jegyzet

2021.04.27. 06:30

Dehogy mindegy!

Ballai Attila

A Budafok kilenc gólt kapott! Nem egész tavasszal, hanem egyetlen mérkőzésen, vasárnap. És nem a világválogatottól, hanem a Pakstól. Ennyit legutóbb a labdarúgó NB I-ben a Szeged szedett be, még 1999 októberében, a Dunaferrtől, aztán télen visszalépett a bajnokságtól. A Budafok nem fogja ezt tenni, de a hátralévő két fordulót becsülettel le kell játszania; ennyivel tartozik az ellenfeleknek, a sportágnak, de elsősorban saját magának és híveinek. Akik mindig is különleges, meghitt hangulatot teremtettek ezen a papíron fővárosi, de egyébként lokálpatriotizmussal átitatott, vidékies stadionban.

Legutóbb a tavalyi ősz közepén jártam a Promontor utcában, és a Diósgyőr feletti 2-1-es győzelem után egyesek már a magyar Leicesterről beszéltek, írtak. Párhuzamként azt a klubot említve, amely 2016-ban korszakos meglepetésre megnyerte az angol Premier League-t, pedig a fogadóirodák egy az ötezerhez adták az elsősége valószínűségét. A Budafok aztán tavasszal már a kiesés ellen küzdött, de a lényeg az, hogy nagyon is küzdött! Nem esélytelenül, nem is tartás nélkül, egészen a 30. fordulóig. Ekkor azonban 5-0-ra „lemészárolta” a Zalaegerszeg, majd bezuhant kilenc.

A csapaton erőt vett a „most már úgyis mindegy” letargiája. Csakhogy az élsportban ez a legsúlyosabb tévhit: soha nem mindegy, vereség és vereség között igenis óriási a különbség. Mert

a vesztest nem viszik a „vesztőhelyre”, nem végzik ki, mindig lesz holnap és következő mérkőzés.

Legfeljebb egy szinttel, osztállyal lejjebb, más célokért, más álmokért. De aki saját hitét, önbecsülését sem képes megőrizni, az hogyan várhatná el mástól – tulajdonostól, szponzortól, szurkolótól – , hogy higgyen benne? Elegendő csak a Kaposvár rossz példáját idézni: tavaly szabadeséssel zuhant ki az NB I-ből, most a másodosztály alján sínylődik, és már onnan is lefelé tart.

Az élvonalba hetvennégy év után feljutott Budafoktól józan ésszel senki sem várta, hogy magyar Leicester legyen. Inkább áldozatnak tekintették, amire a csapat 29 fordulón át vagány futballal cáfolt rá. Mégis ki fog esni, de ez önmagában nem tragédia, mert e klub különlegessége, miliője, vonzereje a második vonalban is megmaradhat. Ehhez azonban még az elsőben le kell játszani két normális, vállalható mérkőzést.

Immár a 2-9 után lemondott Csizmadia Csaba hiányában, de kilencet kapni nemhogy edző, kapus nélkül is tilos. Úgyhogy bármilyen furán hangzik, semmit sem csökkent a tét.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!