Első gyerek a családban, avagy kezdő szülők kutyát nevelnek - 1. fejezet: előkészületek

Kezdésnek pár szót rólam: a nevem Réka és hosszú évek óta vagyok a delmagyar.hu szerkesztője. És napokon belül szülő leszek. Meg a párom is, ugye. Megnyugtatásul, az ő munkája se egyszerűbb. Átvitt értelemben leszünk ugyan szülők, (még), mert első körben egy kiskutya érkezik hozzánk, Marci. Tudom, sokakban felmerül, hogy

1., ilyen munkát végző embernek minek otthonra kutya,

2., ránézésre se tinédzser, akkor miért nem szül?

Ezeket a kérdéseket sokakkal végigzongoráztam már, és a válasz egyszerű: a kutya nem gyerek helyett lesz, csak valóban felkészülésnek, hiszen rövidesen ő is megérkezik hozzánk, ráadásul párommal igen nagy kutyaőrültek vagyunk. Oké, én vállalom, hogy az átlagnál jobban is. Aztán persze a sors is összejátszott, hogy a nagysikerű közösségi oldalak beférkőztek az agyunkba a kutyás képekkel, aztán már nem tudtunk szabadulni a francia bulldog imádni való fejétől és attól a „szeressél már!" tekintetétől. Aztán meg kiderült, hogy a környezetünkben van valaki, aki velük foglalkozik.

És hát lehet ezek után nemet mondani arra, hogy legyen egy Marcink?

Hát nem, ez gyorsan eldőlt.

Ilyen nyugodtságra számítunk...

Ja igen, Marci.

Nálunk mindennek neve van. Lajos a laptop, Gyula egy csiga alakú párna, van egy kutyajáték (minek vettünk csipogó gumikacsát csak úgy? Ugye, a kondicionálás már itt is), szóval ő Dani. Szerintem elég ennyi. Úgyhogy Marci neve valóban olyan gyorsan biztossá vált, mint ahogy minden más az életünkben. Megnyugtatásul, a gyerekek nevei is megvannak már, nagy egyetértésben sikerült kitalálni, így nálunk minden mintha terv szerint menne. (De nem.)

Marci augusztus elején született. Ennyi tudunk, de még a színét sem. Láttunk egy kupac kutyát, és legszívesebben minden színből hoznánk egyet, Marci 1, 2, 3 (4?) névvel, ha fiú, ha lány. De aztán itt is gyorsan dűlőre jutottunk, miután a tenyésztőjétől megtudtuk: el ne képzeljük már, hogy itt mi fogunk dönteni! Ha egy kutya kiválaszt minket, akkor nincs menekvés. Hát ez a legjobb dolog, ami történhet, hiszen ezek szerint ő már akkor szeretni fog minket, amikor meglát! Hát, egy kezdő szülő szívének kell ennél jobb?

... de lesz ilyen is.

Úgyhogy már csak napok vannak hátra az érkezéséig, pedig csak októberre számítottunk. Aztán kiderült nem, jöhet hamarabb. A lakást persze minimálisan Marci-kompatibilissé kell tenni. Se neki, se nekünk nem lenne jó, ha megenné azt a 3435 darab hosszabbítót, töltőt, kábelt és egyéb, kutya szemmel rohadt érdekes dolgot. Szóval ezeket majd jól el kell rejteni. És figyelembe kell venni a kis dugó testét, hogy nem lesz megoldás, hogy berakom a kanapé alá, mert hát ez utána megy! Komoly logisztika.

Aztán hol lesz a helye? Ugye. Már jól kitaláltam, hogy egy szekrény jön be a hálószobába, és akkor neki tökéletes kuckó kínálkozik a nappali ajtó felőli sarkában. Zseni vagyok, kész. Párom ötlete valóban jobb lett volna, hogy Marci jöjjön a hálóba, de hát azért csak ne. Elvégre fejlődő szervezet…mi meg nem akarunk egy horkoló, álmában ugató kutyát hallgatni.

Esélyes, hogy a mi Marcink is ilyen lesz, de rövidesen kiderül.

Úgyhogy most visszaszámlálás és a kutyakellékek beszerzése zajlik. Következő bejegyzésben elmondom a nevelési terveinket, ami aztán tutira nem így lesz, mert én, mint keménykezű szülő fogom a legtöbbet babusgatni, és majd jól idegelem magam nap közben, hogy otthon van egyedül. De erről legközelebb.

Ja, és eltökélt szándékunk, hogy Marciból Instagram sztárt faragunk, így amint nálunk van, mutatom az Instagram profilját (De a delmagyar.hu Instagram-oldalán is nyomon lehet minket követni).

Talán ő nem fog beperelni ha felnő, nem úgy, mint a gyerek, ha számára nem tetsző fotókkal árasztja el anyja életének első 18 évében a netet.