Diákok, akik kemény munkával keresik a pénzt

– Ma már nem a szabadban dolgozunk, azt tegnap befejeztük – mesélték mosolyogva a Szegedi Gabonakutató kecskési telephelyén dolgozó diákok pénteken. Az elmúlt napokban a búzatáblában, tűző napon izzadtak egész nap: több ezer sort kézzel arattak, és a kombájn mellett is gyalogolni kellett.

– Váltva pihentünk a napernyő alatt, és volt szalmakalapunk, védőitalunk is. És persze hosszú ujjú ingünk, mert anélkül garantált volt a leégés – mesélt az elmúlt hetekről Szakál Márk. A szabadtéri munkát a legmelegebb napon ugyan már megúszták, de hamar kiderült, ettől sem lett sokkal irigylésre méltóbb a dolguk.

Most ugyanis a társaság egy része hangos cséplőgép mellett ül egy meleg hangárban, ahol folyamatosan por és búzatörmelék száll, a többiek pedig százasával csomagolják és mérik a búzaszemeket. Igen, egyesével számolják az apró magokat. És hogy miért vállalták ezt?

– Biztos van kényelmesebb munka is, de itt nagyon jó a társaság – mesélte Huttora Izabella, aki évek óta visszajár.

A déli órákban érkeztünk meg a SZEFO vasalóüzemébe, ahol 45 fokban dolgoznak a hatalmas gépek mellett a fiatalok. Cserébe viszont óránként tarthatnak 20 perc szünetet, és az ásványvízen kívül dinnyét is kapnak. Ha pedig már nagyon nem bírják, kiállhatnak az ajtóba, amit párakapuvá alakítottak.

– Nem volt túl nagy a választék. Elmehettem volna még címerezni, amit anyukám nem engedett, mert féltette a derekamat, vagy a hűtőkamrában saslikot tűzni. Én inkább a meleget választottam – mesélte Fehér Ákos. Öt héten keresztül dolgozik napi 8 órában a forró vasalók mellett, de azt mondja, nem nehéz munka. – Meg kell a pénz – tette hozzá mosolyogva.

Megkérdeztük Szegedi olvasóinkat: Mit dolgozott diákkorában?

Bálint Erika (eladó):

– Otthon segítettem, kertészkedtem, de a napon nem dolgoznék. A gyerekeimet nem engedném mezőgazdasági nyári munkára, jobb a hűvös szobában ilyenkor. Inkább menjenek a strandra!

Kocsorné Sebők Mariann (informatikus):

– Fagylaltot árultam egy hónapig, egyetemistaként pedig pár napig hosztesz voltam egy áruházban. Legjobban azt élveztem, amikor középiskolásokat korrepetáltam matekból, mert láttam a fejlődésüket.

Hujber Máté (szerviztechnikus):

– Karbantartók mellett dolgoztam tanulóként, alkalmanként bútorkiszállítást vállaltam. Kellett a zsebpénz, de csak nyáron mentem munkába. A mezőgazdaságba felénk nem is kerestek diákokat.

Balogh József (mérnök):

– Ismerősöknél dolgoztam mint kőműves-segédmunkás, és otthon jutott a kapálásból, kerti munkákból is. Zsebpénznek elég volt, amit kaptam, utána pedig mentem kötelező nyári gyakorlatra.