100 éve született Fricsay Ferenc, a világhírűvé vált karmester

Muzsikuscsaládból indult a ma 100 évvel ezelőtt Budapesten született Fricsay Ferenc. Édesapja, Fricsay Richárd elismert karmester volt, az Osztrák–Magyar Monarchia katonazenekarainak megszervezője, 1913-tól 1934-ig az 1. honvéd gyalogezred zenekarának igazgató karnagya. Bátyja, a 26 évvel idősebb Richárd 1910-től egy évtizeden át a zágrábi honvédezred karmestere, később a Ludovika ének- és zenetanára. Édesapja a kis Ferencet hegedülni és zongorázni taníttatta. Két évig klarinétozott, harsonaleckéket is vett, ütőstanulmányokat is folytatott, nem volt kétséges, hogy a muzsikuspályát választja. A Zeneakadémián zongorázni Székely Arnoldnál, hegedülni Mambriny Gyulánál tanult. „Kodály csodálatos órákat adott a komponálás tudományából. Boldogan mentünk Weiner Leó kamarazene-óráira. Ha csak tehettük, belopóztunk Bartók zongoraóráira is. Nem tudom, vajon melyik főiskola tudott még ilyen színvonalas oktatást nyújtani ebben az évszázadban?" – írta később Fricsay Ferenc önéletrajzában az akadémiai évekről. Azok a koncertek is a karmesteri pályára terelték, amelyeken Kleiber, Furtwängler, Klemperer és Bruno Walter léptek a dobogóra.

Utálta a kardot

Új korszak kezdődött a szegedi filharmónia működésében, amikor Fricsay Ferencet alig húszévesen, 1934-ben – a Budapestre áthelyezett Figedy- Fichtner Sándor helyébe – a szegedi 9. honvéd gyalogezred zenekarának karmesterévé nevezték ki. Már első hangversenyén megállapította a szegedi publikum: rendkívül képzett, nagy reményekre jogosító, rendkívüli tehetségű dirigens kezébe került a zenekar irányítása.

„...a katonazenekar vezénylését vállaltam Szegeden, Magyarország második legnagyobb, 160 ezer lakosú városában. Elődöm Budapestre költözött, mert nyugdíjba vonuló apám örökébe lépett, és így betöltetlen volt szegedi posztja. Egyidejűleg – az 53 pályázó közül – a filharmónia karnagyává is megválasztottak, és ez számomra még fontosabbá vált, mint az előbbi tisztség. Nemsokára zászlós, hadnagy, főhadnagy, majd végül százados lettem. Természetes, hogy egyenruhában kellett járnom, és kard csüngött a bal oldalamon. Őszintén szólva ez utóbbit csak nehezen tudtam elviselni. Amikor a szegedi filharmonikusokat átvettem, csak 260 bérletesünk volt. Még ma is büszke vagyok arra, hogy tízévi szegedi működésem alatt számuk kétezerre nőtt. Az évente 12 hangversenyen olyan vendégkarnagyok is felléptek, mint Dobrowen, Mengelberg, és szólistaként Dohnányi, Thibaud, Cortot, Szigeti és hasonlók. Felejthetetlen emlékek fűznek Bartókhoz, akivel együtt léphettem föl néhányszor."

Eksztázisba estek

„Filharmonikusaink kedden este Beethoven-estet rendeztek s a nagy zenetitán örök értékű alkotásainak legszebb hagyatékát, a IX. szimfóniát is előadták a harmadik Leonora nyitány és hegedűverseny mellett. Az a közel kétszáz szereplő extázisba esett valósággal, hogy ennek a hangversenynek művészi magasságát biztosítsa. S ennek a tömeglelkesedésnek felgyújtója és élesztője a Filharmónia tehetséges és lelkes karmestere, Fricsay Ferenc volt. Az ő odaadó munkája volt a siker szuggesztív ereje" – írta a Délmagyarország 1937. április 7-én.

Fricsay a szegedi színházban 1934-től 1944-ig számos operát is vezényelt, sikert aratott többek között a Rigoletto, az Álarcosbál, a Traviata, a Bohémélet, a Carmen és a Faust karmestereként. 1936-ban és a következő nyáron a János vitézt, 1937-ben Az ember tragédiája saját szerzeményű kísérőzenéjét dirigálta a Dóm téren. 1938-ban, amikor lemondott a zenekar éléről, mert mellőzték a szabadtéri műsorának összeállításakor, a város vezetésénél a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert vezette delegáció járt közben az érdekében. Abban az évben a Bizánc és az István király népe kísérőzenéjét, 1939-ben a korábbi produkciók mellett a Magyar passiót és a zenekari hangversenyt vezényelte a szabadtérin. A német megszállást követően mennie kellett, mert a tiltás ellenére zsidó muzsikusokat is alkalmazott. 1944 nyarán feleségével és három gyermekével elhagyta a várost, Budapesten vészelte át a háború utolsó hónapjait. 1945 februárjában ő vezényelte az első hangversenyt az Operaház alagsorában. Áprilisban már a Traviatával mutatkozott be.

Salzburg, Berlin, München

1946-ban a Bécsi Filharmonikusoktól és a Staatsopertől is meghívást kapott, végül a Carment dirigálta a bécsi operaházban. 1947 tavaszán Otto Klemperer mellett elfogadta a Salzburgi Ünnepi Játékok asszisztensi állását. Gottfried von Einem Danton halála című operájának ősbemutatóját készítette elő, és a hét előadásból egyet maga vezényelt. Nemzetközi karrierje ezek után teljesedett ki. A következő nyáron ismét ősbemutatót dirigált Salzburgban: Frank Martin Varázsitalát. A Berlini Filharmonikusok vendégkarmestere lett, fő-zeneigazgatóvá nevezték ki a nyugat-berlini operánál. Elvállalta a RIAS Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri állását is. Exkluzív szerződést kötött vele a Deutsche Grammophon: 15 év alatt közel 200 darab felvételét készítette el. Több felvétele is – többek között Mozart Don Giovannija, Bartók operája, A kékszakállú herceg vára, a Concerto, a 2. és 3. zongoraverseny – nemzetközi díjat nyert. Az ötvenes években Európán kívül Észak- és Dél-Amerikában, Izraelben is koncertezett. 1952-ben a Boden-tó partján lévő Ermatingenbe költözött. 1956-ban fő-zeneigazgatóvá nevezték ki a müncheni operaházban. 1961-ben Luzernben vezényelte Kodály Szimfóniájának ősbemutatóját. Kora legnagyobb muzsikusaival dolgozott, többek közt Dietrich Fischer-Dieskauval, Yehudi Menuhinnal, Isaac Sternnel, Fischer Annie-val. Rákbetegsége, sorozatos műtétei miatt egyre gyakrabban kényszerült hosszabb időre visszavonulni. 48 évesen Bázelben érte a halál, 1963. február 20-án.

„A sors kegyes volt hozzá, amennyiben élete végét a fölülmúlhatatlan csúcson érhette meg. Ellenben kegyetlen volt, hogy őt is, mindnyájunkat megfosztott azoktól az érett gyümölcsöktől, amelyek ezen a magaslaton csodálatossá fejlődhettek volna" – írta Fricsay Ferenc halála után szellemi mestere, Kodály Zoltán.

Centenárium


Fricsay születésének centenáriumára 45 CD-t tartalmazó dobozban megjelent a Deutsche Grammophonnál felvett teljes zenekari repertoárja. Júliusban emlékkiállítás nyílt a Somogyi-könyvtárban. Ma 18 órától hangversenyt rendeznek az SZTE Zeneművészeti Karának Fricsay Ferenc Hangversenytermében, ahol a Fricsay Ferenc Szeged Városi Fúvószenekar játszik. A koncert után a zenekar menetzenével a Kazinczy és a Dózsa utca sarkán lévő emléktáblához vonul koszorúzni. Vasárnap 16.30-tól Fricsay emlékére térzenével várja a közönséget a karmester nevét viselő szegedi fúvószenekar, valamint a vásárhelyi és a makói zenekar a Széchenyi és a Klauzál téren. Az október 23-i, hagyományos dómbeli koncerten magyarországi bemutatóként szólal meg Fricsay C-dúr miséje Gyüdi Sándor vezényletével. Másnap filmvetítést és emlékező előadásokat tartanak a városházán, majd emlékkoncertet ad a Szegedi Nemzeti Színházban a szimfonikus zenekar; a könyvtárból átkerül a kibővített emlékkiállítás a nagyszínházba. Október 26–30. között Budapesten „Fricsay 100" címmel minifesztivált rendeznek emlékkoncerttel a Szent István-bazilikában, Edita Gruberovával a címszerepben a Lammermoori Lucia ünnepi előadásával az Erkel Színházban, Fricsay-emlékkiállítással az Operaház Vörös Szalonjában. Centenáriumi emlékkönyv is megjelenik, az Operaház főlépcsőházában Fricsay-szobrot avatnak. November 19-én a német fővárosban a Berlini Filharmonikusok adnak emlékkoncertet Tugan Sokhiev fő-zeneigazgató vezényletével.