Könyvajánló - Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt

A 16 éves Finn és családja élete egyetlen szempillantás alatt megváltozik, amikor balesetet szenvednek. Szüleivel, testvéreivel és nővére párjával, barátnőjével, nagynénjével és annak családjával, illetve egy idegennel, akit útközben vettek fel lerobbant autója mellől utaznak egy kisbuszban a havas, jeges hegyek között, amikor egy őz váratlanul eléjük ugrik. A kisbusz áttöri a szalagkorlátot és lezuhan. Finn már a zuhanás alatt életét veszti - ahogyan mondani szokták, élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenved. Ennek ellenére ő lesz a könyv főszereplője, hiszen immár a testéből eltávozva nézi végig, ahogy a busz becsapódik, majd azt, hogy mi történik ez után szeretteivel. A két világ között ragadva pedig addig követheti nyomon nélküle élt életüket, amíg az utolsó családtagja is el tudja engedni gyászában. Az ő szemén keresztül láthatjuk tehát az eseményeket, és mivel szellemként mindenhol ott tud lenni, mindent lát és olyasmiket is tud, amit a többiek egymásról nem.

A balesetet rajta kívül mindenki túléli, ám az hamar egyértelművé válik, hogy a dermesztő hidegben meg vannak számlálva óráik, amennyiben nem érkezik segítség. Márpedig erre kevés esély mutatkozik, hiszen lakatlan területen zuhantak le, ráadásul az útról nyilvánvalóan nem is látszik a jármű. Elindul tehát a túlélésért folytatott küzdelem, melyben előbb-utóbb mindenki személyisége megmutatkozik. A regény első fele ennek megfelelően egyfajta pszichológiai tanulmány: végigkövethetjük, mit hoz ki az emberekből - akár saját családtagjaikkal szemben is - a túlélő ösztön. Az író ehhez egyébként saját emlékeit használta fel, hiszen mint ahogy a történet végén leírja, kisgyermek korában hasonló helyzetbe került. 

Finn apja a balesetben súlyosan megsérült, ő csupán eszméletlenül fekszik. Édesanyja azonban már az elején meghoz egy fájdalmas döntést: halott lányát levetkőzteti és ruháit ráadja Finn barátnőjére. Ezt követően pedig a stoppos idegennel elindul a sötét ismeretlenbe, hogy segítséget szerezzenek. Finn testvére szintén elindul barátjával, így a buszban a rokonok és a barátnő marad Finn problémás öccsével és annak kutyájával. A három helyszínt ezt követően felváltva figyelhetjük és hamar kiderül, hogy milyen mélyre tud süllyedni az ember, ha a túléléséért küzd. A morális kérdés megítélését pedig meghagyja az olvasónak: vajon mi az, ami még megbocsátható ebben a helyzetben és mi az, ami már nem.

Azt gondolom, a könyvnek ez a legelgondolkodtatóbb része, ám a baleset utóhatásai legalább ennyire érdekesek. A sztori ugyanis nem ér ott véget, hogy megérkezik a segítség. Finn családjának meg kell küzdenie a gyásszal is, az összes túlélőnek pedig azzal, amit átéltek. Finn pedig, mint az egyetlen, aki pontosan tudja, ki alakoskodik és kinek milyen terhek nyomják a lelkiismeretét, bolyongó lélekként igyekszik igazságot tenni. Emellett pedig ahogy telik az idő, előbb-utóbb kénytelen rájönni, hogy az élet nélküle is megy tovább, egy idő után pedig belátja, hogy mindenkinek úgy a legjobb, ha élheti tovább az életét.

Elgondolkodtató és megható könyv, amiben a túlvilági szál nem bántóan ezoterikus vagy sci-fi, inkább egy eszköz arra, hogy bemutassa, milyen lehet az élet a halál után, ha egy ideig még lehetőségünk van külső szemlélőként látni, hogyan zajlik az élet nélkülünk.