Rendőrök főztek a rászorulóknak: tizenöt kiló füstölt csülökből készült babgulyás a ferenceseknél

– Abban hiszek nagyon mélyen, hogy azt kapod az élettől, amit másoknak adsz. Először csak osztani jöttem el az ételt, aztán adtam bele 10 ezer forintot, de nem javult a kaja minősége. Akkor jutott eszembe, hogy kézbe veszem a dolgokat, és majd megfőzzük mi – mondta a Svájcban taxizó Szűcs Gábor, aki nyolc éve kezdett el főzni a rászorulóknak a Szent Ferenc konyhán, a szegedi Alsóvárosi Ferences Plébánián. Tavaly karácsonykor a leves mellé sütöttek háromszáz palacsintát is.

– Ha jól sikerült valami az életemben, eljöttünk ide, és megünnepeltük egy közös főzéssel. Amikor a fiam született, 105 embernek készítettünk ételt, így ünnepeltem – mesélte Gábor, aki 1200 kilométert vezetett húsz óra alatt, és csak tankolni állt meg, hogy kedd délután együtt főzhessen egykori déris osztálytársaival, akikkel több mint húsz éve ismerik egymást.

Korábban egy ásotthalmi barátja, Kazi Tibor is csatlakozott, de ha ráér, a jól ismert Birkás László, becenevén Papa is besegít az étel elkészítésébe.

Most kedden egykori osztálytársai, Albert Attila és Magyar Attila, akik rendőrök, segítettek Svájcban taxizó barátjuknak a babgulyás elkészítésében. A csapatnak két specialitása van, a bab- és a marhagulyás.

Ez alkalommal közel 15 kiló füstölt csülökből, 5 kiló húsos csontból, 4 és fél kiló hagymából és 3 kiló babból készült a gulyás egy 50 literes lábosban. – Három nagy vödör tejföl ugrik még bele – tette hozzá Gábor.

– Nem a hírverésért csináljuk, októbertől áprilisig havonta egy alkalommal készítünk itt ételt. A főzésnek három oka van: jó adni, jót teszünk, és a barátság ápolására is kiváló alkalom – indokolta a keddi elfoglaltságot a taxisofőr.

Míg a látszólag jól összeszokott csapat dolgozott – az egyik Attila a húst, a másik a hagymát darabolta, Gábor pedig mosogatott –, folyamatosan szórták a poénokat és szívatták egymást, egy idő után nehéz volt kihámozni a sztorik tömegéből, melyik valódi és melyik kitaláció. Azt mondták, egyikük élete sem eseménytelen, ilyenkor osztják meg egymással a történteket.

Az viszont biztos megtörtént, hogy mint a rendőrök fogalmaztak, egy-két „ügyféllel" is találkoztak már. Egyik alkalommal egy körözött férfit vettek észre a rászorulók között. Mikor az étkezés után kikísérték, megköszönte, hogy hagyták neki megenni a vacsorát.

A hatalmas lábas gulyás este hat előtt nem sokkal készült el, és olyan sűrű volt, hogy majdnem megállt benne a kanál.

– Vannak, akik ismernek, és tábornok úrnak szólítanak. Tudják, melyik az én autóm, és ha látják, jönnek, mert tudják, hogy jó kaja lesz. Ez úgy van elkészítve, hogy mi is ebből eszünk – kínált minket is Albert Attila. A füstölt csülkös babgulyással főzőversenyen is esélyesek lennének az önkéntesek.

Az ételért már hatkor elkezdtek sorba állni, az étkezés az asztali áldás után kezdődött. Pál Róbert és Bene Zoltán ismerősként köszöntötte a főzőket. Azt mondták, ha ők készítik az ételt, akkor az mindig finom. A gulyáshoz erős paprikát, és annak, aki savanyúbban szereti, citromlét is kikészítettek.

Albert Attilának Vass Zoltán segített kiporciózni a babgulyást. Az önkéntesek minden hozzávalót saját pénzből vásároltak, és a szabadidejükben készítették el az ételt.