Az ö-ző nyelvjárás bekerült a városi, illetve a megyei értéktárba, a remények szerint pedig az országos értéktárba is felveszik.