„Pénzt akarnak, minél többet” – egy Kanadában élő roma a gyöngyöspatai ügyről

„Szerintem nincs olyan cigány Gyöngyöspatán, aki ne próbálkozott volna itt, Kanadában. 2010 után tömegével jöttek, a legtöbben a Miskolc környéki kis falvakból. Volt olyan nap, hogy egyszerre százhatvanan” – meséli a PestiSrácoknak egy riportalany, Attila, aki – miután Torontóban hatósági szerveknél dolgozik – azt kérte, hogy anonim maradhasson.

A lap arról ír, hogy Attila is arról a vidékről költözött ki a lehetőségek földjére, még évtizedekkel ezelőtt.

Tanult és dolgozott, hogy megragadhassa a lehetőségeket, de mint mondja, ő egy az ezerből.

Munkája során naponta találkozik az otthonról kivándoroltakkal. Volt idő, amikor ő is segíteni akart a földijeinek, aztán feladta.

„Azok a cigányok, akik közé a most kártérítésüket váró gyöngyöspataiak is tartoznak, egy dolgot akarnak: pénzt, minél többet és munka nélkül. Ehhez a szegregáció csak egy varázsszó. Én cigányozhatom őket, magam is az vagyok”

– mondja.

Kanadában sem tudtak beilleszkedni

Nemcsak szólás-mondás, hogy Amerika a lehetőségek földje. Kanada különösen is nyitott azok számára, akik munkából akarnak előbbre jutni: az elmúlt évtizedekben jöttek ide a világ szinte minden tájáról. Magyarországi cigányok tömegével.

Itt, ahol mindenki otthont talált, aki keresett, mert valóban nem számított vallás, bőrszín, egyedül a romák azok, akiknek nem sikerült beilleszkedni – kezdi a történetet a férfi, aki – ahogy magáról mondja – a fehér holló.

Attila azután kereste meg a PestiSrácok szerkesztőségét, hogy egyre hangosabb a zúgolódás a romák és az ellenzéki pártok soraiban, amiért a kormány kijelentette, hogy nem támogatja, hogy bárki munka nélkül ingyen pénzhez jusson. Amennyiben a gyöngyöspatai romáknak azért jár a kártérítés, mert szegregálták őket és ezzel sérült az oktatáshoz való joguk, akkor zsebbe kifizetendő milliók helyett azt tennék lehetővé számukra, hogy tanuljanak.

Attila azt mondja,

a romák hozzáállását, módszereit már megszokta; rendre találkozik vele, hogyan próbálnak munka nélkül, sőt, bármilyen fáradság nélkül pénzhez, előnyökhöz jutni.

Az azonban végtelenül felháborította, hogy úgy látja, politikai visszhangot és támogatottságot kap ez az egészen abszurd gyöngyöspatai szegregációs ügy.

„Ha megkapják azt a pénzt, az nagyon rossz üzenet azoknak, akik kőkemény munkával törtek ki, vagy próbálnak kitörni a szegénysorból, a putrikból. Azt üzeni, hogy ők csinálják jól, a rafkósak, akik midig, mindenhol ügyeskednek, és akik miatt az egész cigányságot megbélyegzik”

– mondja Attila. Hogy mennyire álságos az egész kártérítési mizéria, azt szerinte kiválóan mutatja a kanadai példa. A kártérítésesek közül sokan próbálkoztak ott is, aztán hazamenekültek vagy hazatoloncolták őket.

Angolul sem hajlandóak megtanulni

„Százból kilencvenen egy napot nem dolgoztak” – mondja, és nemcsak, hogy nem dolgoznak, tanulni se akarnak, még az elvileg kötelező ingyenes angol nyelviskolába sem járnak el, csak keresik a kibúvókat. A többség 8, lassan 10 év itt tartózkodás után sem tud egy-két alapszónál, kifejezésnél többet – állítja. Akkor mégis miből élnek? – teszi fel a kérdést Füssy Angéla, a cikk szerzője. Kiderül, hogy még csak nem is simán segélyből, bár az sem kevés. Megvannak a maguk trükkjei, hogyan lehet a lehető legtöbbet felvenni, kivenni a rendszerből.

Pénzszerző trükkök

„Egy többgyermekes család alapvetően 1400 dollár havi ellátásban részesül. Ez elég arra, hogy kifizessék egy kisebb lakás bérleti díját, és meglegyenek az alapszükségleteik. Bevett gyakorlat, hogy együtt érkezik a család, aztán rövid idő után bejelentik, hogy külön költöznek, elválnak. Ebben az esetben az anya a gyerekekkel megkapja az 1400 dollárt és az apa külön még 700 dollárt, az már 2100 dollár”

– meséli Attila az elmondása szerint mindennapos trükköket.

És ez még nem minden. Elárulja, hogy

a magyarországi romák közül nagyon sokan leszázalékoltatták magukat Torontóban. Ehhez elég elmenni egy pszichológushoz és depresszióra hivatkozni az anyaországban, azaz Magyarországon átélt üldöztetés okán.

Attól függően, hogy mennyire hitelesen tudja valaki előadni a halálra váró lelki beteget, 40-50 százalékkal is emelni tudja a havi juttatást, és dolgoznia még mindig nem kell egy napot sem.

Bírósági ügyek romákkal

Attila állítja, még így is, hogy az apró trükköket alkalmazva 2-3 ezer kanadai dollárt is összeszed egy minden lehetőséget kiaknázó család,

rendszeresek a Torontóban élő cigányok által elkövetett vagyonellenes bűncselekmények.

A leggyakoribbak a lopások, betörések, de rablások, erőszakos bűncselekmények is akadnak szép számmal.

„Tudom, vadnak tűnik a szám, de a bíróságokon 10 ügyből kilencben roma áll a vádlottak padján. Akkor már persze inkább jönnének haza, máris nem üldözik őket odahaza. De a gyakorlat az, hogy először leültetik őket pár hónapra, egy évre, utána toloncolják ki őket” – folytatja a történetet a Kanadában élő magyar roma származású férfi.

Hozzáteszi: sokan így „menekülnek” haza, de akadnak, akiket visszahúz a jobb lét, hiszen tudja, hogy Magyarországon munka nélkül legfeljebb a családi pótlék az, amit tartósan megkaphat. Ezért vannak, akik nevet változtatnak és újra próbálkoznak.

Mesék a magyar üldöztetésről

Mit jelent az, hogy próbálkoznak? Milyen okokkal tudnak üldöztetésre hivatkozni? – kérdi a PestiSrácok újságírója. „A legkülönbözőbb, elképesztő okok jönnek elő” – mondja Attila.

Kiemeli:

nagyon meglátszik, ki az vagy kik azok, akiknek van jó háttér-támogatottsága, valamilyen NGO, jogvédő szervezet. Ők jól betanult szöveggel mennek menekültstátuszért.

Akinek nincs ilyen, vagy nem képes betanulni néhány alap mondatot sem, úgy, hogy kérdésekkel ne lehessen kizökkenteni, az mosolyogtató pillanatokban részesíti az eljárókat.

„Ha kérdezgetni kezdik őket, viszonylag kevesen tudják jól, összefüggően előadni, hogy mégis miért üldözöttek és mitől félnek. Előfordult olyan, hogy valakit megkérdeztek, hol érzi magát üldözve, melyik országban, és azt mondta, Pakisztánban, mert látta a tv-ben, hogy ott lőnek. De arra is volt példa, hogy üldöztetése kapcsán valaki azt mondta, ő a kígyótól fél. Aztán kiderült, hogy a kígyó egy strici” – idézi fel a legabszurdabb menekültügyi eljárások során elhangzottakat Attila.

10 éve Kaltenbach még verte az asztalt Kanadában, hogy itthon nem üldözi senki a romákat

Hangsúlyozta: jó lenne, ha az egykori ombudsmannak, Kaltenbach Jenőnek is eszébe jutna, amit ott, Kanadában látott és élt meg, és hogy miket állított korábban.

Egy precedensértékűnek szánt torontói bírósági eljárásban a magyarországi romák menekülthelyzete kapcsán Kaltenbach még egészen máshogy nyilatkozott, mint ahogy manapság.

Attila szerint – aki szem- és fültanúja volt a jelenetnek –, Kaltenbach vehemensen, öklével olykor

az asztalra csapva ismételgette, hogy Magyarországon a cigányok nem üldözöttek, semmilyen negatív megkülönböztetést nem kell elszenvedniük.

Ezzel szemben az 1995 és 2007 között hivatalban volt nemzeti és etnikai kisebbségi ombudsman most romák tüntetésén szólal fel és oktatja ki a kormányt.

A megfelelés hiánya

Mint mondja, Torontóban is minden segítség adott, amivel élhetnének a romák, de nagyon kicsi arányban veszik igénybe. „Van például kifejezetten nekik fenntartott angol nyelviskolai csoport; lehetne mondani, hogy ez is szegregáció, de Kanadában nem mernek ilyennel próbálkozni” – jegyzi meg Attila. Egyébként, mint mondja, nem is nagyon járnak a csoportokba. Nagyon kevés magyarországi roma beszél legalább alapszinten angolul.

Működik Torontóban egy roma segítő központ is, akik a nyelvi nehézségek leküzdésében, oktatásban, szakképesítés megszerzésében vagy munkakeresésben is segítenek, de nem igazán használják ki, vagy legalábbis nem arra, amire azt kitalálták.

„Amikor valaki megérkezik Kanadába, és menekültstátuszt kér, kap egy kérdőívet. Utána van négy hónapja, mielőtt megvizsgálják a kérelmét. Amikor visszajön, hoznia kell a kérdőívet, ami többek közt az otthoni körülményeire, terveire, lehetőségeire, kompetenciáira kérdez rá. Na, ezt a pár oldalas papírlapot is mi töltjük ki nekik. Nagyon nagyon ritka, hogy az elvárásoknak minimálisan is meg akarjanak felelni” – állítja. Mint mondja,

a kanadaiak sokat tanultak az elmúlt 10 év rájuk zúdult nehézségeiből, amit a bevándorlás jelentett, és szigorítottak is a jogszabályokon.

2016 óta jóval kevesebb a menekültkérő, de még mindig folyamatos az áramlás, a próbálkozás. Szerinte a cigányság egy részén hosszú távon, érdemben nem lehet segíteni.

Korábban is próbált segíteni földijeinek, de folyamatosan érték a csalódások. Utoljára egy hatgyermekes családnak ajánlotta fel, hogy istápolja őket és segít nekik mindenben, hogy eligazodjanak a kinti életben, aztán rá kellett jönnie, hogy alapvetően pénzre tartottak igényt, de azért rendszeresen keresték, míg meg nem szakította velük a kapcsolatot.

Kanada ugyanakkor már ébred: tanulási, nyelvtanulási lehetőséget kínál, segítséget a munkába álláshoz, de aki ebben a felzárkóztatási, beilleszkedési programban nem vesz részt, annak hosszú távon nincs ott maradása. Ezért Attila szerint a valódi segítség itthon, Magyarországon is az, ha lehetőségeket biztosítanak azoknak a romáknak, akik sok esetben valóban kilátások nélküli környezetbe születtek. És ez nem a pénz, amivel kielégítően még élni sem tudnak azok, akiknek elegendő sohasem volt.