Tünde néni vásznai

[namelink name="Jámborné Balog Tünde"] – vagy ahogy a városban mindenki ismeri, Tünde néni – fiatal pedagógusként kezdett foglalkozni egy szakfolyóirat cikke alapján a batikolással, eleinte csak azért, hogy mutasson valami újat diákjainak. Hamar rájött, hogy ez a technika a képzőművészeti alkotásra is kiválóan alkalmas, és az is kiderült, hogy rajta kívül szinte senki nem foglalkozik ilyesmivel. Ez egy négy évtizeden át tartó alkotómunka kiindulópontja volt. Az utolsó munkákat 1995-ben készítette – mint mondja, azért hagyott fel vele, mert ezt a fajta munkát egyszerűen nem bírta már.

A szépíróként, illetve a makói művésztelep egykori vezetőjeként is ismert művész-tanár azt mondja, batikképein, amelyeken minden elemet, témát emberek személyesítenek meg, sorsokat, karaktereket, emberi kapcsolatokat, a lét alapkérdéseit igyekezett megmutatni. Alkotásait jó néhány kiállításon mutatták be, munkásságát rangos díjakkal is elismerték. A képzőművészet helyét életében most a szépírás foglalta el – íróként is elismert. A batikéletművet bemutató kötethez azonban nem ő, hanem egykori tanítványa, később művésztelepi vezetőtársa, [namelink name="Gilinger Katalin"] írt előszót.