Nem érte meg a tüdőátültetést Zsaklin

Pontosan egy éve mutattuk be lapunkban Cserepes Zsaklint. Az akkor 28 éves szegedi nő adventi akciónk egyik támogatottja volt.

A súlyos beteg nő 5 éves kora óta szenvedett gyógyíthatatlan genetikai betegségben, cisztás fibrózisban. Állapota két évvel ezelőtt romlott jelentősen: akkor leállt a keringése, és lélegeztetőgépre került. Élni akarása azonban minden orvosi várakozás ellenére visszahozta őt: bár oxigénpalackra kötve élte az életét, nem a kórház jelentette számára a világot, sok időt töltött otthon. Idén februárban ismét a halál torkából hozták vissza az orvosok – akkor is azt mondták, nem kerül ki az intenzív osztályról élve, ő mégis saját lábán ment haza. Bár mindössze 20 százalékos tüdőkapacitással, de tovább küzdött a mindennapokkal. Lapunknak is terveiről beszélt: mivel korábban diplomát és nyelvvizsgát is szerzett, felépülése után dolgozni szeretett volna.

Zsaklin életét a tüdőátültetés menthette volna meg, állapota miatt azonban többször lekerült a transzplantációs listáról. Legutóbb májusban vették fel ismét rá – azóta várták, hogy megcsörrenjen a telefon, és indulhassanak a fővárosba vagy Bécsbe. Az utazás és az ott-tartózkodás költségeire adtak össze a család számára pénzt olvasóink is, a rendszeres fővárosi kezelések mellett ugyanis ez jelentette volna a legnagyobb anyagi terhet számukra. A fiatal nő szervezete azonban nem bírta már a várakozást. Facebook-oldalán kedden éjszaka jelent meg a gyászhír: elhunyt.

– Nem volt semmi előjel. Csütörtökön rosszul lett – mesélt az utolsó napokról Cserepes Erika, Zsaklin édesanyja. – Még mondtam neki, hogy hívom a mentőt, ő pedig tiltakozott. Ez volt, amiről utoljára beszéltünk. Kómába esett egyik pillanatról a másikra. Előbb Szegeden, majd másnaptól a fővárosban küzdöttek az életéért, de a szíve nem bírta tovább.

Zsaklin édesanyja úgy fogalmazott, nagyon hálás azoknak az orvosoknak és ismeretleneknek, akik az elmúlt időszakban segítettek nekik. – Két éve már benne volt a levegőben a tragédia lehetősége. Kétszer megnyerte a csatát és felállt onnan, ahonnan szinte lehetetlen volt. Most nem sikerült, de legalább úgy ment el, hogy nem szenvedett. Előtte ráadásul volt néhány igazán jó napunk, amikor olyan vidám és mosolygós volt, amilyennek mindig is ismertük.