Egy másfajta autósport dicsérete

A Red Bull-parádénak köszönhetően egy „rendes” versenyautó is köröz majd a Szegedringen. Brian Vickers 83-as Toyota Camryjét Sebastien Buemi kormányozza.

Ennek, illetve a fotózása közben hallott butaságoknak köszönhetően ragadtam billentyűzetet, hogy monitorra vessem a „leg” autóversenysorozat vázlatos, rövid történetét, amelyhez képest a Forma-1 csak mecsbokszverseny (sic). A fotókat és a videókat is érdemes egytől egyig megnézni! Ezeket meg egyenesen kötelező! A lentiek közül az egyik összefoglalóban Vickers Dóm téren látható kocsiját is „lebontják”!

Moziőrülteknek innen ismerős lehet a sorozat, de a filmben a már akkor is műmájer Tom Krúz (brrrr!) volt a lényeg, a verseny csak másodlagos volt, és ez az „alkotás” is a debilségről szól inkább, mint a sportról. Pedig... No de akkor, „gentlemen, start your engines, please!”

INDAFOTO.slideshow.run({ "feedUrl":"http://feed.indafoto.hu/lacika/red_bull_street_parade_szeged_/feed", "width":"460", "height":"90", "orientation":"horizontal", "size":"xs", "bgcolor":"#FFFFFF", "textcolor":"#000000", "random":false, "number":"5", "target":"blank", "staticUrl":"http://static.indafoto.hu" });

// -->

Al Capone, hol vagy?

A rabló-pandúr játékkal kezdődött minden az Egyesült Államokban a múlt század boldog húszas-harmincas éveiben, amikor egyeseknek a szeszcsempészet volt a legfőbb bevételi forrásuk. A szeszcsempészek a saját kezűleg tuningolt autóikkal próbáltak meglógni az őket üldöző rendőrök elől és szabadidejükben, kiegészülve néhány csóró, de rendkívül tehetséges autószerelővel és más kalandvágyó pejnahajderekkel, alkalmi pályákon, elsősorban folyóvölgyekben, a végtelenbe nyúló hosszú egyenes országutakon szórakoztatták magukat. Ekkor született meg a szériaautó- (stock-car) versenyzés.

A második világháborút követő években tovább fejlődött a széria autós versenyzés. Olaj dögivel, az autóipar csak úgy ontotta magából a benzintemetőket. Az országszerte található pályák egyre inkább kezdték magukhoz vonzani a versenyzőket, hogy összemérjék tudásukat az egyre növekvő közönség előtt. A hőskorban a szabályok még versenypályáról-versenypályára változtak, így nem egyszer előfordult, hogy egy-egy verseny után „kézitusában” is megmérkőztek a sofőrök, például így.

Meet at Streamline

Valószínűleg ezt unhatta meg idősebb Bill France, aki a floridai Streamline Hotelben megszervezett egy találkozót, hogy megvitathassák a szériaautó-versenyzés alapszabályait. Ebből az egyszerű találkozóból megszületett a NASCAR, azaz a (National Association for Stock Car Auto(mobile) Racing, azaz Széria (gyári) Autók Versenyének Nemzeti Szövetsége). A szövetség hivatalosan 1948. február 21-én kezdte meg működését. Lefektették a korábban amatőr szervezésben és eltérő szabályok szerint működő versenyek egységes követelményét és szabályrendszerét. Az első teljes versenyévad 1949-ben zajlott, 5000 dolláros összdíjazással. Ez a mai napig tartó NASCAR Nextel, ma már Spring, Cup Series, az Amerikai Egyesült Államok elsőszámú versenyosztálya.

Az első NASCAR-felügyelet mellett megtartott versenyt viszont már 1948. február 15-én megrendezték Daytona Beach-en. A győztes az atlantai széria autós legenda, Robert „Red” Byron volt, aki egy Ford Modified-dal állt rajthoz.

A Nextel Cup szezonnyitóján kilenc autómárka képviseltette magát a pályán: Buick, Cadillac, Chrysler, Ford, Hudson, Kaiser, Lincoln, Mercury és Oldsmobile. Az évadban nyolc futamot tartottak.

A boldog ötvenes évek

És innen már nem volt viszaút. Az ötvenes években rohamos fejlődésnek indult a sport. Egyszerű emberekből, akik be mertek ülni az autókba hősök lettek, a szurkolók tátott szájjal néztek minden egyes pillanatot és álmodoztak, hogy egyszer talán ők is vezethetnek majd hasonló autót. De ami talán még ennél is fontosabb volt: ekkor épült meg a sorozat egyik legfontosabb és leghíresebb versenypályája is Daytona Beachen. Ugyanis 1954-ben France bejelentette, hogy egy 2,5 mérföldes (4 kilométeres), meredek dőlésszögű pályát épít Daytona Beach-en, a tengerparttól hat kilométerre. Az építkezések csak 1957 novemberében kezdődtek meg – köszönhetően annak, hogy a város amíg csak lehetett megpróbált ellenállni France elképzeléseinek – és 1959-ben fejeződtek be. Elsőként egy 100 mérföldes, mindössze 40 körös, mai szemmel nézve sprintversenyt rendeztek. Az első klasszikus Daytona 500 már elképesztő izgalmakkal ért véget: olyan szoros volt a befutó Lee Petty és Johnny Beauchamp között, hogy a bírák három napig tanulmányozták a célfotót, mielőtt kihirdették győztesnek az 1959-es Oldsmobile-lal induló Petty-t.

A Superspeedway-ek kora és a tévé térhódítása

Daytona sikerén felbuzdulva egyre több város gondolta úgy, versenypályát épít magának.

1960-ban superspeedwayeket avattak Atlanta és az észak-karolinai Charlotte mellett is, valamint itt, itt, itt meg itt és itt.

A televíziózásban a mérföldkövet az 1979-ben megrendezett Daytona 500-as verseny jelentette, amelyet a nézők először láthattak élőben. Még az időjárás is a közvetítés segítségére sietett, mert 1979 februárjában, a verseny ideje alatt hatalmas hóvihar dúlt az Egyesült Államok keleti részén. Ennek következtében több millió ember otthonába szorult és megnézte a közvetítést, melynek nézettsége sokkal magasabb lett a vártnál.

A televíziós közvetítések sikere és népszerűsége a nyolcvanas években még tovább emelkedett. 1989-ben már az összes Winston Cup versenyt sugározták, nagyrészüket élőben.

Az autók már szponzorok hirdeteseivel a motorháztetőiken (többnyire mosópor, gabonapehely és kávé) rótták a köröket. Az általános termékek reklámjainak megjelenése gyakoratilag azt jelentette, hogy a NASCAR-t már mindenki nézte.

1995-ben a sorozat címlapsztori volt a Forbes és a Sports Illustrated magazinokon és először lépték túl az ötmilliós látogatottságot a Winston Cupon. A televíziós nézettség minden addigi rekordot megdöntött.

Szintén kuriózumnak számít, hogy 1999 februárjában a NASCAR az ötvenegy éves történelme során mindössze második alkalommal váltott vezetőséget: Mike Helton, aki Daytonában és Talladegában volt pályabíró, majd 1994-től versenyrendezőként tevékenykedett a NASCAR-nál lett az új alelnök és operációs igazgató. France továbbra is elnök maradt, míg fia, Brian lett a marketingért és kommunikációért felelős osztály alelnöke. 

Ezt már csak a legelvakultabbak ajánlom – pontszámítás, fizetések NASCAR-módra

A NASCAR pontrendszere korántsem olyan egyszerű, mint az európai sorozatoké. Nincs ponteldobás, viszont a versenyzők különféle bónuszpontokat kaphatnak.

A sorozat legmagasabb osztályának, a Spring Kupának pontrendszere 2004 januárjában jelentősen átalakult (akkor még Nextel kupának hívták a versenyt), miután a szervezők félretették az 1975 óta alkalmazott pontszámítási módot. Öt éve az első helyezett 180, a második 170 pontot kap. Az 3-6. helyezettek 5-5 pontra követik egymást, a 7-10. pozícióban befutók pedig 4-4 egységgel kapnak kevesebbet. Innentől lefelé minden hely 3 ponttal ér kevesebbet, mint az előtte levő, így a 43. helyezett is kap még 34 pontot.

5 bónusz pont jár annak a pilótának, aki a legtöbb körön át vezette a mezőnyt (holtverseny lehetséges), valamint minden versenyző, aki legalább egy körön át az élen állt. A Spring Kupa rendszerében a második helyezett nem kaphatott több pontot, mint az első, aki 175 pontot szerzett. Így ha a második vezette a legtöbb kört a versenyben, akkor is csak 175 pontot kapott, ha jog szerint 180 illette volna meg, tehát 5 pontot elvesztett. A Spring Kupában ez nem történhet meg, mivel az első itt már 180 pontot kap.

Viszonylag új színfolt az úgynevezett „Chase for the Championship”, azaz „Vadászat a Bajnoki címre”. A Chase a bajnokság utolsó tíz futamára terjed ki és bajnokságban a 26. futam után az első 12 helyén álló pilótat vesz rajta részt. A Chase kezdetekor mind a tizenkettejük pontszámát 5000-re növelik. Ezen felül minden addigi futamgyőzelemért az aktuális szezonban plusz 10 pontot kapnak a Chase résztvevői. A Chase során a többi versenyző is természetesen részt vesz a futamon, de ekkor már nekik nincs matematikai esélyük sem a bajnoki cím elnyerésére.

A NASCAR másik nagy mércéje a pontrendszeren túl, a versenyzők éves fizetése. A futamok után minden sofőr kap valamekkora összeget, ez minden versenynél változik, plusz az év végén a bajnok további 5, az utána lévő kilenc helyezett 1-1 millió dollárt kap, és a 11. helyezett is kap 250 000 dollár prémiumot.

Ha a bajnokság végén két pilóta azonos pontszámmal áll, akkor az dönt, ki szerzett több győzelmet. Ha ez is azonos, akkor a második, harmadik satöbbi helyezéseket nézik végig egészen addig, amíg nem jelentkezik különbség.

A NASCAR Spring Kupa másik bajnoksága a márkakupa, ahol a gyártók versenyeznek, ám nem egyszerűen versenyzőik pontjait kapják meg. Ha például több versenyző próbálkozik az időmérő edzésen, mint ahányan elrajtolhatnak, akkor a versenyre be nem került pilóták maguknak ugyan nem szereznek pontot, de a gyártó megkapja az utánuk járó pontokat. Tehát ha egy versenyen csak 43-an indulhatnak el, akkor a 44-45-46. próbálkozók után gyártójuk kap 31-31 pontot, bár ők már nem versenyezhetnek tovább.

A legeredményesebb gyártó a verseny után pilótáinak pontjain felül még 9 pontot kap, míg a második, harmadik és negyedik legeredményesebb márka is gazdagodik 6, 4, illetve 3 plusz ponttal.

Hivatalos weboldal:

www.nascar.com