Karen Swan: Karácsonyi parti

Lorne család hét évszázada birtokolja a lovagi címet írországban, ám az napjainkban megszakad. Declan Lorne-nak ugyanis három lánya született, így amikor meghal, a cím vele együtt a sírba száll. És nem csak a cím: a család impozáns kastélya is úgy tűnik, elveszik. A családot az első sokk a végrendelet felolvasásakor éri: a lovag két nagyobb lánya, Ottie és Pip is megkapják a részüket a birtokból, ráadásul mindketten azt, amivel eddig is szerettek foglalkozni. Csakhogy a kastélyt nem a feleség, hanem a legkisebb lány, Willow örökli, aki évek óta nem élt már a rezidencián, mert egy családi titok miatt Dublinba költözött. Ő az tehát, akinek fogalma sincs a napi dolgokról, sőt már olyan erős kötődése sincs egykori otthonához, mint a család többi tagjának. Csak annyit tud meg, hogy apja halála előtt el akarta adni a kastélyt. Mivel hamar rájön, hogy gazdaságosan semmiképpen nem lehet már üzemeltetni az egykor szebb napokat látott birtokot, hiszen akkora összeget kellene költeni a felújítására, ami nekik nincs, ő is elhatározásra jut: bármennyire is fájó és népszerűtlen döntés, bejelenti, hogy ő is vevőt keres a kastélyra.

Apja határidőnaplójából kikeresi, ki volt a vevő, akivel a családfő tárgyalt és üzenetet küld neki: újrakezdheti vele az alkudozást. A befektető azonnal rá is harap az ajánlatra és személyes találkozót beszélnek meg. Amikor azonban megérkeznek az üzleti megbeszélésre, egyből kiderül, hogy már ismerik egymást, hiszen előző nap egy partin már egymásba gabalyodtak Ráadásul nem elég, hogy Willow fejét elcsavarta a jóképű angol, ő volt az is, aki a testvére, Pip életét megmentette. A lány ugyanis félrészegen, egy fogadás miatt a jeges tóban úszott versenyt, és amikor szervezete feladta a küzdelmet és elmerült, a férfi volt az, aki a romantikázást megszakítva egy hajóval utána evezve kihúzta.

Csakhogy az üzlet és a magánélet más, és Connor Shaye-ről kiderül, hogy apjuk átverve érezte magát, amikor a szerződés aláírása előtt csökkentette az akkorra már kialkudott árat, ezért nem adta el neki végül a birtokot.Willow tehát elbizonytalanodik, hogy valóban ő-e a megfelelő vevő, főleg úgy, hogy tudja, családja egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy értékesítsék a kastélyt. Végül azonban belátja, hogy nincs más választása, így meghozza egymaga a nehéz döntést. Árban sokkal jobb ajánlatot tud kialkudni, mint apja, ráadásul kap egy újabbat. A férfi kiveszi bérbe a kastélyt megvásárlása előtt, hogy egy fényűző karácsonyi partit rendezzen ott. A bulira pedig teljesen át is alakítja: meglehetősen nagy renoválásnak veti alá, vállalva azt a kockázatot is, hogy ha Willow mégsem írná alá az adásvételi szerződést, akkor nekik újította fel.

Nagyjából ez a kerettörténete a könyvnek, amit bár karácsonyi olvasmánynak szántam, igazából semmi ünnepi nincs benne. Így címével ellentétben bármikor olvasható, nem a klasszikus hangolódós vagy a nagy családi összejöveteleket és szeretetcunamit levezető regény. Egyetlen hónap eseményeit foglalja össze, ez idő alatt azonban alaposan megismerhetjük a Lorne-lányokat. A kastély eladása ugyanis csak a fő szál, igazából az odáig vezető út az, ami igazán érdekes, mely során belepillanthatunk egy mai modern nemesi család mindennapjaiba és gondjaiba. A történet tehát nem más, mint egyfajta családregény, ahol számtalan titokra fény derül és a végére azt is megélhetjük, hogy soha semmi nem az, aminek látszik.

Ottie, a legnagyobb nővér egy nős férfi szeretője és évek óta titkolózva éli - saját megítélése szerint - boldog életét. Az állóvizet azonban jelentősen felkavarja egy a birtokon megrendezett futóversenyre érkező férfi, aki súlyosan megsérül. Mivel Ottie felelősnek érzi magát a balesetben, befogadja otthonába, hogy ott lábadozzon, amíg olyan állapotba kerül hogy vissza tud repülni hazájába. Az együttélés természetesen közelebb hozza őket egymáshoz, de a férfi már az első pillanattól fogva tisztában van vele, hogy Ottie szíve másé. Más kérdés, hogy ahogy közeledik az elutazása időpontja egyre inkább úgy érzi, fel kell nyitnia a nő szemét: nem biztos, hogy jó az, ha mindent felad valakiért, aki csak ígérgeti, hogy elhagyja majd a feleségét.

Pip sem egyszerű lány: mindenei a lovai. Ez is sodorja őt bajba, hiszen a fogadás tétje, mely majdnem az életébe kerül, szintén egy ló. Persze lassan kiderül, hogy van férfi is az életében, csak akkorát csalódott már egyszer, hogy nem vesz róla tudomást. Kérdés persze, hogy meddig.

És persze itt van a főszereplő, Willow, akinek a legnagyobb titka, hogy miért hagyta hátra családját és költözött el a családi birtokról. Nos, erre a kérdésre csak a regény végén kapunk választ, addig leköti az olvasót kastélyuk leendő vevőjével való évődése, mely azonban pont más utat jár be, mint a szokásos: nem folyamatosan szeretnek egymásba, hanem egy már egyértelműsített vonzalmat igyekeznek elfojtani, hogy az ne akadályozza meg nagyszabású üzletüket. Amikor pedig megtudjuk, mi is az a nagy családi titok, egyből rá is jöhetünk, hogy a legféltettebben őrzött információk sem maradhatnak örökké a feledés homályában, még akkor sem, ha a titokgazda meghalt.

Kellemes, fordulatos, alapvetően romantikára hangolt történetet kap az olvasó ettől a könyvtől, szerethető karakterekkel és olyan mindennapi problémákkal, melyekben könnyen saját életére is ráismerhet. Könnyed kikapcsolódás az év bármely szakában, vagyis ha más címmel adták volna ki, senkinek nem jutna eszébe, hogy szezonális olvasmányként tekintsen rá.