Tompáné Szabó Terézia: Lássuk meg a gyereket a hallókészülék mögött!

[namelink name="Tompáné Szabó Terézia "]Dunaújvárosban született 1965. április 19-én. Általános iskolába Nagyvenyimbe járt, majd Székesfehérvárra járt egészségügyi szakközépiskolába. Egy lánya van. Szeret sütni-főzni. A szépirodalmat kedveli, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza művei állnak közel hozzá. A komolyzenében különösen Puccinit és Vivaldit hallgat szívesen. Szeret színházba járni.

– Mennyire rémülnek meg a szülők, amikor halláskárosult gyerekük születik?

– Az orvos közlése sokként éri a szülőket, bár ez gyakran igazolása annak, amit már régen gyanítottak. Ennek ellenére óriási veszteségként és traumaként éri őket a diagnózis, hiszen az oly nagyon várt kisgyermekük egész életéről van szó. Ehhez az érzelmi állapothoz nálunk az óvodában még nagyon közel vannak a szülők, ezért lelki támaszra, sok segítségre és megerősítésre van szükségük.

Értékes éveket veszítettek

– Nem lehet kiszűrni bármilyen vizsgálattal a halláskárosodást?

– Korábban előfordult, hogy az újszülöttnél még nem vagy nem biztosan volt diagnosztizálható a hallássérülés és annak mértéke. Ez évtől már minden újszülött kötelező hallásszűrésen esik át, mielőtt elhagyja a kórházat. Ez számunkra is nagy előrelépés, hiszen a korai diagnózis rendkívül fontos ahhoz, hogy azonnal megfelelő tanácsokkal lehessen ellátni a szülőket, és azonnal megkezdődjön a gyermek megfelelő fejlesztése. Korábban előfordult, hogy két-három éves korban vált bizonyossá a hallássérülés, és ekkor kapta az első hallókészülékét. A nevelés szempontjából értékes éveket veszítettünk el ilyenkor.

– Mennyire tudják elfogadni a szülők hallássérült gyereküket?

– Az elfogadás egy hosszú és nehéz útnak a vége. A kezdeti sokk után nagyon nehéz újra felépíteni magukban a korábban megálmodott életutat a gyermekükkel. Az édesanyákra hárul a legnehezebb feladat, tőlük várja a család a megoldást, de ők a gyermekük legfőbb támaszai és segítségei is. Fontos, hogy ebben a szakaszban az egész család mellette álljon, segítse és támogassa őt.

– Mit kell először megtaníttatni a siket kisgyerekekkel?

– Már a siket kisbabáknak vannak vágyaik és akaratuk. A hangos beszéd elsajátítása hosszú tanulási folyamat. Az anyanyelvi nevelés speciális módszerekkel, játékkal, sok mondókával, mesével és olyan tevékenységekkel történik, ami életkorukból fakadóan közel áll hozzájuk. A gyermekeket meg kell tanítani arra, hogy a különböző zajok, zörejek és a beszédhangok mind információk a külvilágból, azokra hogyan reagáljanak, és miként teremtsenek kapcsolatot másokkal.

– Hogy kerülnek önökhöz a hallássérült kisgyerekek?

– Intézményünk három megyét lát el. Innen érkeznek gyermekeink az óvodába és iskolai tagozatunkra. Igyekszünk tájékoztatni a szülőket, más intézményeket, szakembereket munkánkról, előadásokkal, intézményünk honlapján, de akár szórólapokkal, személyes megkereséssel is. Fontos a hallássérült kisgyermekek felkutatása és korai ellátása, hiszen ettől is függ a beszédelsajátítás sikere.

Beszélés és beszéltetés

– Mindig hallássérült gyerekeket akart tanítani?

– Semmilyen tapasztalatom nem volt velük kapcsolatban, és nem gondoltam, hogy valaha velük fogok majd foglalkozni. Az egészségügyi főiskola elvégzése után először logopédus szerettem volna lenni, ezért mentem nevelőtanárnak 1994-ben a siketek szegedi iskolájába és óvodájába. Végül szurdopedagógus lettem, aki a hallássérült gyerekek nevelésével foglalkozik. A munkámban nemcsak speciális nevelési feladataim vannak, hanem biztosítanom kell a rám bízott kisgyermekeknek azokat a lehetőségeket, melyek fejlesztik az értelmüket, formálják személyiségüket. Az óvodások egész napját az anyanyelvi nevelés szövi át. Beszélünk és beszéltetünk. Mivel óvodásaink között olyanok is vannak, akik távoli lakhelyük miatt csak hétvégenként mehetnek haza, így kollégáimmal igyekszünk pótolni az otthon melegét, az édesanya szeretetét és ölelését is.

Tompáné Szabó Terézia a világot nyitja meg tanítványai előtt.

– Mi volt a legnagyobb öröme az elmúlt években?

– Valamennyi kisgyermekemre büszke vagyok. Néhányat közülük a hallók iskolájába tudtunk integrálni. Adottságaik és az előkészítő osztályokban történő felkészítés után sikeresen megállták helyüket a hallók között is.

– Szabadidejében mit szeret csinálni?

– Van egy 9 éves kislányom, vele és a családdal próbálok minél több időt eltölteni. Sütni-főzni és kertészkedni szeretünk. A lányom ismeri és szereti az ovisaimat, rendezvényeken, iskolai szünetben, ha lehetősége van, meglátogat a munkahelyemen.

Keresik a halló kapcsolatokat

 – A lánya tehát ügyesen boldogul közöttük, de a többi halló gyerek hogyan viszonyul siket társaihoz?

– Próbálom minél többször halló óvodások közé vinni őket. Felvettük a kapcsolatot más óvodákkal is, hogy halló és hallássérült gyerekek együtt játszhassanak. Járunk bábszínházba, ahol megtapasztalhatják, hogy a halló gyerekek hogyan kommunikálnak egymással, új élményeket gyűjtünk, tapasztalatokat szerzünk. Fontos, hogy gyermekeinket megtanítsuk a természetes kommunikációs lehetőségekre. A halló gyerekekben van egy kis tartózkodás, de inkább kíváncsiak, hamar feloldódnak, és képesek elfogadni siket társaikat.

– Miután a szülők megbarátkoznak gyerekük halláskárosodásával, mit tegyenek?

– Minden szülőnek azt tanácsolom: lássák meg a gyereket a hallókészülék mögött. Szüksége van arra, hogy lássa, a szülei büszkék rá, megdicsérik őt, mert ő is meg tud valamit jól, sikeresen, ügyesen csinálni. Ha támogató család áll a hallássérült kisgyermek mögött, akkor lesz fejlődése harmonikus, és tudja képességeit leginkább kibontakoztatni. Akkor lesz képes az életben megállni a helyét.