Afganisztán bukásával átrendeződik a világpolitika sakktáblája

Varsó már bejelentette, hogy nem kockáztathatják tovább sem a lengyel diplomaták, sem a katonáik életét Kabulban, ennek megfelelően két utolsó járatot indítanak az érintettek kimenekítésére – írja a Magyar Nemzet.

Afganisztán jövőjével és a tálib vezetéssel kapcsolatban egyre több a kérdőjel a szakértők fejében, tekintve, hogy az elmúlt napok eseményei már korántsem támasztják alá a tálibok korábbi közleményeit, amelyek szerint nem kívánják folytatni elődeik brutalitását. A szakértőket két fő kérdés foglalkoztatja leginkább: az afganisztáni események hogyan befolyásolják a nemzetközi politikát és milyen tálib vezetésre lehet számítani?

„Az afganisztáni események rövid változata az, hogy Pakisztán nyert, az Egyesült Államok által vezetett nemzetközi szövetség pedig vesztett”

– foglalta össze egy mondatban az elmúlt húsz évet Sten Rynning dán biztonságpolitikai szakértő.

Kiéleződő Kelet–Nyugat ellentétek

A kutató szerint a tálib hatalomátvétel a nemzetközi politikára is nagy hatással lesz, ugyanis jelentős mértékben átrajzolja a globális stratégiai verseny sakktábláját. Az már egyértelműen látszik, hogy a nyugati és a keleti hatalmak közti ellentét meglehetősen kiéleződött Kabul bukását követően, különösen Kína és az Egyesült Államok között. Peking aggódik, hogy az afganisztáni háború végleges lezárása azt fogja eredményezni, hogy az amerikai külpolitika Kínára fog a jövőben összpontosítani, mivel Afganisztánban már gazdasági érdeket sem lát Washington.

Rynning úgy véli, Afganisztánra nagyobb befolyást a Kínával szoros gazdasági és diplomáciai kapcsolatban álló Pakisztán gyakorolhat majd, amely korábban is éppen ezt a célt akarta elérni.

Ebben az új geopolitikai versenyben kell majd az Európai Uniónak és a NATO-nak is érvényesülnie, többek közt olyan területeken, mint a stabilitás kialakítása, amely a gyakorlatban úgy valósulhat meg, hogy a jelenlegi nagy ellenálláson túllépve diplomáciailag elismerik a tálibokat Afganisztán legitim vezetőiként, az iszlamisták ugyanis enélkül aligha akarnak majd együttműködni, s ezzel a Nyugat visszatolja őket a terrorszervezetek támogatásának irányába. A táliboknak szintén érdeke a nemzetközi elismerés megszerzése, hiszen, ha a kabuli elnöki palotát továbbra is a magukénak akarják tudni, akkor ahhoz külső támogatásokra lesz szükségük, továbbá érdekük, hogy az országban maradt, tálibellenes afgánok támogatását is megnyerjék maguknak. A washingtoni székhelyű Világbank például több mint 5,3 milliárd dollárt folyósított újjáépítési és fejlesztési projektekre 2002 óta az afgán kormánynak. A pénzintézet éppen szerdán jelentette be, hogy leállították az afganisztáni projektek finanszírozását, noha továbbra is tárgyalnak partnereikkel arról, hogyan lehetne megőrizni az eddig elért fejlődési eredményeket. A Világbank azon az állásponton van, hogy döntésük „hatalmas pénzügyi csapás lesz az új kormánynak”.

Tálibok és a 2004-es alkotmány?

A szakértők egyetértenek abban, hogy a táliboknak minél hamarabb fel kell állítaniuk egy kormányt. Arról viszont, hogy milyen lesz ez a kormány, a fegyveresek vezetői nem nagyon akartak nyilatkozni. Korábban hangsúlyozták, elsődleges céljuk, hogy a külföldi katonai erőket távozásra bírják, azonban arra is utaltak, hogy egy iszlám rendszert hoznának létre. Az ezzel kapcsolatos részletek máig homályosak és számos kérdést felvetnek: olyan kormányra kell számítani, mint az előző tálib vezetés során? Vagy figyelembe veszik, hogy Afganisztán 2004 óta alkotmányos demokrácia? Noha a tálibok már közölték, az új kormányban helyet kapnának Asraf Gáni, előző afgán elnök adminisztrációjának politikusai is, feltehetőleg csupán szimbolikus jelleggel lesznek jelen. Rynning szerint egyébként a külföldi hatalmak csupán egy dolgot tehetnek majd, elismerik a tálibok vezette átmeneti kormányt.

„A Nyugat nem dönthet úgy, hogy ellenzi a tálib uralmat. Ennek a játéknak vége”

– fogalmaz elemzésében a dán szakértő, aki szerint a világ most az idővel fut versenyt: míg Afganisztán a polgárháború szélére sodródhatott, addig a nyugati kormányok azzal vannak elfoglalva, hogy minél humanitáriusabb arcukat mutassák a szenvedő afgánokat látva.

A katonai beavatkozások mérlege

Az afganisztáni misszió drámai befejezése óhatatlanul felveti a katonai beavatkozások jövőjének kérdését. Az Egyesült Államok egyértelműen jelezte, hogy nem hajlandó a továbbiakban betölteni a „világrendőri” szerepet, így ez a feladat és a válságkezelés egyre inkább Európára hárul, noha az európaiakban pedig az a kérdés merül fel, van-e értelme a véget nem érő külföldi háborúknak? Afganisztán esetében további kérdés, hogy sikerült-e egyáltalán bármit elérni az afgán kormányerők kiképzésével, az európai katonák bevetésével és a hatalmas pénzösszegek befektetésével? Németországban például a politikusok azon a véleményen vannak, hogy az iraki, a líbiai és az afganisztáni missziók legnagyobb tanulsága, hogy a jövőben nem szabad ilyen jellegű tevékenységgel foglalkozni.

„Ugyanakkor, ha az európaiak nem kötelezik el magukat szomszédaik stabilizálása mellett, akkor az instabilitás Európát is el fogja érni”

– írta véleménycikkében Jana Puglierin, a European Council on Foreign Relations (ECFR) munkatársa, aki szerint a jövőbeni katonai beavatkozásoknak egyértelműen meghatározott és megvalósítható célokkal kell rendelkezniük. Korábban a Külgazdasági és Külügyi Intézet (KKI) szakértői is egyetértettek abban, hogy az afganisztáni bevonulás konkrét tervek nélkül ment végbe és a kivonulás esetében is ugyanebbe a hibába estek a szövetséges hatalmak.

Borítókép: a tálibok új speciális alakulata Kabulban