Makó és környéke

2016.02.07. 18:00

Csuja Imre a Páger-társulat 15. tagja

Csupán egyszer, főiskolás korában látta színpadon, de úgy gondolja, színészi hitvallása máig példaértékű - így vallott Páger Antalról a nevét viselő makói színészdíj idei kitüntetettje, Csuja Imre Jászai-díjas érdemes művész. Tegnap meghatottan húzta ujjára a pecsétgyűrűt.

Szabó Imre

– A mi szakmánk mellett ez lehetetlen, ezért csak néhány napig fogom viselni, esetleg a pénztárcámban magammal hordani, mint féltett ereklyét. Aztán otthon, egy vitrinben fogom tartani, ahol a többi díjamat is őrzöm – mondta [namelink name="Csuja Imre"] a Páger-gyűrűről, amit vasárnap délután vett át a makói Hagymaházban Farkas Éva Erzsébettől, a város polgármesterétől érezhető meghatottsággal. Telt ház előtt – óriási tapsot kapott.


A Páger-örökség ápolásáról a makói színészóriás születésének századik évfordulóján, 1999-ben döntött a város képviselő-testülete, a díjat pedig 2001-ben alapították. Csuja Imre a 15. volt, aki Téni bácsi pecsétgyűrűjének hű mását megkapta. A díj odaítéléséről, mint megírtuk, a hagyományoknak megfelelően most is szakmai kuratórium döntött. Tagjai: [namelink name="Hegedűs D. Géza"] színművész, [namelink name="Réz András"] filmesztéta, [namelink name="Kútvölgyi Erzsébet"] színművész, a várost képviselő [namelink name="Szalma Tamás"] színművész, valamint a Páger családból az egyetlen fiúunoka, [namelink name="Gyarmathy Antal"]. Az indoklás szerint többek között azért, mert magyar színjátszás egyik legszínesebb alakja, aki a torokszorító tragédiák és fergeteges bohózatok között minden árnyalatot megjelenített már, és aki felkészülten, felelősséggel és alázattal él a színészi játék eszközeivel – úgy, ahogyan Páger is tette.

 

Páger-díj 2016. Fotó: Karnok Csaba - GALÉRIA


A díjátadó utáni szokásos beszélgetésen, ahol ezúttal nem csak Réz András filmesztéta, de a Páger-díj egyik ötletgazdája, [namelink name="Varga Márta"] is kérdezősködött, kiderült, hogy sok közös van Csujában és Págerben – például az, hogy mindketten szerény körülmények közül indultak. Csuja Imre színésszé válásához az adta az első lökést, hogy nagymamája kultúrakedvelő parasztasszony volt, és egyéb szórakozás híján verseket tanított neki óvodás korában – ezeket aztán az esténkénti „tanyázások„, azaz közös szomszédi összejövetelek alkalmával elő is adta. Ugyancsak mély nyomot hagyott benne, hogy mielőtt átküldték valamelyik szomszédhoz, például kölcsönkérni a tökgyalut, többször elpróbáltatták vele, milyen szavakkal, gesztusokkal adja majd elő mondandóját.

Páger és az empátia Csuja Imre Págerről azt mondta, csak egyszer, főiskolás korában látta színpadon, ennek ellenére nagy tisztelője. Mindig természetes volt, a legkisebb szerepekben is. Ez abból fakadt, hogy tudta, a mesterség csak részben áll megtanulható fogásokból, a többit el kell lesni, magunkkal kell hozni. A makói színészóriás ezt úgy fogalmazta meg: nem eljátssza az embereket, mert ők benne élnek, a Hajdúságból elszármazott utód pedig úgy, hogy – mint szállóigévé vált – a szerepekre „ráküldi az ösztönt„. A színészet lényege az empátia – foglalta össze Csuja.

Csuja Imre meghatottan húzta ujjára Téni bácsi pecsétgyűrűjének mását. Fotó: Karnok Csaba

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!