Gallusz Niki: Minden erőmmel megpróbálok optimista lenni

– Kávé, konyak, cigaretta?
– A kávét sokáig nem szerettem. A négy éves kapcsolatom alatt azonban sokat ittunk együtt. A szerelemnek vége lett, de a kávézás megmaradt. Főleg az amerikai vizes jellegűt szeretem, amit a legtöbb ember utál. Szeretem az alkoholt, de a konyakot éppen nem. A kedvencem a fütyülős mézes szilva, mert nagyon jó hatással van a hangszálakra. Nagyon picit szabad belőle éneklés előtt inni, ez bemelegíti az egész rendszert. Tizennyolc éves koromban próbáltam ki a cigarettát, de még azt sem mondanám, hogy kocadohányos vagyok. Ha alkoholt fogyasztok, ahhoz szeretek rágyújtani. Mivel levegősíti a hangot, nagyon oda kell figyelni, hogy nagy koncertek előtt nem cigarettázhatok.

– Autó, kerékpár, villamos?
– Autóm most nincs, de nagyon szeretek vezetni. Kerékpározni szeretnék. Itt Szegeden majdnem elütött egy biciklista, mert annyira el vagyok szokva a kerékpárutaktól, hogy saját hibámból nem voltam elég körültekintő. Pesten azonban elég vicces lenne előadás előtt a nagy sminktáskákkal cangára ülni. Inkább BKV-zós vagyok. Semmi bajom nincs a tömegközlekedéssel.

– Milyen a viszony a fakanállal?
– Minden nyárom tervezem, hogy teljesen megcsináltatom a konyhámat, de valahogy soha nem jön össze. A sütőm most éppen nejlonzacskó-tárolóként üzemel. De szeretek kotyvasztgatni. Soha nem mondom, hogy főzök, mert szerintem ez művészet, ahogyan a háziasszonykodás is. Én sajnos ezt a szerepet nem tudom teljesíteni. A színházban eszem a konyhán, ahol a konyhás nénik nagyon finom főzelékeket készítenek. Ha éppen megkívánok valamit, akkor előveszem a fakanalat, de nem jellemző.

– Mennyire jó pénzügyminiszter?
– Nagyon hosszú ideig nem volt pénzem. Ezt nem úgy kell érteni, hogy éheztem volna, csak más volt a fontossági sorrend. Ahhoz, hogy ki tudjam fizetni az ének-, és a táncóráimat, spórolnom kellett. Például volt egy olyan szokásom, hogy akárhova mentem, soha nem vettem innivalót. A mosdóban a csapról ittam vizet, mert még arra sem akartam költeni, annyira muszáj volt spórolni. Később annyira elegem lett ebből a spórolós életmódból, hogy amikor elkezdtem jobban keresni a színházban, többet költöttem magamra. Nem számolgatom a pénzemet. Sokszor meglepem magamat egy szép cipővel, ruhával. Ezek bizony drága dolgok.

– Optimista vagy pesszimista?
– Minden erőmmel megpróbálok optimista lenni, még akkor is, amikor nehéz. A remény hal meg utoljára címszóval próbálok meg élni. Amikor nem olyan jól sikerül valami, akkor is muszáj, hogy az ember tartsa magában a hitet. Keresztény beállítottságú ember vagyok. Ilyenkor visszanyúlok ezekhez a gyökerekhez, és megpróbálok onnan töltekezni. Már nem vagyok tinédzser. Harminckét évesen látom, hogy van értelme néha akkor is hinni, amikor mindenki más azt mondja, nem.

– Megbocsátó? Tud haragot tartani?
– Persze, hogy legszívesebben azt mondanám: nem vagyok haragtartó és megbocsátok mindent – mert ilyen szeretnék lenni. De mivel nem vagyok isten és nem vagyok szent ez sokszor nehéz.

– Mennyire foglalkozik azzal, hogy mit ír önről a bulvársajtó?
– Nem szoktam vele foglalkozni. Egyszer azonban nagyon felháborodtam, amikor azt közölte rólam a bulvársajtó, hogy azért fogytam le, mert a barátom otthagyott. Pedig már két éve nem vagyunk együtt. Odajöttek hozzám az emberek, kérdezgetni hogy érzem magam, pedig fogalmuk sem volt arról, mi is van velem igazán.

– Az egyik elektronikai cég reklámfilmjében egy naivát alakított. Érték-e emiatt negatív élmények?
– Olyan még soha nem volt, hogy valaki e miatt bántó lett volna velem. Magát a szlogent nagyon sokszor hajtogatták, főleg férfiak, akik így akarták felhívni magukra a figyelmet. De ezen inkább csak nevettem.

– Három kívánság?
– Az első kívánságom az egész művészvilág számára szólna. Ez egy nagyon áldozatos és tiszavirág életű pálya. Ehhez képest nagyon sok megalázó helyzettel szembesül az ember. Előfordult például, hogy a zenekarral nem fizették ki a gázsinkat. Arra vágynék, hogy legyen egy olyan jogi védelme a színészeknek, zenészeknek, ahová sérelmeikkel fordulhatnak. Magamnak azt kívánnám, hogy egészségileg bírjam azt a fajta hajtást, amibe bele vagyok kényszerülve. Mivel egyedül éldegélek, a harmadik kívánságom a párkapcsolati életem kialakulása lenne. De majd meglátjuk, mit hoz a jövő.