Herrich Károly, a Tisza elfeledett mérnöke - Szülővárosában, Makón sincs emléktáblája

– Az utókor egy másik makói zsenihez, Szakács Gáborhoz hasonlóan szinte megfeledkezett róla, pedig múlhatatlan érdemei vannak – mondja Herrich Károlyról (képünkön) a megyei mérnökkamara tiszteletbeli elnöke, Medgyesi Pál. Hozzáteszi: a szakirodalomban, a lexikonokban persze megtalálható a neve és az életrajza, a Duna Múzeum is őrzi emlékét, a hozzá kötődő dokumentumokat, sőt, Ágoston István is részletesen ír róla A nemzet inzsellérei című kötetben.

1818-ban született Makón – az édesapja patikus volt. Pozsonyban végzett líceumot, majd a mai műszaki egyetem elődjén szerzett diplomát. Öt nyelven beszélt, így tanulmányútjai során bejárta Nyugat-Európát. Pályafutásának kezdetéről makói vonatkozású érdekesség, hogy 1839-ben Giba Antallal – ő volt a vármegye és a püspökség mérnöke, a városháza tervezője – együtt mérte fel Cegléd tűzvész utáni rendezését. 1841-ben lett teljes jogú mérnök.

A Tisza szabályozása 1846-ban indult Vásárhelyi Pál tervei alapján, aki azonban még abban az évben meghalt. Herrich akkoriban uradalmi mérnök volt, Széchenyi István azonban kinevezte a Tisza-szabályozás osztálymérnökévé, így tulajdonképpen ő vette át a stafétabotot. 1850-ben a Tisza-szabályozás központi biztosságának főmérnöke lett. A munka 17 éven át, még a szabadságharc alatt is tartott; több mint 100 átmetszés készült el, és gondoskodtak az akkori vízszintnek megfelelő árvízvédelemről is. Eközben a királyi engedéllyel szemben nem a velencei Pietro Paleocapa tervei alapján dolgoztak – ragaszkodtak ahhoz, amit Vásárhelyi készített. Herrich – elsőként – még öntözőrendszereket is tervezett az aszályos időkre és ő vezette be a mezőgazdasági vízgazdálkodás fogalmát. 1867-ben a vízügy leg- főbb országos irányítója lett, ilyen minőségében pedig többek között a fiumei kikötő kiépítését is ő kezdeményezte – érdekes, hogy ennek tervezője, Hajnal Antal ugyancsak makói volt. A Baross Károly vezette minisztériumban biztosan találkoztak, dolgoztak is együtt.

A Tisza-szabályozás során 100 átmetszés készült el Herrich Károly felügyeletével. Fotó: Schmidt Andrea

Herrich életművére két árnyék vetül. Az egyik, hogy Bach-huszár volt, azaz a szabadságharc leverése után közhivatalt vállalt. Medgyesi úgy gondolja, amikor 32 évesen a Tisza szabályozásának befejezésére felkérték, kényszerhelyzet állt fenn: eleve kevés mérnök volt, ráadásul egy részük a szabadságharc idején az akkori hatalom előtt kompromittálódott, mások pedig már túl idősek voltak a feladathoz. Emellett az a vád érte, hogy az 1879-es szegedi árvíz pusztítása az ő hibája volt. Valójában éppen ő volt az, aki már három évvel korábban felhívta a figyelmet az ottani védművek hiányosságaira, illetve már jóval korábban utalt a Maros torkolatával kapcsolatos problémákra, sőt eredménytelenül bár, de pénzt is próbált szerezni a problémák orvoslására. Viszont tény, hogy közvetlenül az ár érkezésekor alábecsülte annak nagyságát, bár az is, hogy kritikusaival ellentétben részt vett a védekezésben – mondja Medgyesi.

Medgyesi összességében úgy gondolja, Herrich megérdemli az utókor tiszteletét. Nemzetközi látókörével és hazai tekintélyével aktívan közreműködött a magyar mérnöktársadalom megszervezésében – 35 év állami szolgálat után 61 éves korában kérte nyugdíjazását. Bár azt tudni lehet, hogy Makón született, az már feledésbe merült, hogy hol volt a szülőháza. Szerinte érdemes lenne felkutatni, emléktáblával megjelölni, és erre kiváló alkalmat kínál, hogy éppen tavaly volt születésének 200., illetve halálának 130. évfordulója.