Könyvajánló - Dot Hutchison: Pillangók kertje

Egy elszigetelten álló ház mellett hatalmas üvegház épült, mely sötét titkokat rejt. A gyönyörű növényzet és a mesterségesen kialakított táj elrabolt nők otthona egyben. Fogvatartójuk mindegyiküket megbélyegezte: pillangószárny-tetoválást készített a hátukra, így hozva létre egy különleges kollekciót, mely emlékezteti apja lepkegyűjtő hobbijára, ugyanakkor kielégíti saját beteges vágyait is, hiszen minden este meglátogatja valamelyiküket. A történet azzal indul, hogy az FBI lecsap a kertre, a túlélőket pedig kórházba, illetve kihallgatásra a rendőrségre viszik. A többiek által csak Mayának nevezett lányról hamar kiderül, hogy egyfajta vezéregyéniség volt a csapatban, ezért ő az, akitől a nyomozók szeretnének minél több információt megtudni a szörnyű helyről. 

A könyv  érdekesen építkezik: akár egy film, úgy bontja ki a történetet. A jelen a kihallgatóhelyiség, ahol Mayát faggatják a rendőrök, és ahogy a lány mesél, úgy kerülünk vissza a múltba. A kert szörnyűségeit innentől kezdve csak időnként, egy-egy ponton szakítják meg a jelen pillanatai, ahogy bizonyos momentumokra rákérdeznek a nyomozók, a fő szál az elrabolt lányok zárt világában játszódik, és Maya érkezésétől kezdve végigviszi az olvasót azon a néhány éven, amíg a rendőrök fel nem számolták az aberrált férfi birodalmát.

A Kertész, ahogy a lányok fogvatartójukat hívják, általában 16 év körüli lányokat rabol el. Tetoválást készít nekik, új nevet ad számukra és ha elkészül hátukon a műalkotás, beavatásként megerőszakolja őket. Az nem derül ki egyértelműen, hány nő él a világtól elzárt üvegházban és a mellé kialakított lakrészekben, de az biztos, hogy háremében egyszerre több mint tucatnyian vannak. Azonban ők is, ahogyan az igazi pillangók, rövid életűek, hiszen 21. születésnapjukon megöli őket. De akkor sem maradhatnak, ha teherbe esnek vagy testük olyan sérülést szenved, melytől elveszítik tökéletességüket - és ez nem azt jelenti, hogy élve távozhatnak. A férfi ráadásul nem csak életükben gyűjti őket: minden megölt lányt egy gyantával feltöltött, átlátszó tartályba tesz, így őrizve meg őket az örökkévalóságnak. Ezért is végez velük egy idő után: hiszi, hogy legszebb pillanatukban konzerválja így őket. Amikor pedig a kertből eltűnik egy pillangója, újat hoz a helyére.

Maya az elrablása utáni kezdeti sokk után hamar beilleszkedik ebbe a furcsa világba, sőt egyfajta vezéregyéniségé válik. A Kertésznek is ő lesz a kedvence, szókimondó stílusát hamar megkedveli. Ettől persze Mayának semmivel sem jobb, mint a többieknek: őt is ugyanúgy rendszeresen megerőszakolja a Kertész, sőt annak fia is. Apjával ellentétben, aki a maga beteg módján valóban azt hiszi, hogy szereti a lányokat és igyekszik gondoskodni róluk, Avery egy kegyetlen és szadista férfi, aki rendszeresen halálra kínozza vagy egyszerűen csak szórakozásból megöli a pillangókat. Hamarosan bejárást kap a kertbe a Kertész másik fia, Desmond is, aki viszont szöges ellentéte a két pszichopatának. Ő valóban nőként bánik a pillangókkal, nem nyúl egyikükhöz sem, sőt Mayával egyfajta szerelmi viszonyt is kezd. Egy dolgot nem vesz azonban észre: hogy ezek a nők nem önszántukból vannak itt és nem is azért kerültek ide, mint amit apja bemesélt neki, vagyis nem az utcáról menekítették őket a paradicsomba. Maya természetesen nem mondhat neki semmit, hiszen az egész kert be van kamerázva és tudja, saját és a többiek életével játszik, ha megpróbál segítséget kérni, mégis tudja: Desmond és őszinte szerelme az egyetlen lehetősége, hogy végre valaki felszámolja ezt az évtizedek óta létező, gyilkos helyet.

Sok véleményt olvastam már a regényről, mely mind borzalmas, rettenetes jelzőkkel illette a leírtakat, ám azt gondolom, aki hasonló jellegű sztorikon korábban már megedződött, semmivel sem lesz megrázóbb élményben része, mint mondjuk egy Gyilkos elmék megnézése után. Ugyanakkor nagyon mozgalmas és fordulatos történet, kevésszer érzi azt az ember egy regény olvasása közben, hogy valóban nem tudja letenni. És nem azért, mert a végkifejletre kíváncsi - hiszen az gyakorlatilag már az első lapokon kiderül, hogy a kertet a rendőrök felszámolták - hanem mert annyira beszippantja az olvasót ez az elmebeteg világ és az, ahogyan az elrabolt nők itt is megpróbálnak normális életet élni. Barátkozni, kapcsolatokat építeni és ugyanakkor remény nélkül elviselni a tényt, miszerint pontosan tudják, mikor fognak meghalni. Érdekes egy-egy lány történetén keresztül végigkísérni a folyamatot, amint beletörődnek sorsukba és elbúcsúznak régi életüktől, melyet új nevük használatával maguk is száműznek még gondolataikból is. Hogy kik is ők valójában, azt mindig csak az utolsó napjukon árulják el a többieknek, közvetlenül azelőtt, hogy a Kertész elviszi őket kivégzésükre.

A kert lányainak szenvedésén túl a regény több élet alkalulásába is bepillantást enged. Megismerhetjük például Maya sorsát, mely önmagában is elszomorító - és tragédiája sokkal korábban kezdődött, mint hogy elrabolták. És persze végig ott van a kérdés, amit a nyomozók is feltesznek: ő is ártatlan áldozat, vagy rejteget valami titkot. De érdekes élmény megélni, ahogyan a Kertészt is megítéljük, hiszen bár tudjuk, hogy kegyetlen gyilkos, mégis a maga beteg módján megtalálható benne a szeretet, az érzékenység és az emberség. És persze ott van Desmond is, aki pedig a két világ - a normális és a szexrabszolga tartó - között billeg, amikor pedig naivitása álarca lehullik és meglátja, milyen világot is épített fel apja, súlyos döntés elé kerül: tönkreteszi-e családját, hogy mások életét megmentse.

Fordulatos és izgalmas regényről van tehát szó, melyben a téma brutalitása ellenére nincsenek naturális leírások sem a gyilkosságokról, sem a kínzásokról, így bár a 18-as karika elfér rajta, nem szükséges erős gyomor vagy kötél idegzet az elviseléséhez. Érdemes azonban rászánni az időt, mert valóban nehéz letenni.