Orvosi csoda, hogy él: csak a tüdőátültetés mentheti meg Zsaklint

A Lapcom Média Alapítvány idén is 24 családot támogat. A lapunkban bemutatott családok számára várjuk felajánlásaikat, hogy szebbé tehessük karácsonyukat. A jóakarat forintjait átutalhatják a 12096705-01312657-00200005-ös számlaszámra, vagy befizethetik ügyfélszolgálatainkon és a Klauzál téri rendezvényen is kérhető sárga postai csekken. Akinek kérdése vagy más jellegű felajánlása van, a 30/422-1747-es telefonszámon jelentkezhet. A számlánkra érkező adományokat teljes egészében átadjuk a támogatott családoknak.

Szegedi óvodásoknak gyűjtünk játékokat

A Klauzál téren felállított Délmagyarország-szeretetkuckóban a Szegedi Óvodák Igazgatósága számára gyűjtünk plüssállatokat, játékokat és könyveket. A Rotary Club faházában ruhaadományokat várnak, valamint itt lehet leadni kupon ellenében a használt, de tiszta és még jó állapotú zoknikat is.

– Mindketten erősek vagyunk, nem mutatjuk, milyen nagy a baj. Ezért nem érzik át sokan, milyen helyzetben vagyunk – mondta [namelink name="Cserepes Erika"]. És valóban: mintha csak egy kellemes reggeli csevejre érkeztünk volna hozzájuk: mosolyogva mesélt lányával együtt életükről.

Egy olyan életről, amelynek a tudomány mai állása szerint már régen tragédiába kellett volna torkollnia. Erika lányáról, Zsaklinról ötéves korában derült ki, hogy gyógyíthatatlan genetikai betegségben, cisztás fibrózisban szenved. Tüdeje folyamatos gyulladásban van, és sűrű váladékot termel, kapacitása pedig egyre csökken. Állapota az utóbbi időszakban romlott le jelentősen: egy éve a keringése is leállt. Néhány hónappal később lélegeztetőgépre került.

– Akkor azt mondták az orvosok, két hetet adnak neki, ha nem kap új tüdőt – mesélte az édesanya. – Szerencsére tévedtek.

Zsaklin ugyanis nem volt hajlandó elfogadni, hogy kiszolgáltatottan kell várnia a halált. Saját erejéből jött le a lélegeztetőgépről, mi több, még az ágyban sem volt hajlandó feküdni: fotelt kért, és abban ücsörgött egész nap a kórházban. Amikor pedig az orvosok szondás táplálást javasoltak, becsövezve is elkezdett enni. – Az orvosok látták, mennyire élni akar, bíztak benne, hogy otthoni körülmények között is biztonságban lesz, annak ellenére, hogy végstádiumban van. Így jöhettünk haza Budapestről, ahol egyébként gondozzák ezeket a betegeket – mesélte az édesanya baktói otthonukban.

Zsaklin egész nap oxigénre van kötve, e nélkül még az utcára sem tudna kimenni, hiszen tüdejének kapacitása mindössze 18 százaléknyi. – A reggeli gyógyszerezés, inhalálás és légzőtorna annyira kimerít, hogy utána mindig pihenek. Majd eszem, olvasok, délután pedig hazajön a húgom, aki színesíti a mindennapjaimat – mesélt életéről a 28 éves nő. Nem élt mindig bezárva: korábban diplomát és nyelvvizsgát is szerzett, tavaly januárig pedig aktívan dolgozott.

– Sosem akartam, hogy másképp tekintsenek rám. A munkahelyemen nem is tudták, hogy beteg vagyok. Tudatosan építettem az életemet: ha egyszer leesek a lábamról, nem akarok nyomorogni. Jól kerestem, keményen dolgoztam, hogy most boldoguljunk a rokkantságimból.

De így is nehéz: a közgyógykeret ötöde elég Zsaklin gyógyszereire, havi 30 ezer forintot hagynak a patikában, ebben pedig az oxigén nincs is benne. Kéthetente kell járniuk Budapestre kórházi kontrollra, ami szintén jelentős pénzt visz el, de még Szegeden sem könnyítették meg az életüket: az anyuka nem jogosult sem ápolási segélyre, sem parkolókártyára, mert a hivatal szerint palackra kötött lánya el tudja látni magát, és mozgásában sem korlátozott.

– Megtanultuk, hogy levegőt venni drága mulatság – mosolygott Zsaklin, aki immár nyolc hónapja összepakolt cuccokkal arra vár, hogy megcsörrenjen a telefonja: van tüdő, viszik Bécsbe műteni. Azt egyelőre még nem tudják, miből finanszírozzák az ausztriai tartózkodást, ugyanis minden tartalékukat felélték már. – Van még két arany ékszerem, azokat tudom már csak pénzzé tenni, hogy ott lehessek a lányom mellett – mondta Erika. – De nem kérdés, hogy ott a helyem.

A szerdai lapunkban bemutatott Szögi Andrásné és családja tegnap vehette át adományozó oklevelünket a Klauzál téren. Olvasóink jóakaratforintjait karácsony előtt adjuk át minden támogatott családnak, addig várjuk adományaikat. [namelink name="Cserepes Zsaklin"] édesanyja ma délután veszi át oklevelét. A Délmagyarország–Rotary Adventen rajta kívül Görbe József és Görbe Jázmin vehet még át adományról – ruházatról, fejlesztő játékról és tisztítószerről – szóló ígérvényt, amelyet lapunk, a Délmagyarország képviselője ad át. A 17 órakor kezdődő ünnepségen fellép a Napsugár Óvoda. A további napok programjáról a Délmagyarország–Rotary Advent Facebook-oldalán lehet tájékozódni

.

Idén a Délmagyarország-Rotary Advent is csatlakozott a Hungary-Live.com hálózatához, amelynek köszönhetően otthonról is nyomon követhető az adományozóünnepség. 

A Délmagyarország–Rotary Advent mai vendége 17 órától a Klauzál téren Bárdos András televíziós műsorvezető lesz.

– Nem kis részben amiatt, ahogyan a világ az elmúlt években alakult, a család meglehetősen szétszóródott. A karácsony maradt az egyetlen nap az évben, amikor a többség együtt van. Ilyenkor hazajön mindenki az egyetemről vagy a távoli munkahelyről, 15-20-an gyűlünk össze. Nem véletlen, hogy ilyenkor egy kis meghittséget remélek – de mindig extatikus zsivajba torkollik az este. A gyerekek ugyanis nem csendben örülnek, mint én, hanem üvöltve. Ennyi emberre persze nem kis előkészületet igényel megfőzni. Ezt a feladatot az anyósom vállalta, aki már december utolsó napjaiban elkezd készülni a következő évi karácsonyra. Persze így is mindig az lesz belőle, hogy megkapjuk: szólhattunk volna hamarabb is, hogy mit szeretnénk, mert ennyi idő alatt nem lehet felkészülni.