2016.10.17. 17:04
50 éve nyílt meg Szeged híres áruháza: dumapartival ünnepeltek az egykori centrumosok
Szeged - A Centrum évtizedeken keresztül ,,az áruház" volt Szegeden, mára az összetartó csapat szimbóluma lett a közösség. Az egykori dolgozók rendszeresen találkoznak. Így tettek a hétvégén is, amikor a nyitás 50. évfordulóját ünnepelték, vacsorával, zenével, de főleg nosztalgiázással.
A Délmagyarország is komoly protokollnévsorral számolt be a Tisza Állami Áruház 50 évvel ezelőtti nyitásról. A lapfej alatt hozta a fotós tudósítást, majd egy nappal később is visszatért a hét eseményére. Áruháznyitás – némi hisztériával, ez volt a főcím, majd kiderült, hogy a vásárlók „az irgalmatlan tumultusban felborították az edényes pultot". De azért csitultak a kedélyek, és a keddi, vagyis a nyitás utáni napon már csak 1,5 millió forintos volt a forgalom – az olajkályha, a Szokol rádió és az orkánkabát volt a legkapósabb.
– Nem ismersz meg? – kiált rám egy hölgy szombat estefelé a szegedi Kék Csillag étterem bejáratánál. Szabadkozom, hogy nincs rajtam a szemüveg, de erőlteti, hogy a méterárun dolgoztam. – Kezét csókolom, ő egy másik őszes úr lesz, én csak a sajtótól jöttem a Centrum Áruház megnyitásának 50. évfordulóját ünneplő találkozóra – mondtam.
Az összejövetel elérte célját, vacsora után, de még fél kilenc előtt egészen komoly vonatozás vette kezdetét, ami minden más zenés-táncos összejövetelnél sokkal később szokott kezdődni. A masiniszta, Ludmanné Emma főszervező frappáns magyarázatot is ad. – 220-an lehetünk, ebből 190 centrumos, és csak a többi hozzátartozó – beszél az arányokról, és hozzáteszi, ez inkább dumaparti, mint tánc- és vacsoraest. A rokonok, jobbára a férjek, belenyugvóan legyintenek ilyenkor: jól van, centrumozzatok. Ez mindjárt meg is magyarázza az egyszemélyes zenekart, amelynek frontembere az egykori Mister Minit volt – természetesen a Centrumban. A hangulatos családi összejövetelre meghívtak mindenkit, akit elértek, a takarítónőket éppen úgy, mint az irodistákat vagy az üzemorvost. Dr. Jung Ibolya hosszasan nézegette azt a minikiállítást, amit az elmúlt 50 év emlékeiből raktak össze a szervezők. – Először vagyok ilyen találkozón, de nagyon megható – mondja a 85 éves hölgy, aki a belklinikai főállása mellett gyógyította a centrumos dolgozókat több évtizeden keresztül.
Mi is nézelődtünk a relikviák között, és találtunk dokumentumot társadalombiztosítási szolgáltatásokról – a nyomtatvány ára 4 fillér. De volt az asztalon szépen vezetett brigádnapló, szakszervezeti könyv és 1966-os keltezésű felvonókezelői engedély is – a nyomtatvány ára 7 fillér.
1966. október 17-én nyitott a Centrum Áruház, akkor még Leninnek nevezték a kiskörutat, Dózsa Pál volt az első igazgató, és Marsi kartárs a helyettese. 5400 négyzetméteren, 55 millió forintos árukészlettel várta a vevőket, amikor 3 forint volt egy kiló kenyér és egy liter tej is. A harmadik ötéves tervben jártunk, át is rendezte a város kereskedelmét a korabeli multi, a fehérnemű-forgalom 70 százalékát például az áruház produkálta.
A klasszikus centrumos időszak utolsó két igazgatója is részt vett a jubileumi vacsorán. Bánáti Antal 1989-től tíz évig volt főnök, neki már csak 180 beosztottja volt a csúcson kétszer ennyi embert foglalkoztató áruházban. Őt Nógrádiné Kovács Margit követte a vezetői székben, de voltak a pesti központból is az esten, ahogy mindig, az elmúlt 50 évben.
Ahogy az idő telik, úgy egyre több a hiányzó, megható volt az az egyperces néma felállás, amivel a már eltávozottakra emlékeztek.
