Deutsch Tamás: a brüsszeli korrupció rendszerszintű (videó)

Az Igazság órájának vasárnapi adásában Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója, Törcsi Péter, a Központ operatív igazgatója arra keresték a választ, háborúpárti-e a szélsőbaloldali Biden-adminisztráció, és maga alá temetheti-e Brüsszelt a mindent beborító korrupció. Telefonon érték el Deutsch Tamást, a Fidesz EP-képviselőinek delegációvezetőjét, aki kijelentette: a brüsszeli döntéseket nem az európai érdek alapján hozzák meg, hanem az alapján, hogy a külső résztvevők közül ki vásárolt magának döntéseket.

Az egyre-másra kipattanó brüsszeli korrupcióról Deutschnak az a véleménye, hogy „a brüsszeli korrupció rendszerszintű. Arra épül, hogy külső szereplők a döntéshozatalban politikai befolyást vásárolnak, és így nem az európai érdek határozza meg az uniós döntéseket, hanem azok érdeke, akik meg tudták vásárolni a politikai befolyást. Ez a rendszer lepleződött le. Erről már politikusok, politikatudósok, újságírók sokat értekeztek, de ilyen letagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy rendszerszintű a korrupció a brüsszeli bürokrácia működésében eddig még nem volt, és ezek az ügyek azok, amelyek egymás után a nyilvánosságra kerülnek. A legfrissebb ügyben az is kiderült, hogy most egy újabb Európai Bizottsági Főigazgatóságnál, a Versenyjogi Főigazgatóságnál legkevesebb 23 olyan nagy összegű utazása volt az uniós tisztségviselőknek, bürokratáknak, ahol befolyásos üzleti érdekcsoportok, vagy nagyon nagy anyagi erővel bíró ügyvédi irodák fizették a brüsszeli köztisztviselők bürokraták útjait, akiknek egyébként abban kellett dönteniük, hogy valami jogszerű, vagy nem jogszerű. Ha van ennél durvább befolyásolás vásárlási forma, akkor még elképzelni is nehéz. Ez a rendszer lepleződött le. Ezt az egész friss korrupciós mocsarat le kell csapolni.”

Szánthó Miklós szerint a magyarországi baloldal és a propagandamédiája egy tettetett álnaivitással áll a háború vagy béke álláspontjához: a baloldal letagadja a maga háborúpárti álláspontját, aközben ilyen tettetett mismásolással, és körmönfont érveléssel számonkéri a békepárti jobboldalon, hogy miért nem ugyanaz a véleménye a konfliktusról, mint neki, Brüsszelnek és a washingtoni szélsőbaloldali Biden-adminisztrációnak: „nagyon sok esetben egész egyszerűen megpróbálnak ilyen álnaivak lenni, és ilyen tettetett infantilizmussal rácsodálkozni arra, hogy ők háborúpártiak, hát micsoda mondás ez, ők sose pártolnak háborút, és utána, amikor az ember eljut a beszélgetés, vagy az adott érvelés végére, akkor pedig azzal találkozik, hogy igazából számon kérik a békepárti állásponton lévőket annak kapcsán, hogy miért nem szállítanak fegyvert, miért nem akarnak még több pénzt nyújtani Ukrajnának a háborús felfegyverkezésre, miért nem akarnak még inkább involválódni a katonai konfliktusban; az amerikai nagykövetség kampánya, ahogyan Gulyás miniszter is elmondta, az azért háborúpárti, mert valóban, a nap végén két álláspont van. Bárki bármit érvel, meg árnyaltan fogalmaz, meg megpróbál valami intellektuális magasságból közelíteni egy valóságban létező, nagyon is fizikai problémához, az egyik álláspont az afelé tud konvergálni, hogy a háború az húzódjon el, eszkalálódjon, mert, ha valaki plusz fegyvereket ad az egyik félnek, hogyha valaki arra bátorítja pszichésen, és kialakít egy háborús pszichózist, hogy a végletekig kell harcolni, az nyilvánvalóan abba az irányba megy, hogy akkor a háború az még hónapokig vagy évekig, Isten tudja meddig fog húzódni. És minden, ami ezzel ellentétes, ami azt mondja, hogy nem kellene fegyvereket szállítani, nem kellene felpumpálni a hadiköltekezéseket, nem kellene abba a játékba belemenni, hogy először csak sisakot szállítunk, utána tankot, aztán már repülőgépet, az pedig nyilvánvalóan abba az irányba megy, hogy először legyen egy tűzszünet, bármilyen, tök mindegy, hogy most ideiglenesen éppen hol állomásoznak az orosz csapatok, mert akkor legalább több emberi vér nem ontatik ki, és utána el lehet kezdeni tárgyalni arról, hogy a béke körülményei milyenek legyenek, amikor már emberáldozatok nincsenek.”