Fodormentát szenteltek Szegeden Sarlós Boldogasszony napján

Ha valaki egyszer mentát ültet, örökké lesz mentája - ezt mutatja a kertészeti tapasztalat. Szegeden ezen a napon megszentelték a fodormentát - július másodikán ülték Sarlós Boldogasszony ünnepét. Szűz Mária ugyanis az aratás patrónája is volt.

Mária látogatása Erzsébetnél. M. S. mester, 1500-1510 körül

Sarlós Boldogasszony ünnepén a római katolikus egyház arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária (méhében Jézussal) meglátogatta rokonát, az ugyancsak gyermeket (Keresztelő Jánost) váró Erzsébetet - foglalja össze a Wikipédia vonatkozó szócikke. Az ünnep liturgikus neve ezért: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél" vagy latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis. A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át. Néhány országban – így Magyarországon is – még ma is július 2-án ünneplik. Mivel a régi hagyomány szerint ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért az ünnep magyarul a Sarlós Boldogasszony nevet viseli. További részleteket az egyházi ünnepről a Wikipédia mellett a Magyar Katolikus Lexikonban is találnak. Utóbbi lexikon írja:

"A köztudat általában Péter-Pál ünnepéhez kapcsolja az aratás kezdetét. A nagy munka elkezdésének kultikus hagyományai azonban jórészt Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kötődnek. Önmagában a magyar fejlődésű Sarlós név is a búza beérésére, az aratásra, áttételesen asszonyi vegetációs ünnepre utal."

Mint a búzaaratás kezdetéhez, bőven kötődnek népi hagyományok ehhez a naphoz. A pap megáldotta az aratók szerszámait a templomban, de ténylegesen ekkor még általában nem dolgoztak. Az aratás az ünnep másnapján, július 3-án kezdődött. A 18. században még az asszonyok arattak sarlóval, és a férfiak kötözték a kévét. Ez vallási értelmezésben összecseng azzal, hogy amit Szűz Mária learat, azt fia összegyűjti, és elválasztja a búzát az ocsútól.

Úgy arattak Zsombón, mint száz éve, írtuk a közelmúltban: annál is korábban viszont a nők vágták a búzát sarlóval, a férfiak kötötték a kévét. Fotó: Kuklis István

Tápén e hagyomány emlékére gyógyfüveket vágtak le sarlóval, és megszenteltették azokat. Dél- és Észak-Magyarországon egyaránt szokásban volt a gyógyfüvek megszenteltetése ezen a napon -  Szeged környékén fodormentát szoktak szenteltetni. Előfordult, hogy búzát is vittek vele együtt. A megszentelt fodormentát gyógyításra használták, gyógyteát főztek belőle - női bajokra is hatásosnak tartották. Tettek belőle a halott koporsójába is. Ugyanitt, a szegedi tájon az asszonyok az ünnep tiszteletére jelképesen arattak egy keveset sarlóval. Ekkor tették a szobába a búzaborona néven emlegetett összefont kalászcsomót is. 

Magyarország északi vidékein a ház elé virággal díszített széket tettek, hogy ha az áldott állapotban lévő, „nehézkes" Mária arra jön Erzsébethez tartva, le tudjon ülni megpihenni. Több helyütt úgy hallgattak misét, hogy közben a megáldatni hozott szerszámokat a templom falának támasztották.

Az Ipoly mentén úgy tartották, hogy ha Sarlós Boldogasszony napján esik az eső, utána még 40 napig esni fog.

Sarlós Boldogasszony a katolikus egyházban a szegények és szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogója, a halottak oltalmazója - innen eredhet a fent említett Szeged környéki szokás, miszerint a koporsóba megszentelt fodormentát is tesznek -, de mindenekelőtt a várandós édesanyák patrónusa.