Horn Gyula megérezte a változás szelét

Elhunyt [namelink name="Horn Gyula"]. A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legfontosabb politikusát 80 évesen, hosszú kórházi kezelés után érte a halál. A politikustársadalom megrendüléssel fogadta a hírt. De mit hagyott örökül, milyen ember volt, és hogyan ítélhető meg munkássága a történelmi változások fényében?

Kettős megítélés

– Megítélése a mai napig kettős, hiszen ő maga és családja  a szocializmus tipikus kedvezményezettjének számított, ugyanakkor a rendszerváltás után választást nyert pártjával, és miniszterelnök lett – mondja Arató Krisztina, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének intézetigazgató-helyettes egyetemi docense.  Édesapja szállítómunkás, édesanyja gyári munkás volt, nagy szegénységben éltek.

– Az 1945 után beköszöntő szocializmus nekik, ahogy a munkásosztály más tagjainak is, felemelkedést hozott. A gyerekek tanulhattak, egyetemre, főiskolára járhattak. Ő a rendszerváltás előtt egészen a külügyminiszteri posztig vitte, ám a rendszerváltás utáni korszaknak is emblematikus figurája lett – folytatja.

1956-os szerepvállalás

Puszit adott a szakácsnak

– A 80-as évek elejétől ismerem, ismertem. Az első találkozásunkkor már megfogott a szerény, őszinte, emberséges, de határozott magatartása. Minden kérdésre azonnal, de átgondoltan válaszolt, már akkor érződött a szavaiban a „reform" gondolkodás – meséli [namelink name="Simicz József"], Deszk egykori polgármestere, aki szintén alapító tagja volt az MSZP-nek. – 1997-ben, amikor készült a deszki sportcsarnok, váratlanul bejelentettem a testületnek, hogy ő fogja avatni. Akkor még csak blöfföltem, de bíztam Gyulában, tudtam, nem fog cserbenhagyni. Igazam lett. Nagyon finom pörkölteket, levest, süteményt készíttettem. Mindenből fogyasztott, végül kihívatta a szakácsot, és megpuszilta – folytatja a volt polgármester. – Emberi nagysága, politikai tudása, elvhűsége mindenkire ráragadt, aki komolyan vette. Mondatait, szavait tanítani fogják nemsokára, mert kevés ilyen ember van sajnos – fejezi be.

Sokat emlegetett és a mai napig sem pontosan tisztázott szerepvállalása az 1956-os forradalom idején megítélését csak még bonyolultabbá teszi.

– 1956 decembere és 1957 júliusa között a pufajkás osztag tagja volt. Saját visszaemlékezése szerint a feladatuk a közrend védelme volt, mivel a forradalom idején és az azt követő hónapokban sokan fosztogattak. Mások szerint a forradalmárok ellen léptek fel. Nem tudjuk pontosan, hogy ő mit tett, de egyvalami egészen biztos, a Kádár-rendszer legmagasabb kitüntetését kapta meg szerepvállalásáért, és később részt vett a rendszer konszolidációjában – világít rá [namelink name="Arató Krisztina"]. 

De a szocializmus iránt elkötelezett politikusból hogyan lett a rendszerváltás utáni magyar demokrácia harmadik miniszterelnöke? Észrevette és megértette, hogy változik a világ? – Nézőpont kérdése, hogy ki mit gondol erről. Lesz, aki opportunistának, lesz, aki haladó szelleműnek mondja majd. Én úgy gondolom, megértette és elfogadta az új körülményeket. Tudomásul vette, hogy a szocializmus összeomlott, és ő nem ragaszkodott doktriner módon a régi rendhez, megérezte a változás szelét. Nem véletlen, hogy nem a Thürmer Gyula-féle MSZMP-ben folytatta tovább 1989-től – válaszol a politológus.

Szimbólum lett a vasfüggöny átvágása

– Amikor az MSZP megalakult, a politikusok, köztük Horn Gyula is elfogadta a demokratikus alapelveket. Valószínűleg tudták, hogy ez lehet az egyetlen útja a szocialista párt „életben maradásának", 1989- re már komolyan lehetett érezni a változás jeleit a világban – véli a szakértő. Amikor pedig Alois Mock osztrák külügyminiszterrel jelképesen átvágta a vasfüggönyt, a változás meg is érkezett. Kelet-németek ezrei indultak meg nyugat felé, Horn Gyula pedig egy csapásra nemzetközi hírű politikus lett.

Horn Gyula a 2004-es MSZP-kongresszuson a szegedi sportcsarnokban, mellette Lendvai Ildikó. Archiv fotó: Schmidt Andrea

– A rendszerváltás egyik szimbólumává vált a vasfüggöny átvágása, közvetlenül a berlini fal leomlása és a lengyel Szolidaritás mozgalom mellett. Ezzel tett szert európai ismertségre politikusként – mondja Arató Krisztina.  Egy évvel ezután meg is kapta a nemzetközi Károly-díjat, amelyet Aachen városa adományoz azoknak a politikusoknak, akik a legtöbbet teszik Európáért. Az eddigi listán pedig olyan nevek szerepelnek, mint Henry Kissinger, Winston Churchill vagy Angela Merkel.

Az 1990-es választásokat ugyan elvesztette az MSZP, ám a következő négy évben mégis az ország egyik legnépszerűbb politikusává küzdötte fel magát. Az 1994-es választásokat már toronymagasan nyerte a párt, ám mégsem egyedül, hanem koalícióban kezdtek kormányozni. – Önmagában az MSZP is többséget szerzett, mégis az SZDSZ-szel közösen alakítottak kormányt. A rendszerváltás után négy évvel az „utódpárt" egyedüli kormányzása politikai kockázattal járt volna. Bár a koalíciós kormányzás kompromisszumokat, pozícióharcot és állandó egyeztetést feltételez a koalíciós partnerrel, mégis vállalta: a rendszerváltás egyik legnagyobb nyertese, az SZDSZ adott legitimitást az alakuló kormánynak. Az MSZP-t ekkor folyamatos támadások érték, bizonyítaniuk kellett, hogy nem akarják visszaforgatni a történelem kerekét, ezért döntöttek a koalíció mellett – fogalmazott a polito-
lógus.

Népszerűsége megingott, amikor bejelentették a Bokros-csomagot, de még ezután is vissza tudta szerezni az emberek megbecsülését. A megszorítások eredménye mégis kevésnek bizonyult: az 1998-as választásokat elvesztette.
Az ellenzékben töltött négy év alatt mindössze ötször szólalt fel a parlamentben, a következő ciklusban is csak négyszer. Igazán elemében az emberek között érezte magát. A lakossági fórum az ő műfaja volt, szeretett találkozni a választókkal: közülük valónak érezte magát, még híres balesete sem akadályozhatta meg 1994-ben, hogy az emberek közé menjen. 2004-ben az MSZP európai parlamenti választási listájának második helyén állt, de a szavazás előtt bejelentette, nem vállalja a képviselőséget. Három évvel később került kórházba, ahol hat éven keresztül ápolták.



Botka László sokat tanult Horn Gyulától

– 1994-ben, amikor Horn Gyula kormányt alapított, én voltam az egész parlamentben a legfiatalabb képviselő. Rengeteget tanultam tőle, igazi államférfinak tartom, akinek a politikai viták és harcok ellenére is mindig az ország érdeke volt a legfontosabb – mondja [namelink name="Botka László"], Szeged polgármestere, az MSZP választmányi elnöke. – Figyelemmel, támogatással, atyai szeretettel fordult a fiatalok felé. Tudta, hogy a rendszerváltás után, a demokratikus Magyarországnak szüksége van egy európai baloldalra, és amikor ránk, fiatalokra nézett, látta, hogy van jövője annak, amit tesz – folytatja. – Nagyon határozott világképe volt, de képes volt az ellenvéleményeket is meghallgatni. Ahol csak lehetett, kereste a kompromisszumokat. Egyértelművé tette, nem gondolja, hogy egy demokráciában a pillanatnyi többség bármit megtehet az országgal: miniszterelnökként azonnal változtatott a szabályokon, így ellenzék nélkül nem lehetett alkotmányt módosítani. Ez igazi demokratikus hozzáállás, sokat lehetne tőle tanulni napjainkban is – teszi hozzá. – Hihetetlen módon értett a hétköznapi emberek nyelvén: úgy el tudott magyarázni egy politikai problémát, nehézséget, hogy az bárki számára világos lett. Úgy gondolom, ez egy nagyon különleges politikai adottsága volt. Sokat járt Szegeden és Ópusztaszeren is, nagyon szerette a várost. Immáron 2007 óta nem láttuk őt, de mindig úgy beszéltünk róla, mintha ott lett volna köztünk. Ahogy még sokakat, engem is szíven ütött a halála – fejezi be Botka László.