Búzacsírából készül az édesség: szentesi, csongrádi vagy orosházi a csíramálé?

Az ország különböző tájegységein más-más néven ismerik a csíramálét. A Kisalföldön kotés, kötis, az Ipoly mentén biracs, az Alföldön csíramálé, a Duna-kanyarban méra, Kelet-Dunántúlon csiripiszli, a Rábaközben szalados.

– A múltkoriban külföldiekkel kóstoltattuk a csíramálét egy lovas rendezvényen – mesélte [namelink name="Kardos Éva"]. A szentesi asszony és férje, [namelink name="Füsti-Molnár László"] négy éve süti a csíramálét. – Ők még soha nem hallottak erről a finomságról. Látni kellett volna. Először gyanúsan méregették, piszkálgatták. Aztán rávették magukat a kóstolásra, és akkor a többségük arca felderült, hogy micsoda finomság – mondta Kardos Éva.

A házaspárt tulajdonképpen a kényszer vitte a csíramálé felé. A férjnek megszűnt a munkahelye. A feleség pedig a harmadik gyerek után nem tudott visszamenni dolgozni, mert a kicsik sokszor voltak betegek. A házaspár hagyományos módon süti a csíramálét. Csak a daráló gépesített, minden más kézzel történik.

– Apósom termeli a búzát, amit használunk. A málét pedig én készítem. Sötét helyen, letakarva kell csíráztatni a búzaszemeket, hogy ne zöldüljenek. Naponta többször átmosom. Körülbelül 5 nap alatt csírázik ki. A jól kicsírázott búza gyökérzete hófehér, egybefüggő, a csíramálé annak köszönheti az édes ízét. A csírát ledaráljuk, vizet adunk hozzá. Utána megy a présbe.

– Préselés után egy tejszerű, fehér, édes lét kapunk. Ezt liszttel összekeverjük, és már mehet is a kemencébe! A kemence az én dolgom! – vette át a szót László.

Több alföldi település is magáénak vallja a csíramálét, így Szentes, Csongrád és Orosháza is. Az elkészítési mód változó, vannak, akik tésztát tesznek alá, mások cukorral is édesítik.

– Körülbelül annyi időbe telik felfűteni, mint ameddig tepsibe kerül a csíra. Az udvaron áll a kemencénk, amit rőzsével, kukoricaszárral fűtünk. A kemence más ízt ad a málénak, mint ha gázos sütőben készülne. A rőzsét is magam szerzem be, illetve a szentesi lakosok is hoznak. Van, hogy csak leteszik az utcán, a kapunk elé a nyesedéket, ami kikerült a kertből. Ha a feleségem kérdezi, hogy jó-e már a kemence, csak annyit mondok: „Dugd be a fejed!" Ő ugyanis a nyitott kemenceajtóban az arcával érzi, megfelelő-e a benti hőfok a sütéshez – árulta el László. Azt is megtudtuk, régen böjti vagy ahogy Szentesen mondták, bűti étel volt a csíramálé. Húsvét táján például sok háznál készült.

A kaláccsal együtt a málét is vitték a pékhez, hogy süsse ki.

– Hozzáadott cukor nincs benne, és tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal. Sokszor megkérdezik, hizlal-e. Gondolom, a liszt miatt. Ez csak mérték kérdése. Ha valaki megeszik egy tepsivel, úgy biztos, de ha csak egy-egy adaggal… Nem hizlal jobban, mint a magas cukortartalmú gyümölcsök – mondta Éva, akinek az a legnagyobb dicséret, amikor idős emberek mondják, olyan ízű a csíramáléjuk, mint amilyet hajdan a nagyszüleik készítettek.