2014.03.27. 22:50
Színházi világnap sztárokkal és díjesővel
Szeged – Először adott otthont a Szegedi Nemzeti Színház csütörtök este a MASZK Országos Színészegyesület hagyományos színházi világnapi díjátadó gálájának.
[namelink name="Bereményi Géza"] és Cseh Tamás A színház című dalával [namelink name="Felföldi Anikó"] indította a MASZK Országos Színészegyesület színházi világnapi díjátadó gáláját a nagyszínházban, ahol házigazdaként [namelink name="Király Levente"], a Nemzet Színésze Shakespeare-t idézve mondott ünnepi köszöntőt. A jótékony célú esten a szegedi társulat több tagja és két Nemzet Színésze, [namelink name="Haumann Péter"] és [namelink name="Molnár Piroska"], valamint [namelink name="Gyurkovics Zsuzsa"] és [namelink name="Kovács Zsuzsa"] is fellépett.
Az idei színházi világnapi üzenetet a dél-afrikai drámaíró, rendező, [namelink name="Brett Bailey"] írta, a gálán [namelink name="Gidró Katalin"] olvasta fel. „Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme. Az előadás közösségből születik, és különböző hagyományok maszkjait és jelmezeit ölti magára. Az előadás felhasználja a nyelvet, a ritmust, a gesztusokat, és megtisztítja az utat közöttünk. Mi művészek, akik ezzel az ősi Szellemmel dolgozunk, arra ítéltettünk, hogy szívünkön, gondolatainkon és testünkön átszűrve feltárjuk a valóságot a maga mindennapiságában és fénylő titokzatosságában. Egy olyan korban, amelyben sok millió ember a túlélésért küzd, elnyomó rendszerektől és a kizsákmányoló kapitalizmustól szenved, menekül a konfliktusok és a nehézségek elől, egy olyan korban, amelyben magánéletünket behálózzák a titkosszolgálatok, és tolakodó kormányok cenzúrázzák minden szavunkat; egy olyan korban, amelyben erdőket irtanak ki, fajokat végeznek ki, és óceánokat szennyeznek: mi az, amiről beszélnünk kell? Ebben az egyenlőtlen világban, amelyben a legfőbb hatalom birtokosai arról akarnak meggyőzni minket, hogy létezik egyetlen nemzet, egyetlen faj, egyetlen nem, egyetlen szexuális preferencia, egyetlen vallás, egyetlen ideológia, egyetlen kultúra, amely felsőbbrendű az összes többinél, védhető-e az a gondolat, mely szerint a művészetek és a politika szétválasztható?"
A pályakezdő tehetségek elismerésére létrehozott Soós Imre-díjat Földes Eszternek, a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagjának és Rák Zoltánnak, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészének adták át. A [namelink name="Psota Irén"] által alapított Vámos László-díjjal [namelink name="Szikora János"] rendezőt, a székesfehérvári színház igazgatóját, a szegedi teátrum egykori főrendezőjét jutalmazták, aki felidézte meghatározó emlékét, az 1986-os Dóm téri Jézus Krisztus szupersztár nyilvános főpróbáját, amikor az eső sem tudta elűzni a közönséget. A Gobbi Hilda-életműdíjat az idén [namelink name="Barkó György"], a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja kapta. A Kállai Ferenc-életműdíjat Moór Mariannának, a Pesti Magyar Színház tagjának és Mészáros Lászlónak, a Pesti Magyar Színház világosítójának ítélték oda. Az idei Amphiteátrum-díjat [namelink name="Hegedűs D. Géza"], a Vígszínház tagja kapta, aki telefonon mondott köszönetet. A Hevesi Sándor-díjjal [namelink name="Erkel László Kentaur"] díszlet- és jelmeztervezőt, [namelink name="Kozma András"] dramaturgot, műfordítót, a Nemzeti Színház tagját és [namelink name="Silló István"] karmestert tüntették ki.
Zárásul a fellépők közösen énekelték el a Művészhimnuszt, Kálmán Imre Montmartre-i ibolya című operettjének népszerű slágerét.
