2019.08.11. 09:56
Csorba Ferenc több tucat díjat nyert már kategóriájában, Összeszokott, gyakorlott csapat szükséges a lovas szántáshoz
Édesapjától tanult meg lóval szántani, mostanra egy egész szekrény tele van Csorba Ferencnél szántóversenyen nyert kupákkal. A 65 éves pusztaszeri férfi azt mondta, addig csinálja, amíg bírja egészséggel, de otthon már csak gyakorlásból fogja be az eke elé a lovakat.
A pusztaszeri Csorba Ferenc nyerte meg a múlt hétvégén a lovas kategóriát a székkutasi regionális szántóversenyen.
A kupa több tucat hasonló trófea közé került fel a 65 éves férfi polcára, melyek között öt országos első díj is sorakozik.
– Édesapám tanított meg szántani, amikor pedig 16 évesen kocsis lettem a téeszben, örültem, amikor házhoz lehetett menni földet művelni. A traktor sosem érdekelt, pedig akkor már az ment – mesélte, miért ezt a régimódi szántást választotta kategóriájának, amikor 2006-ban versenyezni kezdett. – Az idő egyébként engem igazolt: ma már úgy megnézik a lovas ekémet mindenhol, mintha a legújabb Mercedest állítanám ki – mesélte mosolyogva.
Csorba Ferencnek két lova van, ezekkel dolgozik a versenyeken. – A dunántúli fekete földben egy ló nem ló – magyarázta. Éppen ezért hamarosan szünetelteti is a versenyzést, egyik szántótársa ugyanis vemhes. Pótolni pedig nem egyszerű másikkal, hiszen ehhez a munkához összeszokott csapat kell.
A kénye-kedve szerint nevelt ló csak arra jó, hogy a cukrot megetessük vele. Ha pár centiméterrel arrébb megy, máris görbül a barázda, ha a kettő nem egymás mellett halad, szintén. Szerencsére ezek már a versenyeken nagyon tudják, mit kell csinálni. Lehet, hogy itthon tekeregnek-nyavalyognak, de amikor kell, jól teljesítenek – fogalmazott a többszörös szántóbajnok.
Persze nemcsak a lovak dolgoznak keményen a szántáson: Csorba Ferenc tartja és vezeti mögöttük a saját kezűleg összeeszkábált eszközt.
– Az ekevas és a kormánylemez traktoralkatrészből lett kivágva, az ekefej ócskavas újrahasznosítva, az eketaligát pedig egy bála szénáért cseréltem – sorolta. Miközben a lovakat hajtja, ezt vezeti a földben – mezítláb, mert mint mondta, így nem megy homok a cipőjébe.
– Azt mondják, régen egy hold földet hajnal 2-től sötétedésig felszántottak így az emberek, de szerintem erre csak valami fiatal volt képes. Én ma már minden sor végén megállok, hogy levegőt szedjek – beszélt a nehéz munkáról Csorba Ferenc.
Éppen ezért 4 hektáros földjén már ő is főleg csak gyakorlás miatt szánt.
– Örülök, ha annyit bírok menni, amennyit muszáj. Ezért itthon ha kicsit görbe is, mindegy. Ahogy annak idején édesapám mondta: a lényeg, hogy szántatlan ne maradjon a föld.
