Buddha a Vörös téren, Rákosi a lufi madzagján

Bruce Fogle könyve Márffy János illusztrációival (Dorling Kindersley kiadó)

Feleségemmel magyar neveket kerestünk a telefonkönyvben, hátha valaki segít munkához jutni. A harmincadik próbálkozásnál egy grafikushoz irányítottak, s rövidesen munkába is álltam rajzolóként. Közben a Saint Martins művészeti főiskola kurzusára jártam. London az angol nyelvű könyvkiadás fővárosa; felfigyeltek a munkáimra.

Úgy rajzol, mintha fotózna

Ez már a legelején eldőlt. Londonban, ha az ember egyszer rajzolt egy szép atlaszt, az a sors várt rá, hogy egész életében atlaszokat fog festeni. Alkotásból nem éltünk volna meg. Így viszont az atlasz után járművek, repülők, csillagászati és ismeretterjesztő illusztrációk következtek. Sok fotorealisztikus rajzra kaptam megrendelést: részletes, perspektivikusan tökéletes ábrázolást vártak tőlem, de az emberábrázolás legtöbbször más rajzolók feladata volt. Egy hadihajó rajza miatt akár elutaztam Southamptonbe, a hadikikötőbe. Az első nagy munkám David Harding Fegyverek című enciklopédiájának illusztrálása volt a Diagram Group számára. David Nepálban szolgált 18 éven át katonatisztként a gurkák között és mindent tudott a fegyverekről. Mire a könyv elkészült, életre szóló barátságot kötöttünk, és feleségével, a könyv szerkesztőjével családtagnak fogadtak. A könyvet pedig máig használják a világban.

Márffy János grafikus-illusztrátor. Fotó: Schmidt Andrea

Maszáj lány ékszerekkel. Márffy János sorozatából.

A nagy kiadók, a Dorling Kindersley vagy a Reader’s Digest könyveibe rajzolt képek biztosan sok emberhez eljutottak, hiszen ezek a könyvek az egész világon megjelentek. Például Bruce Fogle kanadai állatorvos macskákról vagy kutyákról szóló könyvét magyarul is kiadták. Sokan nézhették még a BBC Learning is fun, gyermekeknek szóló ismeretterjesztő magazinjában megjelent képeimet. Nem is beszélve arról, hogy a British Airways járatain legalább 20 évig az általam festett atlasz mutatta a társaság repülési útvonalait. Persze, nem feltétlenül ezek a kedvenc illusztrációim. Sőt, az a könyv sajnos meg sem jelent, amiben kedvencem, a  kenyai maszáj törzsről szóló képsorozat készült. A kiállításon láthatók ezek a rajzok.

Akkoriban a szabásmintától a hajápoló szerekig több száz reklám grafikáját rendelték meg; ezek közül csak egyik volt a Ballantine's whisky címkéje. Ügynökségen keresztül nyertem el a munkát. Valójában a könyveket és gyerekeknek rajzolt képeket jobban szeretem ennél. A whisky azért volt érdekes, mert két hét tanulmányútra mehettem Skóciába. A hagyomány kötelezett, elvégre 1827 óta készítenek Ballantine's whiskyt, így meglátogattam a skót múzeumokat. A címkéimmel azután 20 évig volt forgalomban a Ballantine's, amíg 5-6 évvel ezelőtt újra nem rajzoltatták. Időnként felfrissítik a márkát, és újra kell rajzolni a címkét. Így járt az After Eight csokoládé dobozára rajzolt órám is, ami annak idején még egy szép, kézzel rajzolt kandallóóra volt. Amit most látni a dobozokon az már egy leegyszerűsített változat. 

A londoni Sir John Soane's Múzeum meszete - a falak méretaránya is élethű. Márffy János rajza.

Beethoven 3 másodperc alatt

Márffy János: A hagyomány kötelezettSzokta úgy érezni, hogy a valódi világban túl nagy vizuális zaj van?

Igen. Van, akinek ez nem tűnik fel, de engem felkavar és felháborít. Szerintem a vizuális és a hangzó világra ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Annyi különbséggel, hogy a hangok világában egy dimenzióval több van: a zenehallgatáshoz idő is kell. Egy Beethoven szimfóniát nem lehet három másodperc alatt meghallgatni, azt ki kell várni. A képre viszont lehet csak rápillantani és elfordulni. Talán ezért nem figyelnek arra, hogy mennyire fontosak a szabályai. Talán, csak akkor lenne szabad rajzolni, amikor zenét hallgatunk!

Éppen ez az! A falra rajzolt grafittik pontosan annak a zajnak a rokonai, amit ma az utcán hallani.

A grafitti vandalizmus. Ezért számomra nincs grafikai vonása. A gyerek rajza spontán és lenyűgöző, a grafitti azonban hiába spontán, ha erőszakos piszkítás. Ennek is volt valamikor értelme, a színes bőrű gettókban a tiltakozást fejezte ki. De mi dolga a grafittinek Szegeden?

Én inkább menekülök előlük. Ennek köze van a digitális világhoz, amiről még rosszabb véleményem van, mint a grafittiről. De lehet, hogy nem tudom kizárni őket. Ritkán elemeztem a rajzaim. Olyan ez, mint amikor az ember szerelmes: mire megtudja, miért, talán már el is múlt.

Márffy János illusztrációi a Mozaik hatodikos történelemkönyvéből.

London, 2000 kilométer

Karikatúrákat, valószínűleg. A gyerekeknek talán praktikusabb is így történelmet magyarázni. De a rajzolónak kevés a mozgástere, ha pedig becsempész valamit, a szerkesztők résen vannak. Ez itt, például, a moszkvai Vörös téri katonai felvonulás képe a Mozaik történelemkönyvéből. Eredetileg a Lenin mauzóleum talapzatára egy jókora Buddhát rajzoltam. Persze, hogy kitörölték. Mégis, ha rajtam múlt volna, ott egy Buddha ül a képen. Sztálin pesti szobrának talapzatán pedig egy whiskysüveg állhatott volna. A korabeli Felszabadulás téri útjelzőn meg az a felirat: „London 2000 km". Mit tehet az ember: kínjában nevet. Valójában azonban szó sincs bohóckodásról. Csak éppen, nem tudtam másképp elviselni a témát, amiről gyerekkoromból fájó emlékeket őrzök. De azután, a buddhás Vörös tér rajzolása közben, talán egy kicsit meg is bocsátottam az ötvenes évekért.

Budapesti felvonulás az 1950-es évek elején. Márffy János illusztrációja a Mozaik Kiadó történelem tankönyvében.

És a kép egy részlete, ahogyan a szerkesztő kézhez kapta...

Azt soha nem rajzolnám le! Hacsak karikatúrának nem. Van is egy Rákosi-karikatúrám: háttal ül a lovon és irányt mutat. A pesti felvonulási képnek volt olyan vázlata, amelyen Rákosi Mátyást vörös lufiként viszik. Többet nem akartam róla mondani. Én emlékszem, amikor 1956 után házkutatás volt nálunk. A katonák bedugták a fejüket a kályhacsőbe is. Mi pedig kinéztünk az ablakon és az utcáról a tank csöve meredt az ablakra. Mi meg egy másik fekete lyukba néztünk. Ilyenek a gyerekkori emlékeim. Nem mertünk villanyt gyújtani. Emlékszem a sírásra, az asztalcsapkodásra, arra, hogy mindenki bujkált, nem volt mit ennünk. A félelemre –  a szüleim félelmére emlékszem!

Skiccek a kommunizmusról. Márffy János vázlatai a felvonulási képhez.

Bill Gates jön egy sörrel

Amikor az első számítógépek megjelentek a kirakatban, az emberek álltak a vitrin előtt, és nem tudták, mi az. Megfizethetetlen is volt, fura is volt és nem is hitték sokan, hogy ebből lesz valami. Láttam a kollégákat használni, sok baj volt vele, elment a kedvem tőle. A mai napig nem tetszik a számítógépes rajz, mert természetellenes - és illata sincs. De egy alkalommal Bill Gates-szel beszélgettem társaságban, és ő valóban a digitális világra készült.

1978-ban történt, egy londoni pubban baráti körben ebédeltünk. Ő nem sokkal korábban alapította a Microsoftot, amiről még hírből sem hallott senki. Egy volt a többiek közül. Annyira nem volt vagyonos ember, hogy a sörét is mi fizettük ki. A társaságban ott volt a Dorling Kindersley könyvkiadó egyik alapítója, Peter Kindersley is. Bill Gates-szel beszélgetés közben azt tervezgették, hogy egyszer megszűnik a könyvkiadás, és mindent csak digitálisan fognak kiadni. Mi jót mulattunk róla, de ők komolyan vették. Valamit tudott, amit más nem. A csoda vigye el, még igaza lesz a végén!

A város. Márffy János rajza a Mozaik Kiadó történelem tankönyvéből.