Pészah idején a zsidók átélik a szabadulást

„E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek. Hét napon át pedig tűzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek is legyen: semmi robota munkát ne végezzetek" – írja Károli Gáspár fordítása szerint Mózes III. könyve a pészahról. A zsidó húsvét tulajdonképpen az egyiptomi kivonulás ünnepe, akárcsak a keresztény húsvét, mindig tavasszal, a természet éledésével párhuzamosan kezdődik, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe is. Idén március 25-én este kezdődött – a zsidó ünnepek soha nem egy reggeltől estig tartó ünnepnapot jelentenek, hanem egy estétől estig tartót.

A rabszolgák kenyere

– Hagyományos módon az őrködés éjszakájának nevezzük. A bibliai tíz csapás – amely Egyiptomot érte – közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást az izraelieknek nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. Arról az estéről van szó, amikor az Egyiptomban élő zsidó emberek Mózes parancsára vártak, hogy elkezdődhessen a kivonulás. Éppen ezért nevezik a szabadság ünnepének. Egyben a kovásztalan kenyerek ünnepe is. A kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (macesz) volt a szegények és a rabszolgák kenyere – világított rá [namelink name="Markovics Zsolt"].

Markovics Zsolt: Nálunk a pészah alatt a házunkban semmilyen kovászos dolog nem lehet. Fotó: Karnok Csaba
A Szegedi Zsidó Hitközség főrabbija elmondta: – A történet, amely a pészahra utal, a zsidó történelemnek nagyon fontos része, a hétköznapi liturgiában is több alkalommal előkerül. Abból kifolyólag, hogy ez a kovásztalan kenyérnek is az ünnepe, egy hónappal a pészah előtt elkezdünk készülni. Ugyanúgy, ahogyan a keresztények húsvét előtt, a zsidó házakban is megkezdjük a tavaszi nagytakarítást – persze az idei évben extrém helyzet alakult, hiszen a héten még javában havazott, sehol a tavasz. Nálunk a pészah alatt a házunkban semmilyen kovászos dolog nem lehet. A zsidók az ünnep előtt minden erjedésre alkalmas élelmiszertől megtisztítják lakásaikat. A konyhát erre a nyolc napra teljesen át kell alakítani. Amit egész évben használunk edényt, evőeszközt, ebben az időszakban nem vehetjük elő. Ezt sokszor eladással oldjuk meg, vagy tűzhelyeinket és minden étkezéssel kapcsolatos dolgunkat rituális tisztításnak – kikaserolásnak – vetjük alá. Egyes családoknál létezik egy úgynevezett pészahi „háztartás", amelyet ilyenkor elővesznek.

Gyerekek kutatják az elrejtett pászkát

– Izraelben a nyolcnapos ünnep első és utolsó napja a fő ünnep. Egyébként mindenütt a világon az első és az utolsó két napot tekintjük annak, és ezen belül is az első kettő estéi a legkülönlegesebbek. Pontosan megvan, hogy mit hogyan kell tennünk. Van is nekünk ehhez egy forgatókönyvünk, egy segédkönyvünk: a Hagada, az elbeszélések könyve. Egyrészt elbeszéli az egyiptomi kivonulás történetét, másrészt vallási költemények, énekek találhatók benne. A hagyományos zsidó ünnep azt mondja, hogy a pészah első két napján az egyiptomi kivonulásról emlékezünk meg, az utolsó két napján pedig a Nádas-tengeren való átkelésről – magyarázta a főrabbi, aki arról is beszélt, hogy a második világháború előtt a Széder este családi környezetben zajlott, azóta pedig inkább a közösségben, az úgynevezett nagy családban rendezik. A szertartásnak mindig van egy házigazdája. Ha a közösségnek van egy rabbija, akkor ő, ha pedig nincs, akkor olyan, aki tudja a pészah liturgiájának pontos szabályait.

A pászka (macesz) volt a szegények és a rabszolgák kenyere
– A „házigazda" előtt az asztalon mindig van egy úgynevezett Széder tál. Erre szimbolikus, jelképes dolgokat tesznek, például sós vizet, amely a rabszolgamunka könnyeit jelképezi, főtt tojást, amivel megkezdődik az étkezés, keserű füvet, amely szintén a rabszolgasorsra utal. Három darab pászkát, ezek közül a középsőt kettétöri a házigazda, majd a nagyobb felet további darabokra szedi, és elrejti azokat a többiek elől. A pászkának ezt a széttört részét ezután áfikománnak nevezik (a görög szó annyit jelent, hogy hozzátok elő a desszertet), a gyerekek izgatottan keresik, és miután megtalálták, a vacsora vége felé, az asztali áldást követően elfogyasztják. Természetesen a visszaszolgáltatott pászkadarab fejében a gyerekek kérhetnek valamit. Ez nálunk is így történt: egy kislány találta meg az elrejtett pászkadarabot, és egy Milky Way csokoládét kért, az összes többi gyereknek meg Sportszeletet. Ígéretet tettem nekik, hogy amikor az ünnepnek vége – ilyenkor nem ehetnek csokoládét –, akkor mindenki megkapja, amit a kislány kért – mesélt a játékos rituáléról Markovics Zsolt.

Széder este
Áldozatot mutattak be

A Széder estéjén egy különös rend szerint zajló vacsorát tartanak, és közben a Hagada elmondásával emlékeznek az Egyiptomból, a szolgaság földjéről való szabadulásra. A zsidók ilyenkor átélik a szabadítást, és ezt szavakkal is kifejezik. Hazánkban is hagyományos vacsorát fogyasztanak ezen az estén: maceszgombócleves kerül az asztalra, csirkéből vagy marhából készült fő fogást tálalnak, de szokás paprikás csirkét vagy dinsztelt marhát hagymás szósszal és céklával készíteni. Desszertnek maceszsüteményt fogyasztanak.

Amikor a jeruzsálemi szentély állt, kötelező volt az ünnepen bárányáldozatot bemutatni. Egyiptomban az elődeik ugyanezt tették. Ennek vérével az ajtófélfát és a szemöldökfát bekenték. Hiszen a tizedik csapás során, a halál angyala azokat a házakat, amelyek vérrel be voltak kenve, elkerülte. Az ünnep elnevezése is erre utal, mivel az izraeliek házainak elkerülését a héber szöveg a peszáh szóval fejezi ki.

A három zsidó zarándokünnep egyike is a pészah. A második világháború előtt, amikor még állt a jeruzsálemi szentély, a zsidók erre az időszakra elzarándokoltak Izraelbe, és az ott bemutatott bárányáldozatot a családok sütve el is fogyasztották. Amióta nincs szentély, ezt az áldozatot bemutatni nem lehet. Emiatt szimbolikusan tesznek egy darab főtt nyakat a Széder tálra.

– Ez az ünnep családonként más és más, hiszen mindenki hoz magával otthonról hagyományokat. Mindenki más és más dallamvilágot képvisel, bizonyos vallási részeket sajátosan értelmez. Magának az ünnepnek és a Széder estének is az a legfontosabb feladata, hogy el kell beszélni az egyiptomi kivonulás történetét. Több órán keresztül tartó esemény, és amellett, hogy imákat mondunk el, magyarázzuk a történeteket különböző mesékkel, elbeszélésekkel, olyan különleges dolgok elfogyasztásával, amit egyébként egész évben nem eszünk – tudtuk meg a főrabbitól.