A Szendrei-féle képlet: 1+2 matematikus

Szendrei Mária, az édesapa, Szendrei János és Szendrei Ágnes. Fotó: Segesvári Csaba– „Erős fiúra" számított a szülész, ikerlányoknak örültünk a feleségemmel első gyermekáldásként – meséli Szendrei János, aki 1950-ben végzett a szegedi egyetem matematika–fizika szakán. Később még két gyermeke született a matematikus férj és bölcsész feleség alkotta házaspárnak. – Nem volt olyan elképzelésem, hogy bármelyikükre is ráerőltessem, amivel én foglalkozom. Inkább azt néztük a feleségemmel, melyik gyerek milyen érdeklődésű, mivel szeret foglalkozni.

– Hézagtalanul meg lehet tanulni az iskolai tananyagot. Számomra ezt bizonyították ikerlányaink. Iskolásként is nagyon szorgalmasan készültek, minden feladatot megoldottak, de soha nem léptek addig tovább, amíg mindent meg nem értettek a tananyagból – néz szeretettel professzorasszony lányaira a matematikus apa. – Gyuri fiam is jól szerepelt a különböző matematikai versenyeken, s a műegyetem elvégzése óta rendszerszervezőként, informatikusként dolgozik. Viszont harmadik lányunkról már általános iskolában kiderült, hogy nincs érzéke a matematikához, s bár fizika tagozatos osztályban érettségizett, végül ének–népművelés szakon szerzett diplomát.

– Élményt jelenthet egy-egy matematikai probléma megoldása. Ezt minden diák megtapasztalhatja, ha jó kezekbe kerül – véli Szendrei tanár úr, akinek ikerlányait gimnáziumban az egykori évfolyamtárs, a kiváló Hajnal Imre tanította. De a tehetséggondozásnak bevált módszere a Középiskolai Matematikai Lapokban megjelenő, a diákok agytekervényeit megmozgató újabb és újabb feladatsor.

Nem számít a "nem"

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a hazai matematikai versenyek döntőjében, olimpiai előkészítőn szinte csak a Szendrei ikrek képviselték a női nemet. Együtt, de külön-külön szakmai érdeklődési területet választva végeztek a szegedi egyetem matematikus szakán. Ágnes negyvenévesen, 1993-ban lett tudománya nagydoktora. Mária – férjével együtt három gyermeket nevelve, s családanyai feladatai teljesítése mellett – 1996-ban érte el a matematikatudomány doktora címet. A nővérek hasonló érdeklődését mutatja, hogy mindketten az SZTE TTK Matematikai Tanszékcsoport (Bolyai Intézet) Algebra és Számelmélet Tanszékének professzorai, de ennek ellenére nem írtak közös cikket.

– Nem emlékszem, hogy édesapám valaha is segített volna a matematikai lapok feladványainak megoldásában. Viszont a bizonyítás szövegezéséhez sok jó tanácsot adott – idézi az apa és lányai közötti szakmai kapcsolat első példáit Mária. Az egyetemhez tartozó Ságvári gimnázium matematika–fizika tagozatos osztályába járó ikerpár egymással versengve, egymást is ösztönözve sorra oldotta meg a „matlapok" feladatsorait.

– A feladatokon egymástól függetlenül dolgoztunk, de annyit elárultunk egymásnak, hogy ki melyik feladatot oldotta meg – segít elképzelni a helyzetet Ágnes.

– „Matematikául" írni Rédei professzor asszisztenseként tanultam meg, többek között, amikor az azóta több nyelvre is lefordított Algebra című alapkönyve kéziratát átnézve beírtam a képleteket – meséli Szendrei tanár úr, aki később a szegedi tanárképző főiskola matematika tanszékét vezette.

– A matematikai feladatok megoldása fejleszti a gondolkodást. A megoldáson gondolkodva sok összefüggés, kapcsolatok egész rendszere fedezhető föl. Ez a matematika mindennapi élet számára megfogalmazható haszna – véli a módszertani témájú cikkek szerzőjeként is ismert Szendrei János. A matematika szépsége Mária szerint a felfedezés öröme. A problémák megoldásán kívül ez abban is áll, hogy közben újabb kérdésekkel szembesülhetünk, s így összekapcsolhatunk egymástól látszólag távoli területeket – fűzi tovább a gondolatot Ágnes. Eközben elsősorban csak saját gondolkodási képességünkre hagyatkozunk, ezért szokás azt mondani, hogy e tudomány műveléséhez elegendő papír és ceruza. Természetesen nem árt a könyvtár és a szakmai kapcsolatrendszer. Mindhárman munkájuk szépségei közé sorolják, hogy a megszerzett tudást továbbadhatják a tanítványoknak.

Algebra

Az egyiptomiak, a babiloniak is ismerték az első és másodfokú egyenletek megoldásának módszerét. A harmad- és negyedfokú egyenletek általános megoldási képlete a XVI. századi gondolkodók eredménye. A XIX. században, az ötödfokú egyenletek megoldhatatlanságának bizonyítása kapcsán kialakult modern algebra a különböző struktúrák (például csoport, gyűrű, test) vizsgálatával foglalkozik. Ez foglalkoztatja, „egy halmazba tereli" a három Szendreit.