Erőss Zsolt: Egyfajta alternatíva vagyok

- Már megérte lejönni Zsombóra.

- Így van, egyáltalán nem számítottam arra, hogy a kis erdélyi falum, Orotva (Jolotca) testvértelepülésére jövök. Orotva nekem nagyon kedves hely. Kétéves koromban kerültem oda, és ha jól emlékszem, akkor egészen hétéves koromig éltem ott.

- Merre is van pontosan?

- A gyergyói medence szélén, a legközelebbi ismertebb, nagyobb település Borszék.

- Mikor járt arra legutóbb?

- Nem olyan régen szerencsére. Pedig általában Erdélyben is csak a nagyobb településekre jutok el az előadásaimmal, de ősszel úgy alakult, hogy éppen volt egy szabadnapom, így el tudtam szaladni Orotvára. Az iskolába is elvittek, ahol természetesen tartottam egy rövid, rendkívüli földrajzórát. El is képzeltem, milyen lennék most kisgyerekként, s mit szólnék, ha jönne hozzánk egy ilyen fickó előadást tartani...

- Annak idején Zsoltika tudta, hogy hegymászó lesz?

- Nem, bár nagyon érdekeltek a hegyek. Egészséges kisgyerek voltam rettenetesen nagy mozgásigénnyel.

- Akkor hogyan lett hegymászó? Miért pont ezt a sportot választotta?

- Igazából már nem tudom. A mai modern hegymászásban az időszámítás a Mount Blanc megmászásával indul. Körülbelül kétszáz éve indult ez az úri hóbortnak nevezhető sport...

- Melyik inkább a helyes? A hóbort vagy a sport?

- A mai világban az utóbbi egyre hangsúlyosabb, de az előbbi is igaz. Hiszen a hegymászás a sportjellege nem a hegyekből indult el. Az ott élő népek egész életük során küzdöttek a hegyekkel, eszük ágában sem volt csak úgy passzióból felmenni a csúcsukra. Betelepítették istenekkel, szellemekkel is a hegyeiket, azaz ha tehették, békén hagyták a veszélyes magaslatokat. Az iparosodott világban viszont egyre fontosabbá vált, hogy az emberek újra találkozzanak a természet erőivel.
Nekem szerencsém volt, hiszen Erdélyben minden adva volt a hegymászáshoz. Persze nem ezzel kezdtem, hanem az úgymond „hagyományos” sportokkal: a küzdősporttól a labdajátékokig mindennel kísérleteztem, majd egyszer véletlenül belekeveredtem a sziklamászásba...

- Abba hogyan lehet véletlenül belekeveredni?

- (nevet) Lenti emberként nagyon tetszett az az egzotikus világ...

- Lassítsunk megint, ha kérhetem! Mit jelent a lenti ember?

- A nem hegymászót.

- Akkor ha jól sejtem, önnek, az akkor még lenti embernek egyre jobban tetszettek a fenti emberek...

- (újból nevet) Körülbelül erről volt szó anno. Tizenhárom évesen csatlakoztam egy rutinos hegymászó csapathoz, amellyel mentem mindenhova, ahova csak lehetett. Ők meg megtűrtek maguk között.

- Ugorjunk egy nagyot! A Himalájára miért kell felmászni? Mallory óta tudjuk a rövid választ: mert ott van! De mégis. Ráadásul, ez nem tudom mennyire magyar sajátosság, de az első kísérlet után egyszer mindenki fel akart jutni a Csomolungmára.

- Nem volt hamarabb lehetőség rá. 1996, az első magyar kísérlet előtt egyszerűen annak ellenére sem tudtunk eljutni oda, hogy a magyar hegymászás egyáltalán nincs lemaradva más országok hegymászási teljesítményei mögött.

- Most egyébként mit csinál túl azon, hogy most itt beszélgetünk Zsombón? Lazít, szponzorokat próbál meggyőzni arról, hogy támogassák a következő expedíciót, vagy éppen arra készül, hogy napok múlva útnak induljon valahová? Azt nem tudom elképzelni, hogy már unja az everestes előadásokat.

- Tény, egy kicsit olyan vagyok az Evertesttel, mint az a zenekar, amelyiknek csak egy számából lett sláger, és a többire a kutya nem kíváncsi. Ám most tavasszal is vissza fogunk menni rá. De cél az összes többi magas hegy is.

- Van valami rangsor?

- Igazából nincs. Ami fontos, hogy nyolcezer méter fölötti hegyből tizennégy van a világon, a felét már megmásztam, de az alpesi csúcsok éppúgy érdekelnek, és legalább olyan fontosak, mint a nyolcezresek.

- Erőss Zsolt egyébként lenti emberként mire lenne kíváncsi Erőss Zsoltból?

- Hiszek abban, hogy mindenkinek van valami olyan aktuális mondanivalója, amit szívesen elmondana bárkinek, de nem a szakmájához vagy ahhoz kötődik, amit csinál éppen. Az emberre kell mindig kíváncsinak lenni.

- Egyébként maga szerint mit csinálhatott rosszul?

- Ezt hogy érti?

- Arra gondolok, hogy felment a világ tetejére, épen, egyben lejött onnan, mégsem lett - ezzel a szép kifejezéssel élve - celeb. Akkor ott megvolt a mindenkinek járó 15 perc hírnév, de nincs benne a színes magazinokban, nem kérdezik meg minden hülyeségről a véleményét, pedig a teljesítménye alapján akár világsztár is lehetne.

- Szép közhellyel élve: az ország ilyen. De én nem is akarok a mi celebjeinkkel versenyezni. Örülök annak, hogy egyfajta alternatíva vagyok. Nekem van egyfajta értékrendem, amely szerint élek. Ha ez valakiknek szimpatikus, azoknak elmondom, de tény, nem reklámozom magam, nem nyomulok.

- De jó ez a fáklyaszerep?

- Ez jó kérdés. Mondhatnám azt, hogy elvonulok, mászom a hegyeket, nem érdekel semmi más, ha valahol kíváncsiak rám, akkor oda elmegyek. De igazából nem erről van szó. Ahogy visszajöttem az Everestről, tényleg volt néhány nap, amikor tele volt velem a sajtó, és akkor valamilyen szinten celebszerűvé váltam én is. Ám ennél több nem volt.

- Szeretne celebként élni?

- Egyáltalán nem. Azt fontosnak tartom, hogy valamilyen szinten alakítsam a világot, az országot, de ha nem hallgatnak a szavamra, akkor sem sértődöm meg.

- Hogyan alakítaná az ország, a világ folyását?

- Hát élnek a fantáziámban bizonyos elképzelések...

- Eressze szabadon mind!

- Például már azzal is megelégszem, ha nyitottabbá, érdeklődőbbé válnak az emberek, ha végighallgatják az előadásomat.

- Egy kicsit mintha megfutamodott volna.

- Inkább diplomatikus voltam...

- Nagyköveti állás Nepálban?

- (nevet)...

A hegymászó „névjegykártyája”

Erőss Zsolt Csíkszeredán született 1968. március 7-én. Az első magyar, aki megmászta a Mount Everestet, és aki eddig már hét, 8000 méter fölötti csúcsot hódított meg.A Gyergyói-medencében nőtt fel Orotván, majd 7 éves korától a Gyilkos-tónál. Gyergyószentmiklóson érettségizett. A hegymászással 1981 nyarán ismerkedett meg a Békás-szoros szikláin. 1983-tól a Gyergyói Vasas hegymászó-szakosztályában szervezett keretek között mászott. 1985-ben egy évet a Kolozsvári Akarat Egyesületben volt leigazolva. Megmászta a Békási-szoros, az Enyedi-szoros és a Tordai-hasadék közel minden sziklamászóútját, és részt vett új utak kiépítésében is. Bejárta az erdélyi magashegyeket nyáron és télen is.1996-ban tagja volt az első Magyar Mount Everest-expedíciónak, ahol nagyrészt ő építette ki a magashegyi táborokat, és két alkalommal is támadták a csúcsot, de nem jutottak fel. 2002-ben újra lehetőség nyílt kijutni az Everestre, ezúttal sikerrel. Az első csúcstámadás most is szerencsétlenül alakult, de a másodikkal, amikor oxigént is használt, első magyar állampolgárként elérte a legmagasabb pontot. Ettől az évtől kezdve csak a hegymászásból él, megjelent egy róla szóló könyv és egy fotóalbum is. Felvételeiből minden évben újabb előadások, filmek, falinaptárak születtek. Hegyivezetéssel és síoktatással is foglalkozik. 2002-ben a Csomolungma megmászásáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét.

(forrás: Wikipédia)

Erőss Zsolt honlapja