Kitört a szereposztó dívány lába - előbújnak a szexuális zaklatás áldozatai

„Egy főszerkesztő, országos rádió, szűk folyosó, torkon ragadott, egy nap ágyba viszlek, akarod, vagy sem." „Munkavégi ünnep, 30 ember, 3 férfi megfog, nekem esik, simogat énekelve. Mindenki nevet." Ezeket a mondatokat francia nők osztották meg az interneten, a Harvey Weinstein-botrány hatására. Az amerikai filmproducer ellen ma már nyomoz a rendőrség.

 De írhatott volna akár magyar, angol vagy szuahéli nő is hasonlót, senki sem lenne meglepődve. Mostantól eggyel megint kevésbé számít szalonképesnek a civilizált világban nőket szóval vagy érintéssel zaklatni, netán megerőszakolni vagy azzal fenyegetni.

Törülköző és köntös

Október elején jelent meg egy cikk a New York Timesban, amelyben több hollywoodi színésznő vallotta: Harvey Weinstein, a legendás, Oscar-díjas producer szexuálisan zaklatta őket. Nem sokáig fenyegetőzött perrel, és cége, a Weinstein Company rövid időn belül útilaput kötött a talpára. Nem véletlen, hogy azt írtuk: mostantól nem láthatnak neve fémjelezte filmeket, ugyanis minden készülő filmről és sorozatról levették a nevét. Korábban a Ponyvaregény, a Szerelmes Shakespeare és Az angol beteg elkészülését is segítette, most sorban rakják ki a szűrét a filmes szervezetek: legutóbb a rendezők céhe mondott le a társaságáról.

Az elmúlt napokban egyre több színésznő jelentkezett és állt be Weinstein áldozatainak sorába. A lista olyan neveket tartalmaz, mint Gwyneth Paltrow, Rosanna Arquette, Mira Sorvino, Rose McGowan, Angelina Jolie, Asia Argento, Ashley Judd – ő volt az első, aki az ügyben megszólalt. Szerepel a névsorban Lena Headley is, a Trónok Harca sorozat Cersei Lannistere. A mintegy hatvan áldozat teljes névsora itt olvasható. Volt, akitől masszázst követelt, volt, akinek „szexszerződést" ajánlott. Egy vietnami színésznőtől arról érdeklődött, akar-e szexjelenetekben szerepelni, esetleg kell-e valaki, aki tanítsa – mindezt egy szál törölközőben. A másik kedvenc ruhadarabja ezekhez a műsorszámokhoz áldozatai szerint a köntös.

Vera Jourová uniós igazságügyi biztos arra szólította fel az érintetteket: csatlakozzanak a szexuális zaklatás elleni, internetes közösségi oldalakon futó MeToo-kampányhoz. Korábban ő maga is szexuális erőszak áldozatává vált, és elmondta: azok az esetek, amelyek napvilágra kerülnek, csak a „jéghegy csúcsát" jelentik. Az áldozatok többsége ugyanis nem tesz bejelentést az őket érő ilyen típusú bűncselekményekről, mert tévesen ők is bűnösnek érzik magukat. A kampányhoz csatlakozott Margot Wallström svéd külügyminiszter, az EU volt környezetvédelmi biztosa is. Annyit árult el az esetről, amely évekkel ezelőtt történt az európai vezetők egyik találkozóján: „Egyszer csak egy kezet éreztem a combomon. Az asztalszomszédom elkezdett tapogatni." A svéd külügyminiszter az Európai Bizottság volt elnökének, José Manuel Barrosónak is jelezte a történteket, de nem tud róla, hogy lett volna bármilyen következménye.

Ráadásul kiderült, hogy családi passzió lehet a zaklatás, mert az öccsét is ezzel vádolják, akivel együtt alapították a céget. Időközben távozott posztjáról az Amazon stúdió szexuális zaklatással vádolt főnöke, Roy Price is. Úgy tűnik, arrafelé kitört a szereposztó dívány lába.

Az utolsó csepp

Isabelle Adjani francia színésznő szerint a zaklatók egyik kedvenc fegyvere, hogy a csábítási játékra hivatkozva összemossák a csábítást és az erőszakig terjedő zaklatást. „Amikor egy nő nemet mond, akkor az nemet jelent" – mondta a színésznő. A Weinstein-üggyel mintha valami elpattant volna a nőkben. Kezdődött a filmes, színházi világban, folytatódott a mindennapi emberek között. A „me too" (engem is) hashtag azt jelöli a Facebookon, hogy az illetőt szintén zaklatták már szexuálisan. Ha most felmegy a közösségi oldalra, és végigfutja nőismerősei üzenőfalát, valakinél biztosan talál a vallomásból – sajnos lehet, hogy többeknél is.

A cikk elején idézett francia nőket egyébként egy újságírónő, Sandra Muller Twitter-felhívása inspirálta arra, hogy a nyilvánosság elé álljanak történeteikkel. „Elég volt. Úgy gondolom, hogy ennek nagyon gyorsan véget kell vetni. A legjobb ami történhet, az az, hogy a nők elkezdtek beszélni. Nagyon bátrak, hogy megteszik" – mondta Brigitte Macron, a francia államfő felesége a BFM hírtelevízióban a Twitteren megjelent közel 300 ezer tanúvallomásra utalva. Az országban törvényt készülnek hozni az utcai szexuális zaklatás ellen is, beleértve a beszólogatást, trágár fenyegetést is. Ott úgy tartják jogi szakértők, még az utcán is meg lehet különböztetni a zaklatást és a beleegyezéssel történő kapcsolatfelvételt.

Gwyneth Paltrow, Rosanna Arquette, Mira Sorvino és Rose McGowan, Angelina Jolie, Asia Argento, valamint Ashley Judd színésznő: mind Weinstein áldozatai voltak. Fotó: MTI

„Zokon vette a hisztimet"

A NANE Egyesület a szexuális erőszak áldozatai és az áldozatok támogatói számára segélyvonalat hozott létre. A szexuális erőszak segélyvonalat a 06-40-630-006-os telefonszámon érik el. A vonalat bárki hívhatja helyi tarifával, péntekenként 10-14 óráig, aki szexuális erőszak áldozata lett, nemtől és szexuális irányultságtól függetlenül, akkor is, ha nem a közelmúltban, hanem régen megtörtént eseményről van szó. Várják az áldozatot segítő személyek és professzionális támogatók hívását is.

„Most már tudom, hogy nemcsak öreg, hanem fiatal szatírok is léteznek. Me too." „Mellém ült a padra a sötét parkban, először úgy tűnt, beszélgetni akar. Egyszer csak az ölébe nyomta a fejemet, le volt húzva a slicce." Ilyen történetek kerülnek elő a Facebookon és élőszóban, ismerősöktől és ismeretlenektől, nőktől és kevés férfitól, akiket zaklattak, vagy akár megerőszakoltak ismeretlenek, még gyakrabban ismerősök. Nálunk, Magyarországon Sárosdi Lilla színésznő vallomása hatalmas löketet adott a „me too"-kampány magyar részének. Azzal a mondattal zárta: „Vajon mit tehetünk, hogy leleplezzük a magyar Weinsteineket?"

A botrány a színésznőt is arra késztette, hogy elmondja: zaklatta egy neves magyar színházi rendező egész fiatalon, amikor még csak ismerkedett a színházi világgal. Kocsikázni vitte, orális szexre akarta kényszeríteni, egy barátja pedig mellette önkielégített.

„Oldalra nézek, látom a Parlamentet, és előttem a nagyrendező térdel a kocsiülésen letolt sliccel, pici löttyedt hímtagja limbál a szemem előtt, »Puszild meg« – hallom az instrukciót. Elsírtam magam, nagyrendező zokon vette a hisztimet és biztatott, hogy nekik vannak ilyen fiatal barátnőik, akikkel szexelnek egy jót, lazuljak egy kicsit, de nem sikerült lazulnom" – idézte fel Facebook-oldalán az esetet, akkor még név nélkül.

Sárosdi Lilla. Fotó: MTI/Marjai János

Napokkal később kimondta a nevet egy videón: Marton László tagadja a vádat, perelne, de a színésznő a bíróság előtt is vállalná igazát. „Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére" – írta a Vígszínház egykori igazgatója, ma is rendezője.

Nálunk más világ van

A Vígszínház, amelyet jelenleg Eszenyi Enikő vezet, az alábbi közleményt adta ki az üggyel kapcsolatban: „A Vígszínház a szabadság, a méltóság, valamint a becsület elleni minden támadást a leghatározottabban elítél. Ezen értékek védelme mindig is a legalapvetőbb feladataink közé tartozott és tartozik." Korábban a hvg.hu megkeresésére még azt reagálták, hogy mindenben egyetértenek a Katona József Színház közleményével, amely elsőként szólalt meg a magyar színházak közül. „A Katona több mint 30 éves fennállása alatt nem fordult elő zaklatási ügy, de ha ilyen eset tudomásunkra jut, természetesen nem maradhat következmények nélkül" – ez áll a hivatkozott közleményben. Olvassuk csak össze a kettőt - egyébként időközben jelentkezett még hét áldozat.

Marton László. Fotó: MTVA/Zih Zsolt

Mások azért aggódtak, amíg Sárosdi meg nem nevezte a zaklatót, hogy ezzel más neves rendezőkre is rossz fény vetül, hiszen nincsenek olyan sokan az országban. Az nem sok színházi-filmes embernek jutott eszébe, hogy ha elítéli a szexuális zaklatást, kényszerítést, ennek akár hangot is adhat: az egyik Schilling Árpád rendező volt, a színésznő férje.

A színházi és filmes szakma nevében Enyedi Ildikó mellett Gigor Attila és Janisch Attila rendezők, illetve Szöllősi Barnabás forgatókönyvíró adott ki nyílt levelet, amelyben szolidaritásukat fejezték ki Sárosdi Lilla színésznő mellett. De Kovács Gábor, a Válótársak, a Fehér Isten és az Üvegtigris-filmek producere például már arról értekezett egy azóta eltávolított posztban, hogy az amerikai szereposztó dívány hatékonyabb, mint a hazai rendezőcentrikus modell. Ha visszaemlékezünk az úszóbotrányra, mennyien és milyen érvekkel védték Kiss Lászlót a megerőszakolt fiatal lánnyal szemben, már nem is csodálkozunk.

Nem kell színésznőnek, de még nőnek sem lenni ilyesmihez. A visszaélés az visszaélés, írta Nyáry Krisztián irodalomtörténész facebook oldalán, majd később " target="_blank">Ez az én sztorim kezdéssel jelentette meg saját történetét. "17 éves koromban nyári munka gyanánt egy építkezésen dolgoztam. Egy balatoni házat renováltunk négyen, ott is aludtunk. A mester egy mindenki által szeretett „aranykezű" mérnökember volt, aki értett a kőműves munkákhoz is, három segéddel dolgozott. Igazi deklasszált dzsentri volt, nagy műveltséggel, fejből idézett Sütő Andrást és más, általam nem is hallott erdélyi szerzőket. Nyíltan beszélt róla, hogy az apja ludovikás tiszt volt, és ő maga is horthysta, ami nekem akkor nagyon bátor dolognak tűnt. Rajtam kívül a másik két segéd egyetemista volt, ők egyszer kivettek egy nap szabadságot, és leléptek a balatoni diszkók irányába. Én ott maradtam Dezső bácsival, aki nyájasan felajánlotta, hogy ha már a többiek jól érzik magukat, elvisz a helyi kertmoziba, ennyi nekünk is jár. Örültem, hogy milyen rendes az öreg, mentünk a moziba. Hozott egy plédet is, hogy ne fázzunk. Tíz perce sem ment a film, amikor a takaró alatt elkezdte markolászni a combomat. Arrébb húzódtam, úgy tűnt, hogy ért belőle. Visszafelé a ház felé már a fenekemet fogdosta meg a hajam simogatta. Hazaérve gyorsan bementem a fürdőszobába, de nem levetkőztem az alváshoz, hanem felvettem egy vastag farmert, biztos, ami biztos. Jól tettem, mert utánam jött, és arra kért, hogy vegyem le, higgyem el, jó lesz. Nem hittem, mondtam, hogy hagyjon. Egy kicsit még könyörgött, ami ahhoz képest, hogy háromszor akkora volt mint én, jobb opciónak tűnt, mintha erőből csinálta volna. Végül ennyi volt csak az egész, nem erőszakoskodott többet."