2016.12.03. 17:10
Száztízezer forint egy névjegykártyáért
Juhász, Babits és Kosztolányi rövid üzenetének kalandos történetét derítette ki Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész. A névjegykártya a legutóbbi szegedi könyvárverésen bukkant fel.
Igazi csemegének ígérkezett, és 110 ezer forintért kelt el a novemberi szegedi könyvárverésen az a névjegykártya, amelyről [namelink name="Bíró-Balogh Tamás"] irodalomtörténész érdekes újdonságokat derített ki. Megírtuk: a hajdani Szeged című lap szerkesztőjének, Pór Tibornak a névjegykártyáján Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály rövid üzenete és aláírása szerepel.
A korábbi feltételezés az volt, hogy a három költő Szegeden vett részt egy ünnepségen, és utána valószínűleg szórakozni indultak, de a Szeged szerkesztőjét nem találták otthon. Ezért írtak levélkét Pórnak, amit átadtak a házvezetőnőjének (2016. november 3.: Agatha Christie aláírása 50 ezerről indul).
– 1923-ban Szegeden ünnepelték Juhász Gyula huszonötödik költői jubileumát, amit a Szeged fiatal szerkesztője, Pór Tibor szervezett – mondta el a kutató a Móra-múzeum napokban tartott tudományos ülésén. Szeged címmel jelent meg akkoriban a Délmagyarország.
– Pór Tibor végig jelen volt a rendezvényen, neki nem írhatta Juhász Gyula, hogy „Itt voltak és szeretettel üdvözlik a fészkéből kirepült sast, egykori szerkesztőjüket és remélik, hogy legközelebb megtalálják:". Az üzenet valódi címzettje nyilvánvalóan Balassa Armin, a Szeged és Vidéke című lap tulajdonos főszerkesztője, szegedi ügyvéd volt. Ezt igazolja az „egykori" szó, ami régi szerkesztőre utal, és az is, hogy Balassa nem ment el az összejövetelre. Pór még ekkor is csak 24 éves volt, tehát egykori nem lehetett. (Amikor pedig Babits, Juhász és Kosztolányi megjelentek a lapban, amire a levélke utal, még csak 4-6 éves volt.)
– Az aláírása mellé Kosztolányi azt is odaírta fejből: „Sz és V 1905. V. 14.". Ha fellapozzuk a Szeged és Vidékét, Az ember és a tenger című verset találjuk benne – tette hozzá az irodalomtörténész. – Bár Kosztolányi neve szerepel szerzőként, ez valójában egy Baudelaire-vers fordítása, de akkoriban nem vették még olyan szigorúan a szerzőséget, mint manapság. Kosztolányi abban az időben heti rendszerességgel publikált a lapban. A fiatal Juhász Gyula egyetemi évei alatt bedolgozó szerkesztőként dolgozott ott. Az ő közbenjárására közölték először Szegeden Ady Endrét, de ő vitte oda Babitsot, Kosztolányit és Csáth Gézát is.