Szeged és környéke

2019.09.11. 12:30

Klebelsberg-telepen ötven éve küzdenek a Holt Tiszáért

A kutyák szívférgességtől pusztulnak el, a helyiek a bűztől és a fertőzésveszélytől nem tudnak egészségesen élni a Feketevíz mellett. A holtág legszennyezettebb szakaszán a szúnyoglárvákon kívül nincs más élőlény a vízben.

Tóth A. Péter

Fél évszázada élettelen az egykor kristálytiszta vizű, fürdőzők zajától hangos hattyasi Tisza-Holtág. A Klebelsberg-telepiek évtizedeken keresztül tiltakozásokkal, lakossági fórumokkal hívták fel a figyelmet a tarthatatlan állapotokra, talán most vannak legközelebb a megoldáshoz.


Takaros harangláb, újjávarázsolt közösségi ház, óvoda és könyvtár – közel száz éves településrésze Szegednek Klebelsberg-telep, amit az idősebb korosztály – korábbi elnevezés miatt – a mai napig Hattyasnak hív. Tősgyökeres helybeliek és betelepültek, lakóhelyükért, családjukért szívvel-lélekkel tenni akaró emberek élnek az egykori vasutastelepen, ahol a szélső utca házaitól pár méterre Magyarország legnagyobb, egyben legszennyezettebb Tisza-holtága bűzölög.


– 2013 tavaszán úgy robbant be Magyarországra a szívférgesség, mint egy bomba. Az elpusztult kutyák boncolásakor Klebelsberg-telepen állapítottuk meg először a szúnyogok által terjesztett betegséget, a szívférgesség azóta is jelen van a városban, bár már nem akkora mértékben – mondta Rengey Antal állatorvos.

Ma szinte elképzelhetetlen, hogy a „Dögtisza" a negyvenes években kedvelt fürdőhely volt gyermekmedencével, zuhanyzókkal, kabinokkal és trambulinnal. Mólóján a helyiek mellett gyálarétiek, kecskésiek, alsóvárosiak napoztak, a vízparton kugliztak, turuloztak.


– Nyári napokon gyakran kitették a „Megtelt" táblát, igazi baráti társaságok alakultak ki. Annyi hal volt a vízben, hogy a pecások nem győzték bedobálni a házakba a macskáknak a felesleges kárászokat, keszegeket – mesélte Gáspárné Hegyi Zsuzsa nyugdíjas tanárnő, akinek a szülei 1959-ben vettek házat az akkori strand bejáratával szemben.


A hatvanas évek elején egyik napról a másikra minden megváltozott, belevezették a szalámigyár, a vasút, a konzervgyár szennyvizét, később egy másik helyi cég csurgásvizét is. A halak elpusztultak, éktelen bűz terjengett, „nagyemberek" jöttek-mentek, ígérgettek, de többnyire más dolguk akadt. A telepiek azóta kedvezőtlen széljárás esetén a bűztől, szélcsendben a szúnyogoktól szenvednek.

– Valóságos szúnyogtanya itt ez a nádas, hiába irtják a vérszívókat repülőről tavasszal az illetékesek – mondta Szabó Zsolt négy gyermekes édesapa, aki évek óta motorja a telepi lakossági kezdeményezéseknek. – Néhány évvel ezelőtt aláírásgyűjtésbe kezdtünk, megelégelve az áldatlan állapotokat, azt gondoltuk, belekapaszkodunk az utolsó szalmaszálba, de már nem nagyon hittük, hogy megvalósul majd a holtág rehabilitációja. Nagyon várjuk, hogy végre rendbe tegyék a területet – tette hozzá.


Nógrádi Tibor önkormányzati képviselő vezetésével a telepiek 2014-ben aláírásokat gyűjtöttek a rehabilitáció érdekében, ami sikerrel járt. Tavaly a kormány egy határozattal biztosította a 4,5 milliárdos költségvetésű beruházás fedezetének hiányzó részét, így nem kizárt, hogy hamarosan újjáéled a régi fürdőélet Klebelsberg-telepen. Idén májusban a biológusok több száz mocsári teknőst már helyeztek át a vízből a Vadasparkba, így a helyiek reménykednek, hamarosan elkezdődhet végre a meder kotrása.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!