2014.09.14. 17:46
Díjesőben az alsóvárosi menyecskék
Szeged - Tavaly a nyugdíjas Ki mit tud?-on ezüst minősítést értek el, az ideiről már arany oklevéllel tértek haza.
– Sokat kirándultunk, mindig énekeltünk, mert azt nagyon szeretünk. Hallva bennünket az akkori elnökünk javasolta, csináljunk egy kórust, mert sokra vihetjük – idézte fel a Hagyományőrző Alsóvárosi Menyecskekórus születésének körülményeit Vigh Andrásné Rozika (képünkön jobbról a második). Az alapítás nem is volt olyan régen, amikor a Szegedi Nyugdíjasok Egyesületén belül hivatalosan is megszületett a 13 tagú kórus 2011. augusztus 1-jén. Nyugdíjas menyecskék kezdték, azóta pedig legények is betársultak hozzájuk. Péntekenként tartják összejöveteleiket a Kálvária sugárúti Bibliotékában.
És valóban sokra vitték. Bár, ahogy Rozika a bemutatkozáskor hozzátette, tanáruk, Makra András és a Sámli zenekar nélkül nem lenne teljes az összhang. Tavaly a nyugdíjas Ki mit tud?-on ezüst minősítést értek el, az ideiről már arany oklevéllel tértek haza. Az idei vásárhelyi Tiszántúli Népdalkörök Találkozóján még ennél is szebben fénylő kiemelt arany minősítést szereztek.
A kórus tavaly a nyugdíjas Ki mit tud?-on ezüst minősítést ért el, az ideiről már arany oklevéllel tértek haza. Fotó: DM
Az évnek még nincs is vége, a kórus nagyon készül a kisteleki Kárpát-medencei népdalkörök fesztiváljára. Gyakorolnak a kórusok országos találkozójára is, amelyet Szatymazon rendeznek meg októberben. Nem maradhatnak ki az országos Ki mit ti tud? szegedi elődöntőjéből sem, és utaznak a szilvásváradi Hetvenkedő hatvanasok megmérettetésére is. Közben lelkesen gyakorolnak, és új népdalokkal vértezik fel magukat. Mivel képzett énekes nincs köztük, nekik az a legnagyobb segítség, hogy a tanáruk előbb elénekli a dalokat, és ők szépen vele énekelnek, tökéletesítve a tudásukat. Hódmezővásárhelyi és rábaközi dalok vannak már a tarsolyukban, legutóbb is ezekkel szerepeltek. Nagy izgalommal gyakorolják a széki és Tisza menti népdalokat.
Az alsóvárosi menyecskék ruhája is különleges. Korabeli fényképek alapján varrattak maguknak a 19. század végére, 20. század elejére jellemző alsóvárosi ünnepi viseletet pirosból. A férfiak hozzá illő ingben, mellényben állnak színpadra.