Belebetegszünk a tragédiákba - hallgasson Harry hercegre és Lady Gagára!

A poszttraumatikus stressz szindróma egyfajta védekezési mechanizmus, amely traumatikus események után lép fel. Samuel Pepys angol haditengerészeti tudósító az 1667-es londoni tűz után írt először a túlélőknél jelentkező, PTSD tüneteihez hasonló tünetekről. Később a 19. század közepe felé Trimble írt vasúti balesetet elszenvedő egyénekről, akik különböző poszttraumás tüneteket produkáltak (hisztéria). Hivatalosan 1980 óta számít önálló betegségnek.

– A szüleink halála után senkivel sem akartam beszélni. Egyre jobban bezárkóztam, barátokkal, ismerősökkel szinte egyáltalán nem beszéltem, sokukkal össze is vesztem. Akkor ijedtem meg először igazán, amikor úgy éreztem, ez az egész felemészt. Szó szerint bepánikoltam, szinte rohantam a kórházba – mesélte megrázó történetét Zalán nevű olvasónk. Mint kiderült, poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenved, ami fizikailag és lelkileg is képes felemészteni a beteget, ha a problémája rejtve marad, és nem kezelik.

Bűntudat és önvád jellemzi

Bejárta a hír a világsajtót, amely szerint a popénekes Lady Gaga, valamint a brit uralkodócsalád trónörököse, Vilmos herceg az interneten keresztül mentális betegségekről beszélgetett. Az erről készített videó egy kampány része, amelyet Vilmos a hercegnővel és Harry herceggel közösen vezet, és amellyel a mentális betegségekről való őszinte beszéd fontosságára igyekeznek felhívni a figyelmet.

Kiderült, Lady Gaga már 12 éve küzd a poszttraumás stressz szindrómával, 2005-ben ugyanis megerőszakolták. Vilmos herceg öccse, Harry herceg pedig az édesanyjuk, Diana hercegnő halálát csak orvosi segítséggel tudta feldolgozni.

– A traumát átélt, PTSD-ben szenvedő pácienseknél gyakran megfigyelhető, hogy a betegségük mellé bűntudat vagy szégyenérzet is társul. Előbbi esetében önmagukat hibáztatják azért, mert például túléltek egy halálos (vagy súlyos sérüléssel járó) balesetet, a szexuális erőszak áldozatainak pedig gyakran szégyenérzetük van, és önmagukat okolják a történtekért – mondja dr. Szakács Réka, a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinika affektív osztályának osztályvezető főorvosa.

A pszichés tünetek nem azonnal, hanem jóval a súlyos trauma után jelentkezhetnek először.

Dr. Szakács Réka, a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinika affektív osztályának osztályvezető főorvosa.

Később jelentkeznek a tünetek

A betegség felismerését nehezíti, hogy a páciensek maguk sem szívesen beszélnek a problémájukról, inkább magukba zárják azt. Sok esetben nem is tudnak arról, hogy poszttraumás stressz szindrómában szenvednek. Van azonban néhány árulkodó jel, amire a családtagoknak, barátoknak is érdemes odafigyelniük.

– Egyrészt kell, hogy legyen a beteg múltjában egy (nagyon súlyos) trauma, amit átélt, és ez közvetett vagy közvetlen életveszéllyel fenyegette őt. Ilyenkor gyakran újra átéli az élményt, ami egy kényszerű, szenvedést okozó visszaemlékezés számára. Másrészről az is árulkodó lehet, ha az illető minden ingert kerül, ami erre az eseményre emlékezteti – legyen az akár egy beszélgetés, egy hely vagy helyzet, vagy csak az érzések kifejezése. Ilyenkor a szociális kapcsolatok is beszűkülnek, az illető pedig még a legközelebbi barátaitól, rokonaitól is eltávolodhat – mondja dr. Szakács Réka.

Mindezek mellett egy harmadik tünetcsoport, hogy a páciens egy fokozott készenléti állapotba kerül, vagyis állandó szorongás, félelemérzés keríti hatalmába, ami kihathat a hétköznapi tevékenységek elvégzésére is. Mindez alvási nehézséget, türelmetlenséget és a koncentráció hiányát eredményezheti. – Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy a pszichés tünetek nem azonnal, hanem jóval a súlyos trauma után jelentkezhetnek először – tette hozzá a főorvos.

– Egy tragédia után ne akarjuk „homokba dugni a fejünket", igenis beszéljük ki magunkból azt, hogy mit érzünk az esettel kapcsolatban.

– Az önvád vagy a szégyenérzet esetében pedig senki se féljen segítséget kérni a szakemberektől.

Beszéljük ki az érzéseinket

A betegség azonban nemcsak a lelki megterheltség miatt veszélyes, szövődményként sok más tünet is jelentkezhet. A „stresszes helyzetben" előfordulhat többek között vérnyomás- és pulzusszám-emelkedés, ám ennél sokkal súlyosabb problémákkal is küzdhetnek a betegek.

Bár a betegek nem szívesen fordulnak orvoshoz, a szakember szerint ha már túl nagy a „szenvedésnyomás" a páciensen, maguktól is segítséget kérnek. Jó hír, hogy a PTSD ma már eredményesen kezelhető, ehhez pedig többféle módszert is alkalmaznak.

– A gyógyszeres kezelés sokszor elengedhetetlen, de megválasztásánál tekintetbe kell venni a társbetegség, például függőség vagy depresszió meglétét is. Emellett az egyik legfontosabb lépés a gyógyulás felé, hogy a páciens maga is megismerje a problémát, elfogadja annak betegség jellegét, és a kezelés része a trauma feldolgozása, valamint a kerülés és a hárítás fokozatos csökkentése. Azt kell vele megtaníttatnunk, hogy hogyan tudja elviselni ezeket a traumatikus múltbéli történéseket – hangsúlyozza a főorvos.

A poszttraumás stressz szindróma (PTSD) gyakran társul valamilyen szerfüggőséggel – alkohollal, gyógyszerrel, kábítószerrel –, illetve okozhat depressziót, szorongásos megbetegedést is, ami tovább betegítheti az egyébként is legyengült szervezetet.