2023.06.18. 11:50
Népszámlálás 2022: elnéptelenedő falvak, zsugorodó városok
Újszentiván, Deszk, Algyő, Szatymaz, Röszke, Mórahalom és Sándorfalva. Hogy mi bennük a közös? Ezek a települések az elmúlt évtized demográfiai nyertesei – legalábbis ez derül ki a 2022-es népszámlálás előzetes adataiból. Míg Eperjesen, Árpádhalmon, Nagylakon, Pusztamérgesen, Székkutason, Kövegyen és Pitvaroson ideje félreverni a harangokat. A vármegye nagyvárosai is bajban vannak: Csongrád, Hódmezővásárhely, Makó, Szeged és Szentes lakossága is gyorsabban fogy, mint az országos átlag.
Nagy Gyula szerint településen belüli és térségi összefogással a kedvezőtlen demográfiai folyamatok is kezelhetők. Fotó: Karnok Csaba
Nincs új a nap alatt, Csongrád-Csanád vármegye lakossága az elmúlt évtizedben is megállíthatatlanul csökkent – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetes népszámlálási adataiból. Tizenegy év alatt – a 2011-es és a 2022-es népszámlálás között – 26 827 fővel lettünk kevesebben, nagyjából egy Szentes méretű város lakossága „tűnt el” a vármegyéből. Vagyis az országos átlagot (–3,4 százalék) meghaladó mértékben, 6,3 százalékkal csökkent Csongrád-Csanád népessége. A vármegyében is az országos trend érvényes: míg a városok népessége általánosságban csökkent, a vonzáskörzetükben lévő településeké inkább növekedett.
Nagy Gyula, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa szerint korántsem olyan sötét a helyzet, mint amit a számok sugallnak. Miközben a nagy városok népessége csökken, a térségükben szuburbiák, „elővárosok” alakulnak ki. Vidéken olcsóbb az élet és egészségesebb a környezet, a nagyváros pedig a legtöbb esetben karnyújtásnyira van a sokszínű kulturális, egészségügyi és kereskedelmi szolgáltatásaival. Szeged mint regionális központ az egyetemével és az egyetemi klinikáival olyan világszínvonalú szolgáltatásokat biztosít, amiket a városból a környékre kiköltözők is igénybe tudnak venni, és ez csak az egyik példája a sokszínű szolgáltatási repertoárnak.
Mórahalom esetében az elmúlt 20-30 évben egy nagyon tudatos városfejlesztés épült arra, hogy a fürdő és annak pozíciója megerősödjön, valamint a lakosságnak kínált pluszszolgáltatások vonzóak legyenek. De nemcsak a különböző „telekosztási” letelepedést elősegítő programok vagy a kormány által biztosított családi otthonteremtési kedvezmény az, aminek a falusi térségekben vagy a városkörnyéki térségekben pozitív hozadéka van. Mórahalmon – akár a tősgyökeres lakosok, akár a kiköltőzők – olyan lehetőségekhez juthatnak, mint például kedvezményes fürdőbérlet, amit nem minden település biztosít
– hangsúlyozta a geográfus-településfejlesztő szakember.
Demográfiai győztesek és vesztesek
Az elmúlt évtizedben a vármegye 60 települése közül mindössze 9 gyarapította a népességét, 51-é pedig csökkent. Arányaiban Újszentiván (+12 százalék), Deszk (+8,4 százalék), Algyő (+7,6 százalék), Szatymaz (+6,3 százalék), Röszke (+5,6 százalék), valamint Mórahalom (+5,5 százalék) lakossága nőtt a legjobban. Ezzel szemben Eperjes (–29,5 százalék), Árpádhalom (–26,2 százalék), Nagylak (–20,1 százalék), Pusztamérges (–17,1 százalék) és Székkutas (–16,2 százalék) a legrosszabbra készülhet. Hacsak nem történik csoda, a következő évtizedekben is zsugorodnak, akár el is néptelenedhetnek.
Ezek a népességcsökkenési folyamatok egy bizonyos szinten megállnak. Azt nem tudom megmondani, hogy egy 300 fős településnél hetven vagy húsz főnél, de Magyarországon az elmúlt 50 évben falu nem szűnt meg, csak adminisztratív jelleggel vontak össze településeket. Azt gondolom, hogy minden településnek megvan a maga jövője. Az olyan falvak, mint Eperjes és Árpádhalom is fordíthatnak sorsukon. A Békés vármegyei Magyardombegyház – ahol kecsketenyésztésbe, illetve sajtkészítésbe kezdtek – az egyik példa arra, hogy egy nagyon dinamikusan elnéptelenedő település is meg tudta állítani a népességfogyást
– fogalmazott Nagy Gyula.
Az ilyen helyi kezdeményezések, a helyi identitás erősítése, a közösségépítés, egy jó és kreatív polgármester és képviselő-testület vagy egy jó országgyűlési képviselő mind hozzájárulnak ahhoz, hogy azok a települések, amelyek népessége drasztikusan csökken és a jövőjük kilátástalannak látszik, meg tudják állítani a népességcsökkenést.
Elvándorlás is apasztja a lélekszámot
A demográfiai válság az egész Dél-Alföldet sújtja. Valahol félúton járunk Békés (–12,6 százalék) és Bács-Kiskun (–5 százalék) között. A három dél-alföldi vármegyében nemcsak az a probléma, hogy többen halnak meg, mint ahány gyermek születik, a belföldi és nemzetközi vándorlás is apasztja a lakosságszámot. A két legutóbbi népszámlálás között Békésből 14 ezren, Csongrád-Csanádból 3 ezren költöztek el, míg Bács-Kiskunba 3 ezer ember érkezett és kezdett új életet.
Országos szinten sem szebb az összkép. A 2011-es népszámlálás óta mindössze két vármegyében (Pest és Győr-Moson-Sopron) nőtt, a többi vármegyében, valamint Budapesten csökkent a népesség száma. A legnagyobb növekedés (10 százalék) Pest, míg a legnagyobb csökkenés (–12,6 százalék) a viharos sebességgel fogyó Viharsarokban, Békés vármegyében történt.
Közösen többre mehetünk
Az ember nem szereti elhagyni azt a közösséget, amiben jól érzi magát. Tragédiaként éli meg. Minden egyes elnéptelenedő település esetében ezek egyéni, családi és közösségi tragédiák is, és ezt így kell nézni. Nyilvánvalóan nagyon fontos, hogy különböző fejlesztési források is érkezzenek ezekre a településekre – legyen szó egy magyar kormányzati támogatással megvalósuló vidékfejlesztési programról vagy európai uniós forrásokról. Mindehhez kell egy erős központ, akár járásközpontok, amik azt tudják kommunikálni, hogy „jó neked ott, ahol élsz. Bármiben hiányt szenvednél, rám számíthatsz”. Ez a fajta térségi gondolkodás – országosan is egyedülálló módon – Csongrád-Csanád vármegyében évekkel ezelőtt elindult
– hangsúlyozta a szakember.
Nincs már kétmilliós Budapest
Magyarország 1980-ban volt a demográfiai csúcson, akkor a KSH adatai szerint 10 millió 709 ezer ember élt hazánkban – ez volt az elmúlt 150 év legmagasabb értéke. De jött 1981, az ország pedig a demográfiai lejtőre lépett, és azóta se tud megállni. Az elmúlt 42 évben a magyar társadalom képtelen volt önmaga újratermelésére. A 2022-es népszámlálás adatai szerint tavaly októberben már csak 9 millió 604 ezren éltek az országban, 334 ezerrel kevesebben, mint 2011-ben. Budapesten 1,7 millióan éltek, közel 47 ezerrel kevesebben, mint 11 éve. A vidéki városok közül Debrecen a legnépesebb, 199 520 fővel, ám csaknem 12 ezer lakossal ott is csökkent a népesség.
A 2008-as válság óta az egyik fő cél a munkahelyteremtés. Azt is lehet látni – akár külföldi, akár hazai tapasztalok alapján –, hogy önmagában a munkahelyteremtés nem elég, ezt be kell ágyazni térségi szinten, hiszen bármilyen beruházásnak a munkavállalói nemcsak egy adott településről, hanem a környék településeiről kell, hogy érkezzenek, ezért fontos, hogy a települések között megfelelő infrastrukturális összekötés és megfelelő kommunikáció és együttműködés legyen
– hangsúlyozta a Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézet, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének adjunktusa.
Több mint egymillió hiányzik
Apropó, Debrecen! Jártak már Hajdú-Bihar vármegye székhelyén? Ha nem, feltétlenül pótolják, és alaposan nézzenek körbe! Az elmúlt 42 évben 1 millió 105 ezer fő, nagyjából öt és fél Debrecennyi ember „tűnt el” az országból. A statisztikusok szerint ennek legfőbb oka a népesség úgynevezett természetes fogyása, amikor a halálozások száma egyre nagyobb mértékben haladja meg a születésekét, és a vándorlási különbözet is negatív.
