Ma nyílik a Munkácsy-kiállítás

Ma 18 órakor, a Munkácsy-kiállítás szabadtéri megnyitójával kezdődik a Móra-múzeumban és másik kilenc szegedi intézményben a Múzeumok éjszakája. Az október 14-éig látogatható, több mint 7 milliárd forint értékű Munkácsy-tárlat kurátora, [namelink name="Bakó Zsuzsanna"] rendezés közben néhány tévhitet oszlatott el a festővel kapcsolatban.

Eltűnt az Ásító inas lábfeje

Munkácsy düsseldorfi tanulmányai során, az úgynevezett pszichologizáló iskolában megtanulta, a realizmus lényege abban áll, hogy a szegénységet, a nyomort a legkifejezőbben kell bemutatni. Ehhez nagy kontrasztokat használt, a sötét fekete lett, a világos pedig vakító fehér. A vásznakat ismeretlen összetételű anyaggal alapozta le, és csak később derült ki, hogy fény, hőmérséklet hatására a képek elsötétednek. Az Ásító inas részletei is eltűntek, de leszedve a lakkot, ismét világosabbá vált. A nyolcvanas években kimutatták: a sötét anyag propoliszt és aszfaltot is tartalmaz.  

Helyére kell tenni a művészettörténész szerint, hogy az 1880-as évektől kezdve Munkácsy Mihály biedermeier hangulatú szalonképeket festett – megrendelésre. Arra használta ezt a műfajt, hogy biztosítsa a hátteret az olyan nagy anyagi befektetést igénylő produkciókhoz, mint a Krisztus-trilógia. A Munkácsy házaspár péntekenként teadélutánon látta vendégül az ország prominenseit, ahol írók, költők, zeneszerzők mutatkoztak be, és ahol a festő találkozhatott a megrendelőivel. Sokan megrótták érte, hogy aprópénzre váltja a tehetségét, holott ezeket a képeit ugyanolyan műgonddal és kitartással készítette, mint a nagy festményeit.

– Szó nincs róla, hogy a feleség, Cecile Papier korbáccsal állt volna a festő mögött, de tény, ellenőrizte, hol tart a munkákkal – tette hozzá a művészettörténész. – Szerelmi házasságot kötöttek, és annak ellenére, hogy előnytelen anyagi helyzetből indultak, a levelezésükből az derül ki, hogy évtizedek múltán is szerették egymást. Az asszony jó menedzser volt, de műkereskedelem nélkül a művész nem él meg. Szervezte a pénteki fogadásokat. Munkácsy munkamániás volt, rémálmok gyötörték, rettegett a nyomortól, ezért még el sem készült egy képpel, már hozzáfogott egy másikhoz. Megbecsülte a munkát, ami valószínűleg onnan ered, hogy szegény sorból indult, tizenéves korában napi 10–12 órát dolgozott, éhezett, ütötték-verték.