Példaképek

Török Zoltán roppant óvatos volt, és türelmet kért. A szurkolóktól, a médiától, mindenkitől, akinek valamiért fontos a magyar női kosárlabda, azon belül pedig a Sopron Basket. Az ügyvezető megért már számtalan kudarcot és még több sikert, a kisujjában van a sportág, komoly oka volt, hogy kérte ezt a türelmet. Tudta ugyanis, hogy a csapata nehezen áll majd össze. Több kulcsjátékos sérüléssel bajlódott és nem játszhatott, az észak-amerikai profi liga, a WNBA rájátszása összecsúszott az európai idény elejével, ezért az amerikaiak csak később érkezhettek, így állt a zászló, hogy ha itthon nem is, az Euroligában eleinte nem sok babér terem majd a soproniaknak.

Márpedig számukra az igazi fokmérő a kontinens legrangosabb sorozata. A magyar mezőnyből kiemelkednek, lényegében nincsen vetélytársuk. Az előző bajnokságban is zömmel csak az volt a tét az ellenfeleknek, hogy húsz ponton belül vagy felül kapnak ki, és a döntőben a Szekszárd is csak abban reménykedhetett, hogy a három nyert meccsig zajló párharcban egyszer megcsípi őket, büszke lehet rá, hogy ezt meg is tette.

Az Euroliga azonban más kávéház, ott Európa színe-java vonul fel, túlzás nélkül a világ legjobb női kosarasait vetik be a klubok.

A Sopron Basket az eliten belül is az elitbe tartozik, hiszen a legutóbbi három befejezett kiírásból háromszor került be a négyes döntőbe, ami a szinte verhetetlen Jekatyerinburgon kívül csak neki sikerült, és ebből egyszer ezüstérmes lett.

Márpedig ez a közelmúlt a jelenre nézve is kötelez, a szurkolók nyilván számítanak a jó eredményekre, amelyek azonban eleinte elmaradhatnak, ha csak későn áll össze a csapat.

Kiderült, Török Zoltán alábecsülte a sajátjait, ami alighanem roppant boldoggá teszi. A bajban derült ki, hogy a rendelkezésre álló, addig sokszor csupán epizódszerepeket kapó játékosok milyen remek sportemberek. Szívüket-lelküket beleadva a küzdelembe és komoly felkészültséget elárulva megnyerték az első három Euroliga-meccsüket, a negyediken zaklatott előzmények után kikaptak ugyan Isztambulban a Fenerbahcétól, ám a héten újabb bravúrral rukkoltak elő: néhány sérülésből felépült, ám a csúcsformától még messze tartó játékossal kiegészülve legyőzték Európa egyik legerősebb és leggazdagabb sztárcsapatát, a Dinamo Kurszkot.

A magyar női kosárlabda érdemtelenül nincs igazán benne a sportkedvelők látóterében, pedig ott lenne a helye. Elsősorban azért, mert itt is találhat bárki igazi hősöket, valós példaképeket, katarzisokat, amelyekkel amúgy nemigen kényeztet el minket az élet.