Még a legegyszerűbb munkára se vesznek fel? Fel a fejjel, itt a megoldás!

Saját, valós történetet mesélek el. Budapesttől 2 órára élek. Van egy felsőfokú végzettségem, társalgási szinten beszélem az angolt. Dolgoztam már közterületesként, műhelyben, ügyfélszolgálaton. Ritkán becsülnek meg a munkáltatók, gyakran érzem úgy, átvernek a fizetés kiszámításakor. Az utóbbi egy évben csak alkalmi munkát kaptam lakóhelyemen. Az meg – mint tudjuk – kiszámíthatatlan, egyik napról a másikra megszűnhet. Jelentkeztem a helyi élelmiszerüzletekbe is. De a kisebb üzletek minimálbérre jelentenének be, a nagyobbakba, a szupermarketekbe nehéz bekerülni. Nekem nincs ismerősöm, aki benyomna egy üresedésre.

A nagy lehetőség, végre rátaláltam?

Egy-egy üres órában görgetem a hírfolyamot. Mi került a szemem elé nemrég? A Roksh álláshirdetése: aki belép futárnak, 350 ezer forint belépési bónuszt kap. Persze feltétel van: az első 30 napban teljesíteni kell 350 rendelést. Mindig az a „bajom”, hogy dolgozni akarok a munkahelyen. Ez egy olyan hely, ahol dolgozni kell, nem? Hajtom a főnököt, hogy adjon több munkát, én nem cigizni meg beszélgetni akarok munkaidőben. A hirdetést olvasva arra jutottam, itt végre értékelik majd a teljesítményt. A Roksh az Aldi partnere, egyetlen kiszállítója, komoly cégnek kell lennie. Itt nem lehet átverés, ha megígérnek valamit, azt be is tartják. A fizetésből biztos nem veszek budai villát, de vállalható, úgy gondoltam.

A cég karrieroldalán beírtam adataimat, feltöltöttem életrajzomat, már szinte zsebemben éreztem a bónuszt. Nem akartam a saját autómat használni, ezért azt az opciót választottam ki, hogy a Roksh autóját hajtom. Ahol lakom, ott nem szállít ki a Roksh, ezért döntenem kellett egy közeli megyeszékhely és Budapest között. Bő egy óra, illetve kettő óra utazás irányonként. Arra gondoltam, a fővárosban mindig nagyobb a pörgés, ott tutira több nyitott pozíciójuk van, mint egy megyeszékhelyen. Hányszor volt már, hogy lecsúsztam a lehetőségről, mert a versenytársakhoz képest későn jelentkeztem egy álláshirdetésre! Vidéken egymást tiporjuk a munkáért. Nekem már nagyon kellett egy meló! Fogyott a pénztartalékom, vállalnom kellett az ingázást. Ha veszek egy országbérletet 19 ezerért, még néha bulizni is elmehetek Pesten (vagy a közeli megyeszékhelyen). Utazás közben meg majd olvasok vagy filmet nézek.

Pislogtam kettőt és hopp!

Még aznap délután kaptam egy e-mailt, kiválasztottak. Halleluja! Ilyen hamar nem számítottam sikerélményre, mi jön majd még azután! Választottam egy kapcsolattartót és hozzá egy időpontot, amikor majd személyesen elbeszélgetünk. Két nappal később már robogtam Budapest felé. Szépen kinyaltam magam. Adtam magamra még akkor is, ha nem vezérigazgatónak készültem. Majdhogynem izgultam, amikor az irodához értem. De a srácok az irodában lazák voltak, az elbeszélgetés nem is volt igazi állásinterjú. Semmi teszt, a szokásos kérdések is elmaradtak. Feketén-fehéren bemutatták, mennyit kereshetek. Minimum 1.550 Ft óránként, akkor is, ha nincs megrendelés. Ha pedig ügyesen szedem a termékeket a kosárba, elérhetem akár a bruttó 4.145 Ft-os órabért is. Hoppá, mondom, emberükre akadtak! Én a csillagokat is lehozom. Akarom a belépési bónuszt, mindent megteszek a 350 ezerért. Elmaradt a szokásos papírmunka is. Itt, kérem, minden digitálisan megy. Egy linkre kattintva elém került egy szerződés, otthon beírtam személyes adataimat, befotóztam a szükséges igazolványokat. Kapcsolattartómmal megbeszéltem, melyik napon mikor akarok kezdeni és végezni, aztán egy-két nap múlva már indulhatott a buli. Ilyen könnyen még sosem álltam munkába!

Szuperhős lettem

Csak úgy feszült rajtam az egyenpóló! Dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy én lehetek minden háziasszony megmentője, amikor kiszállítom nekik az ebédhez, vacsorához hiányzó alapanyagokat. Megkaptam az autókulcsot, körbe vizslattam és fényképeztem az autót, kitöltöttem a digitális (!) átvételi elismervényt. Elfogadtam a hozzám rendelt 3-4 feladatot és indultam a legközelebbi partnerüzletbe. (Tudni illik, nem mindegyik Aldi üzletből vásárolhattam.) Nyakamba akasztottam a személyes bevásárlók jelvényét, fogtam egy bevásárlókocsit és bevetettem magam a polcok közé. Mint cowboy a pisztolyát, előkaptam a mobilt és szkennelni kezdtem a vonalkódokat a Roksh alkalmazásban. Nem vagyok rajongója a szupermarketeknek, de azért nem veszek el bennük. Az első küldetés arról szólt, szedjek össze 30-40 különböző terméket. Szalonnás ízesítésű chipset, 3 üveg tokaji aszút, 12 palack ásványvizet stb. Nehezebb volt az emelgetésnél az, hogy megtaláljam a termékfajtákat, a különböző ízesítéseket. Minden üzlet máshogy rendezi el az árut. Kell hozzá néhány hét gyakorlat, hogy a „bevált” Aldikban megjegyezd, mit hol keress. Ahogy összeszedtem a rendelt dolgokat (már ami volt), mentem a kasszához és várhattam az üzletvezetőre, aki lecsekkolja a szedett árucikkeket. Aztán bepakolás a kocsiba és száguldás a rendelőhöz.

Roksh futárnak álltam, sáros lett az új cipőm

Az első napokban csodaszép idő volt. A forgalom is csak a délutáni csúcsban okozott problémát. (Vonatom 8-9 közt ért Budapestre reggelente, az utolsóval haza. Így csak napi egyszer araszolgattam a többi autóssal.) Akadt egy-egy megrendelés, amit nem tudtam kiszállítani, mert a kapucsengőnél derült ki, nincs ott a megrendelő neve. Telefonon pedig nem volt elérhető. (Van olyan megrendelő, aki várja a személyes bevásárló hívását, ha nincs az üzletben a kívánt termék. Esetleg helyettesíthető valamivel.) Ez esetben a cuccot vihettem vissza az Aldiba, visszavették. Aztán persze jöttek esős, hideg napok, amikor ugyanúgy teljesíteni kellett. Szakadt az eső, én meg cipekedtem az autótól a bejárati ajtókig. Szétáztam! Kellemetlen ázott cipőben és ruhában dolgozni egész nap. Lépcsőzni 3-4 emeletet a zsugorfóliás termékekkel, sietni a bankkártyás fizetés intézésével, hogy beleférj a következő kiszállítási időablakba. Hóban, fagyban mennyivel jobb lehet!

Aztán persze számolgattam szabad óráimban. Mert azok is akadtak! Hogy jöhet ki 350 rendelés 30 nap alatt? Ha minden nap dolgozom, vagyis nem csak hétfőtől péntekig, akkor legalább 10 rendelést kell kiszállítanom naponta, 50-et meg valahogy pluszban. Annak ellenére, hogy Budapesten szállítottam ki, kevesebb olyan nap akadt, amikor kaptam 10 feladatot. De tegyük fel, hogy kapok 10-10 rendelést. Nagyon különböző, ki mit és mennyit rendel. Egy olyan rendelés, amiben 50 különböző tétel van, egyenértékű egy olyannal, ami 3 tételből áll. A 350 rendelés teljesítése szempontjából. 50 tétel összeszedése jóval több időbe kerül, mint 3 üveg bor, 2 zsugorfóliás ásványvíz pakk és 3 csomag pelenka kosárba rakása. Azon is veszíthetek időt, hogy az Aldi üzletvezetője mennyi idő alatt ér a kasszához jóváhagyni a bevásárlást. Aztán ott az autós forgalom, a parkolási lehetőségek, a parkolási büntetések… Nem telt bele kettő hét, feladtam az álmot, hogy meglesz a bónusz.

A mókuskerék azért tovább pörög

Az egy dolog, hogy elvetélt ötlet a bónuszért küzdeni. Az 1.550 forintos órabéren viszont lehet még javítani, gondoltam. Így serényen dolgozom, jobb lett a szkennelési sebességem, a fizetés pedig nőni kezdett. Rájöttem, hogy szeretek futárkodni. A négy fal szorítása nem nekem való, főleg nem 8 órában. Persze jobb lenne, ha nem ingáznék napi 4 órát (plusz a késések), de ha megnézem a munkalehetőségek számát a Profession-ön megyékre bontva, nem kétséges, ragaszkodnom kell ehhez a melóhoz. Ha már egyszer megkaptam. Szinte minden lényeges dolog az ország fővárosában történik. A jól fizető munkahelyek zöme, alkalmi munkák széles köre itt érhető el.

Fel a fejjel, mondom Neked, kedves olvasó! Nincs munka ott, ahol élsz? Irány Pest! Egy országbérlettel már nem kerül egy vagyonba az ingázás. Az utazással töltött időt pedig elütheted, vagy ki is használhatod akár nyelvtanulásra. Munka van, csak el kell vállalni. Ne várd, hogy öledbe hulljon a legjobb meló, tenni kell érte valamit!